Tangóharmonikán játszik egy zenész budapesti lakása lakása erkélyén
Fotó: MTI
2020. április 05., 20:402020. április 05., 20:40
Hiába próbáltak egymással versenyre kelni fanyalgásból a liberális médiumok, miután a Puskás Aréna stadionavatóján felvidéki magyar gyerekek az állva ünneplő nézősereg előtt elénekelték az Ismerős Arcok Nélküled című számát, ez a csodálatos rockballada most megint bizonyított. A járványhelyzet idején is megmutatta az erejét: képes arra, hogy az új idők új dala legyen, miközben egyetlen betűt sem kell változtatni rajta ahhoz, hogy ebben a szerepében is fényesen tündököljön.
E tündöklésnek az előzménye az, hogy egy csodálatos kezdeményezés új energiákkal volt képes feltölteni a dal üzenetét: a magyar érzésű emberek összefogását, nemzeti összetartozásunk szilárd kifejezését. A klip annak köszönhetően született meg, hogy a DAC klubtulajdonosa, Világi Oszkár a Nélküled közös éneklésére hívta fel a magyar szurkolókat – azt szorgalmazva, hogy a dunaszerdahelyi csapat meccse nélkül is sor kerüljön erre a mindig felemelő, mindig a magyar ügyet szolgáló nemes szertartásra.
Mint elhangzott,
A produkció megszületett – és szívet melengető üzenettel tett minket gazdagabbá. Újult erőt és hitet adva nekünk a kitartásra. Mert amikor az amúgy egymással bármikor rivalizálni kész futballszurkolók egy közös ügy érdekében, a magyarságot szolgálva és képviselve együtt énekelnek, abban olyan többletenergia van, amely a virtuális térben terjedve méltó párja lehet annak a tudásnak, amit a digitális tanórákon a tanárok adnak át jól-rosszul az irodalomórákon a diákjaiknak.
Az, hogy a virtuális térben ez a videoklip ilyen szépen terjed, nem független attól, hogy ennek az önfeledt magyar énekszónak maga a magyar miniszterelnök lett szószólója, miután a Facebook-oldalán is megjelentette a produkciót.
Felesleges lenne ilyenkor bármiféle politikai kampány logikáját keresgélni, hiszen most aztán tényleg nyugodt szívvel olvashatunk a számok üzenetéből. A számok ugyanis beszédesek: nyugodtan tanulságot vonhatunk le belőlük.
A videóanyag vasárnap 17 óra 4 perckor került ki Orbán Viktor Facebook-oldalára, s ezt követően szinte követhetetlen gyorsasággal vált virális tartalommá: megállíthatatlanul terjed. Amikor cikkünk megjelenik, éppen 40 ezer kedvelésnél és 2500 hozzászólásnál tart. Közüggyé vált.
Úgy is, ha az anyag mentes minden politikai agitációtól: a „Tizennyolcadik nap. Körkapcsolás. Egyetlen magyar sincs egyedül!” című klipben ugyan feltűnik Dzsudzsák Balázs és Marco Rossi szövetségi kapitány, s több magyar fociklub szurkolója is, de a hatás mégis attól átütő erejű, hogy a hősei a szurkolók képében mi magunk vagyunk. Az erkélyeinken, a kertjeinkben. A saját beszorított helyzeteinkben. De akkor is hittel, odaadással, lelkesedéssel.
Tudva és érezve, hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk: mi egy vérből valók vagyunk. S lehet, most úgy érezhetjük magunkat, „mint a porba hullott mag, mint mi többé nem ered, de ha vigyázunk egymásra, nem maradunk többé nélküled”.
S az az egymást többé nélkülözni nem akaró sokaság mi magunk vagyunk immár: mi, magyarok, akik nem akarunk már úgy élni, hogy lenne köztünk olyan, akire azt mondanánk, meglehetünk nélküled. Legyen az a valaki a határon túlra szorult külhoni nemzettársunk, s legyen az a valaki a járvány idején a koronavírussal küzdő szerettünk, barátunk. Valaki, aki ismeretlenül is az ismerősünk, pusztán azért, mert vele is egy vérből valók vagyunk. S mint a régi jó barátok, vele is egyet mondunk, s egyet gondolunk.
Ezt a frenetikus sikert látva érdemes ugyanakkor megnézni, milyen kommunikációs közegben alakított és alakít ilyen nagyszerűen ez a magyar rockhimnusz. Mert a helyzet az, hogy e kijárási korlátozással sújtott létezésünkben komoly szezonja van a karanténslágereknek.
A beszűkült tereinket bejáró, s minden szűkösségeinken is felülemelkedő közös éneklés a járványhelyzet következményeként született meg szerte a világon. Az olaszok erkélyéneklései iskolát teremtettek, s azóta ebbe az iskolába már a lakásaikba kényszerült zenészek videós produkciói is beiratkoztak – az amatőr viszonyok közé beszorított profik példamutatásaként arról, hogyan lehet fittyet hányni az alkalmatlan körülményeknek.
Számos magyar zenész is élt ezzel a lehetőséggel: a zenés karanténslágerek terén nálunk először a humorista Kovács András Péter alkotott maradandót.
Ami nála kiválóan működő poén volt, az a nagyszerű magyar zenészek gyorsan sorra következő újabb produkcióban már zeneileg is magával ragadó, közös örömzenéléssé nemesedhetett. Szellemességével tüntetett már azóta a KFT
Afrika című számának feldolgozása. A karanténslágerek felhozatalából magasan kiemelkedik azonban néhány produkció: elsősorban azok, amelyek nem egyszerűen csak arról tanúskodnak, hogy egyes zenészek mennyire érzékenyen követik a napi eseményeket, hanem valami további üzenetet is megjelenítenek.
