VEZÉRCIKK – Romániában büntetendő és büntethető az anyanyelvhasználat, illetve az anyanyelv használatához való jog melletti kiállás.
2015. február 19., 20:482015. február 19., 20:48
Ez a köveztetés vonható le abból, hogy a fellebbviteli bíróság jogerős ítéletében a pénzbírságot ugyan nem tartotta indokoltnak, de kihágás miatt figyelmeztetésben részesítette Lakó Péterfi Tündét, azt az aktivistát, aki másfél éve azzal próbálta a magyar nyelv használatára bátorítani a polgárokat, hogy kétnyelvű termékcímkéket osztogatott az egyik marosvásárhelyi piacon.
A bírósági ítélet azért is súlyos, mert „felülírja” az alapfokú döntést, amely az aktivistának adott igazat az őt érthetetlen indokból megbírságoló rendőrséggel szemben. És különösen aggasztó annak fényében, hogy ez már a második olyan, jogerős ítélet rövid időn belül, amely szögesen ellentétes az anyanyelvhasználat jogosságát elismerő, alapfokú bírói döntéssel, hiszen a kolozsvári kétnyelvű helységnévtáblák ügyében is pontosan ez történt.
Kiolvasható a trend, miszerint a román állam intézményei mindent megtesznek annak érdekében, hogy az országban élő, 1,2 milliós magyar nemzeti közösség ne élhessen zavartalanul azzal a joggal, hogy szülőföldjén ugyanúgy használhassa a saját anyanyelvét, ahogy azt a román nemzetiségű polgárok megtehetik.
Ehhez most „kedvező” a nemzetközi hangulat is, hiszen a világ éppen az Ukrajnában zajló háborús helyzettel van elfoglalva. Ráadásul az ottani helyzet miatt a kisebbségekkel szembeni általános bizalmatlanságot – hiszen potenciálisan szeparatista törekvésekkel állhatnak elő, megzavarva ezzel a megmásíthatatlannak kikiáltott nemzetközi rendet – ürügyként felhasználva, illetve időnként akár szítva is próbálják megakadályozni a kisebbségi jogok érvényesülését, illetve bővítését.
Sőt ami még súlyosabb, a már meglévő jogokat is megpróbálják visszanyesni, gondoljunk csak a már visszakapott, de mondvacsinált ürüggyel újraállamosított Székely Mikó Kollégiumra.
Nem könnyű helyzet, de beletörődni nem lehet. Az ugyanis elfogadhatatlan, hogy egy EU-tagállamban kriminalizálják egy közösség anyanyelvhasználatát egy olyan régióban, ahol őshonosnak számít, bírósági ítélettel erősítve meg azt, hogy tagjai másodrangú állampolgárok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!