Néhány hiperaktív ember irányít bennünket, az életmódváltás elborultan hörgő hitlerei. Őrjöngő donaldkacsaként ugrálnak mindenhol, és fröcsögő szájjal üvöltik a képembe, hogy lusta vagyok.
Emberöltőnyi börtönt szabott nyolc futballgengszterre egy bukaresti bíróság. A nyolc évig tartó huzavona olyan volt, akár egy Columbo-film: már régen tudta mindenki, ki és mit tett, miközben a gyanúsítottak átkozódva fertőzték a közéletet.
Ismét kormányon az RMDSZ. Feltűnő volt, mennyire igyekezett minden felszólaló a döntő tárgyalást megelőző SZKT-n, hogy véletlenül se riassza el a „kérőt”, mennyire kerülték a testület tagjai a területi autonómiának még csak a felvetését is.
Az autonómia-törekvések tekintetében a kulcskérdés a román közvélemény megszólítása. Már a vásárhelyi rendezvény idején felmerült: vajon kellett volna-e szimbolikus gesztusokra figyelni, mint a román honfitársaink köszöntése? A vélemények megoszlanak.
Elemzők szerint a román kétharmad legfontosabb célja az alkotmánymódosítással az elnöki hatalom gyengítése lett volna (Románia annak idején francia mintára szervezte meg az államigazgatását, az elnöknek jelentős mozgástere van).
A nemzeti oldal népszerűség-növekedése, valamint a baloldal térvesztése szorosan összefügghet azzal, hogy Orbán Viktort sokkal többen tartják a legalkalmasabb miniszterelnök-jelöltnek (38 százalék), mint Mesterházy Attilát (14 százalék).
Évtizedeken keresztül úgy tűnt, az akció sikerrel járt: az erdélyi arisztokráciát „kivégezték”. A hatvanöt évvel ezelőtti márciusi éjszakán tovadurrogó teherautók platóján egy társadalmi osztály képviselőit szállították a sötét ismeretlenbe.
Az őszödi miniszterelnöki beszéd kiszivárogtatója egy MSZP-s politikus, aki a miniszterelnökkel és a frakcióval egyeztetve szervezte meg nyilvánosságra hozatalát. Tehát akármit beszél Gyurcsány, nem tagadhatja, hogy áldását adta a kiszivárogtatásra.
Kocsmapulttól irodabelsőkig, konyhaasztaltól a világháló nyilvánosságáig rég okozott téma ennyire össznépi felháborodást és purpárlét, mint a téli olimpia alatti tévéközvetítések kálváriája.
Ha választanom kell egy olyan politikai topikot, amely az ezredforduló Európáját leginkább jellemzi, és amivel a mai napig nem tud mit kezdeni, az „a határok megváltoztathatatlanságának elve” lenne.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Orbán Viktor mellett nem Mesterházy Attila, hanem Gyurcsány tartott évértékelőt. Személyeskedett, gyalázkodott, igyekezett sárba taposni ellenfelét. Ő, a magyart magyar ellen uszító, az ország kiárusítója, az erdélyi magyar autonómia elárulója.
Húzd meg, ereszd meg játék zajlik. A nyilatkozatai ellenére valamennyi székelyföldi akcióból kihátráló vásárhelyi polgármester ezzel a tiltással azt a minimális mázat is ledobta, amelyet egy többetnikumú város elöljárójának viselnie kellene.
Igen gyakran nincs jó döntés, és mégis választani kell: (némi) karrier vagy család. Mifelénk nemcsak az összeegyeztethetőség a gond, azt talán sokan megoldanák. Ám az anyák legtöbben rosszul keresnek, ha családbarát munkát sikerül találniuk, pláne.
A szervezők számára nem a rendezvények tető alá hozása a legnagyobb kihívás,hanem olyan házaspárt találni, amely ország világ előtt vállalja házasságát. Ez jól jelzi a házasság intézménye iránti közfelfogás változásait.
Az Ulrike Lunaček zöldpárti EP-képviselőnő nevével fémjelzett jelentés a leszbikusok, melegek, biszexuálisok megkülönböztetésének felszámolását tűzi ki célul „az oktatás-, az egészség-, a menekült-, a foglalkoztatásügy és a családpolitika” eszközeivel.
Az évszázadok során alakuló közös szász-magyar sors ellenére egy sor kulturális különbség is „talpon maradt”, ami esetenként oda vezethet, hogy idegenkedve tekintgetünk egymás szimbolikus gesztusaira.
Csak a hitelesség számít a művészi teljesítményben, akár botránkoztat, akár andalít. Ezt kell megkeresni akárhol: könyvben, színházban, lakásban, moziban, vásznon, kőben, miegymásban. Habár fülel a gálya.
Látogatottsági adatok