Nem hisszük, hogy mi rendelkeznénk a spanyolviasz receptjével, de lenne néhány óvatos és visszafogott javaslatunk az elkövetkező időszak fő- és mellékszereplőinek. Most, a kampányelőn.
Nem vagyok sportoló, Magyarországon sem élek, így nem tudom, mi zajlik a háttérben. Ha egyáltalán zajlik valami. Mert lehet, hogy mindenki elbeszél egymás mellett. Csak azt látom, hogy valami nincs rendben a magyarországi úszószövetség háza táján.
Bár a Bukarestet betemető hó miatt a téma kissé lekerült napirendről, a hazai közvéleményt várhatóan még sokáig fogja lázban tartani a börtönirodalom körül kirobbant botrány.
Miközben az erdélyi választók és magyarországi politikusok egyaránt a kiegyezés fele terelnék a három magyar párt nem túl sikeres útkeresését, egy dolog látszik: egy arrogáns és a régmúlt dicsőségéből megélni akaró RMDSZ próbálja vinni a prímet.
A janiság lényege annak megmutatása, hogy ki a jani. Hogy ki tudja jobban. Hogy ki látja, mi az egyedüli lényeg. Az életben. A politikában. A közlekedésben. A női kiteljesedésben. Az oktatásban. A lekvárfőzésben. A filmművészetben. Mindenhol.
Ami Németországban történt, döbbenetes, hogyan fajulhattak idáig a dolgok. A beszámolók szerint Kölnben több száz – talán ezer – fős, férfiakból álló horda garázdálkodott, üldözőbe vette az utcabálon résztvevő nőket.
Az autonómia képviselői ellen indított hajtóvadászat jó példa arra, hogy a magyarság szemében miként lehet hitelteleníteni a román igazságszolgáltatást, egybemosva a közösség jövőjéért kiálló magyar városvezetőket a korrupt politikusokkal.
Ha a jobboldali újságíró élni akar, akkor bulvárosodik, jópofáskodik vagy az időjárásról ír. Ugyanis az mindig aktuális. Bár az utóbbi években az is egyre szélsőségesebb…
Az elmúlt esztendő Janus-arcú volt a magyarság szempontjából. Egyik oldalról Magyarország és annak kormánya mind európai szinten, mind belpolitikai síkon megerősödött, a másik oldalról viszont Erdélyben a magyarság pozíciói jelentősen meggyengültek.
A helyben történő boldogulásnak, a vállalkozó szellemnek, a csak azért is megpróbálom konok elhatározásnak alig látni a nyomát, a fiatalok jelentős része erre nem kapható. Jobb húzóerő a szülőföldtől távoli hányódás árán kapott fizetés.
Valamiféle tisztulásra, megújulásra készülünk, annak minden jelével együtt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Mostan színes üveggömbökről álmodom. Azt álmodom, hogy üveggömbkészítő vagyok és kis üveg földgömböket készítek a világ nagy karácsonyfájára.
Értek nagy örömök? Voltak szép napjaid? Szép óráid akár? Miért volt jó neked akkor? Egyedül voltál? Valakivel? Valakikkel? Otthon voltál? A munkahelyeden? Odakünn? Vagy elutaztál, nyaraltál, mondjuk?
Az emberek előbb-utóbb kénytelenek szembesülni azzal a ténnyel, hogy nincs igazi Télapó. Van, akit szeplős, fogatlan, gonosz kis óvódás társai világosítanak fel, egyesek ráébrednek maguktól, másokat a szüleik unnak meg bolondítani.
Még a novemberi felmelegedéssel több nagyvárosban már elkezdődött a karácsonyi készülődés. Ahogy a hőmérők higanyszálai felfele kúsztak, úgy másztak a közterület-fenntartó vállalat munkatársai is a villanypóznákra, út menti erkélyekre.
Karácsonyi-újévi jegyzetet kéne írnom, de kicsit nehéz úgy, hogy a babafigyelőn keresztül a pici sírását hallom, miközben édesapja próbálja elaltatni.
Az adventi készülődés jegyében a bizonyosság iránti vágy keríti hatalmába az embert. Azt is, aki hiszi, hogy Jézus őérte is megszületett, és azt is, aki erről nincs meggyőződve, de a lélek belső kérdőjelei késztetik szembenézésre önmagával.
Ahhoz nem kell matematikusnak lennünk, hogy a mai születési trendek mellett kiszámítsuk: gyerekek nélkül már belátható időn belül sem lesz nyugodt, békés öregkora egyetlen európai embernek sem.
Látogatottsági adatok