Szívet melengető a budapesti és a vidéki Magyarország életét és élni akarását bemutató FankaDeli-szám (Csak együtt megy!), amelynek klipjében a kisemberek egymás mellé állnak, hogy hírül adják: számíthatunk rájuk, számíthatunk egymásra.
Ugyanilyen felemelő az LGT zenészeinek gesztusa is. Ők a Neked írom a dalt című LGT-slágernek negyvenhárom magyar zenész összefogásával készült videóban adtak új értelmet: köszönetet fejezve ki azoknak, akik a koronavírus-járvány idején erőn felül dolgoznak mindannyiunkért.
Ezt a sok-sok kiváló klipet nézve, a számokat hallgatva felötlik az emberben a szokásos, az irodalomórákról jól ismert kérdés. Mit üzen a költő?
Kezdjük azzal, hogy minden otthonmaradást, kézmosást szorgalmazó üzenet jó és hasznos: s mindeközben mást szólít meg Majka a Party a karanténban című opusával. Hiszen ahány zenész, annyi rajongótábor, s mi most minden produkció minden lelkes követőjével együtt tesszük ki azt a sokaságot, amelyik a fegyelmezettségével tüntethet. Tudomásul véve, mi több, akár még jópofa módon is elfogadva a kényszerű bezártságot.
Így aztán
Minthogy azonban minden verselemzés szubjektív foglalatosság, engedtessék meg nekem is némi elfogultság. Nem függetlenül attól, amit az Orbán Viktor Facebook-oldalán közreadott Nélküled sikeréből is kiolvashatunk.
Mert nehéz időkben helye van a komoly és komor szavaknak.
Ha ugyanis túl leszünk e sorsfordító megpróbáltatásokon, nem leszünk ugyanazok, mint korábban voltunk. S ilyenkor egyáltalán nem mindegy, milyen üzeneteket viszünk tovább az új, közös életünkbe.
Igen. Vannak olyan idők, amelyeknek során a költőnek elég a lehető legegyszerűbb üzeneteket versbe foglalni. Elég azt a felmérhetetlenül fontos mondandót egyre újabb és újabb formában elmondani, hogy fontos otthon maradni. Fontos a fertőzésektől minden lehetséges módon óvakodni. Mert meg kell maradnunk. Épen, egészségesen. Ez ugyanis a minimális program.
De nemcsak épen és egészségesen, hanem töretlen hittel és lelkesedéssel. Ez viszont már több mint holmi minimális program.
Ez már nemzetépítő akarat. S nagyon nem mindegy, hogy ilyenkor egy karanténsláger milyen képekkel hatol egészen a zsigereinkbe. Egy, a sejtünkben élő, ősi tudást is élővé és elevenebbé téve.
Ha lehetek szubjektív, akkor hadd tobzódjanak most bennem FankaDeli klipjének képei. Már a nyitó képsoraiban is a kis magyar falu templomával. A törődöttre gyűrt babzsákfotel előtt üldögélve kártyázó kisgyerekekkel. A homokos padlójú pincében ládákból almát válogató srácokkal. A családi fényképalbumot lapozgató idős házaspárral. A rozsdás vastalicskába derűsen tűzifát válogató apával és fiával. A nappalijukban egymást táncra kérő s egymással táncot lejtő fiatal párral. Az egyszerű lakótelepi konyhában tésztát gyúró fiatal lánnyal. A kisbabáját tisztába vevő, pelenkát cserélő kispapával. A három kisgyerek, Tamás, Kata és Betti kedves rajzával, amelyen a Csak együtt megy! feliratot szeretni való ákombákomok és nemzeti színű magyar zászlók környezik.
És hadd tobzódjanak bennem a Világi Oszkár felhívását követve megszületett Nélküled-klip képei, amelyeket Orbán Viktor Facebook-oldalának követői osztanak meg egymással immár ezrével. A Hajrá, DAC! feliratú sálat magasba emelő szurkoló, akit a képsorban rögtön a székely zászlót lengető férfi képe követ. Aztán a békéscsabai utcán és a diósgyőri vár előtt éneklő arcok. Aztán a Videoton-zászlók alatt az ágyban a gyereke és a saját kezével közösen szívet formázó anyuka, aki öt ujjával azt az ötmillió magyart mutatja, akit nem hall a nagyvilág. Aztán a büszke fradistaként kiálló apa és fiú, a nemzeti válogatott mezében lelkesen éneklő srác. Aztán az Újpest-drukkerek s a kisvárdai Várkerti Vitézek és a Székely Légió tagjai. A Sepsi OSK mellényében állva éneklő székelyek. A Mezőkövesd díszeibe öltözött matyóföldiek és a Honvéd színeiben pompázó kispestiek. A négy sziklakő körül csoportosuló „Ria, ria, Hungáriá!”-t kiáltó zalaegerszegiek.
Hogy a költő ezzel is csak azt üzenje: a víz szalad, de a költő marad. S hogy egyetlen magyar sincs egyedül. Mert volt, van és lesz magyar jövő.
És ennél jobb slágerszövegünk soha ne legyen. Mert karanténba vagyunk ugyan zárva, de egyszer még innen is kitörünk. S akkor már mindannyian, a puszta létünkkel is a magyar megmaradás példázatával szolgálunk.
Toót-Holló Tamás
A szerző a Magyar Nemzet főszerkesztője
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!