Június negyedikén felvidéki magyarok népes csoportja gyülekezett a Mária Valéria híd párkányi hídfőjénél, hogy az esztergomi bazilika harangzúgása mellett együtt emlékezzen. Nemzettestvéreinknek azonban csalódniuk kellett, egyike harang sem szólalt meg.
Meghökkentő, aljas, elképesztő, megalázó, példa nélküli, Băsescut leköröző, Vadim Tudort idéző, renegát – csak néhány jelző azok közül, amelyeket elmondtak, leírtak vagy csak elgondoltak mindazok, akik hallották a román államelnök minapi kirohanását.
Nagyon ingoványos talajra, veszélyes ösvényre léptek a román politikai osztály képviselői, amikor azt kezdték pedzegetni: még azt is meg akarják tiltani az erdélyi magyaroknak, hogy a szájukra vegyék az autonómia kifejezést.
A nemzeti régiók védelmébe indított polgári kezdeményezéssel visszafordíthatatlan időszak kezdődik az erdélyi magyar autonómiaküzdelmek történetében. A számbelileg fogyatkozó és kiábrándult erdélyi magyarság számára a legapróbb sikerélmények is fontosak.
Egyelőre a természet fellélegzett, és fantasztikus átalakulásokon megy át. Máris kezdenek begyógyulni a bolygó sebei. Az ablakból figyelve – még ha kis jelekből is – tisztán kivehető, ahogy a Föld újra magára talál.
A koronavírus-járvány okozta válsághelyzet mindenkiből azt hozza elő, ami a lényege. A magyar kormányból a jól szervezett, racionális cselekvést, az ellenzékből pedig a legsötétebb indulatokat, a hatalomnak mindenre fittyet hányó, görcsös akarását.
Egy hónapja éljük újra ugyanazt a létbizonytalanságot, mint a 2008–2010-es években, annyi különbséggel, hogy már nincs alternatíva. Talán most fognak szárba szökkenni a még feltöretlen, magtalan földben az egykori érkenézi plébános reményei.
Átértékelődik bennünk sok minden. Részben változik az értékrendünk, mert azt látjuk, hogy a hedonizmus és a globalizmus sokkal inkább a pusztulásba visz, míg az önkorlátozás és a jó értelemben vett aszketizmus a megtartatás egyik feltétele.
Annak vagyunk a tanúi, hogy a nagyvilágot számos tekintetben sújtó válság közepette a bukaresti törvényhozói, illetve végrehajtó hatalom az együttműködés teljes kerülésével, egymást túllicitálva igyekszik válaszokat adni a kialakult rendkívüli helyzetre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Hiába próbáltak egymással versenyre kelni fanyalgásból a liberális médiumok, miután a Puskás Aréna stadionavatóján felvidéki magyar gyerekek elénekelték az Ismerős Arcok Nélküled című számát, ez a csodálatos rockballada most megint bizonyított.
Sokan jósolgatják, hogy egy-két hét és pánik lehet az élelmiszerpiacon, ugyanis hatalmas mennyiségben vásárolunk fel alapvető fogyasztási cikkeket a járvány előtti időszakhoz képest. Vagyis hozzávetőleg ötször annyit, mint normális esetbe.
Politikai ellenzéknek való időket élnek világszerte a kormánypártok. A mai válságos időszakban ugyanis nincs az a kormányzati döntés, amit ne licitálhatna túl az ellenzék.
E vírusos napokon egy találkozás a jelenleg még makkegészséges egykori osztálytárssal, valamint a közelgő kerekévfordulós érettségi találkozónk arra adott alkalmat, hogy felidézzük diákéveinket.
A második világháború óta ritkán volt ennyire válságos a világ helyzete. Napjainkat a létbizonytalanság árnyéka kíséri. Nem tudjuk, hogy a mindennapi életünket alapjaiban felforgató vírus milyen hatással lesz a következő hónapokra.
Kína példája bizonyítja: drasztikus intézkedésekkel gátat lehet szabni a betegségnek. A kérdés csak az: mit kezdjünk a halálosan fenyegető kórral „demokratikus” körülmények között? Erről talán a halálos ágyukon fekvő olasz embereket kellene megkérdezni.
Vegyétek otthon is komolyabban a helyzetet pánik nélkül, tiszta fejjel! Mi benne élük, naponta saját bőrünkön tapasztaljuk ezt. Ha az emberek ilyen felelőtlenül folytatják továbbra is a mászkálást, utazást, akkor otthon is ugyanaz lesz a helyzet.
Látogatottsági adatok