Az antikommunizmus múzeumainak egyik fényképe. Sokan ma is istenesítik Nicola Ceaușescu egykori diktátort
Fotó: Facebook/Amintiri din comunism
Romániában ijesztő méreteket öltött a totalitárius rendszerek iránti nosztalgia, ezért az antikommunizmus megfoghatatlan délibábnak tűnik. Tömegek sírják vissza a kommunista időszakot, mert úgy vélik, akkor jobb volt az élet, a diktatúra nagyobb anyagi biztonságot jelentett, ezért csak szűk rétegek elkötelezettek az antikommunizmus mellett. Adódik a kérdés: ábránd vagy valóság-e Romániában az antikommunizmus? Erről szól a neves román újságíró, Ion Cristoiu blogján megjelent írás, amelynek a magyar fordítását közöljük.
2024. december 30., 16:532024. december 30., 16:53
2024. december 30., 17:422024. december 30., 17:42
A történelem nem a Nyevszkij körút – mondta valahol Lenin.
Ezt a lenini mondatot nem csak azért nem felejtettem el, mert az antikommunista propagandistáktól és agitátoroktól eltérően én úgy gondolom, hogy Vlagyimir Iljics szavait figyelembe kell venni, ha arra gondolunk, hogy azok is hozzájárultak a 20. század eseményéhez – a Fenséges Cár bukásához –, hanem azért is, mert ahhoz személyes emlékem kötődik
Egyetemi hallgatóként írtam egy referátumot: A történelem nem a Nyevszkij Prospektus címmel.
Az élet ezen apróságán túl Vlagyimir Iljics Lenin mondása más, az évszázadok során mondottakhoz vagy írottakhoz adódik, akár figyelmeztetésként, akár keserű megfigyelésként. A történelemnek ugyanis vannak csalóka fordulatai. A pétervári Nyevszkij Prospekttal ellentétben – amely az utazónak igaz és bőséges képet nyújt arról, hogy mi fog történni, még akkor is, ha ő éppen a másik végén van –, a történelem a ma megtörténtből nem tárja fel a jövő kilátásait, még a közeljövőjét sem.
,,Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – ki ne ismerné ezt a mondatot, mely a kommunista kiáltványban szerepelt. Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, Marx és Engels eszméi nem tűntek el.
A költő Mihai Beniucot azért idézem, hogy csodálkozzanak a bősz antikommunisták. Ő így kezdte egyik versét: „Senki sem tudhatja holnapig/ Mi fog velünk is történni.”
Ezért én inkább a pillanat történései újságírójának, és nem történésznek nevezem magam.
*
A proletkult irodalom története című kiadvány kiadása késztetett arra, hogy elolvassak és újraolvassak 1989 decembere utáni, a román kommunizmusról szóló műveket. Néhány kivételtől eltekintve, ezek a művek – egyesek bevallottan diszkóba vagy a sarki boltba menés helyett íródtak –, a kezdetektől fogva egy axióma szívósságával hirdetik:
A kommunizmust a román nép nem szerette.
A kommunizmust a Vörös Hadsereg hozta létre, a népakarat ellenére.
Szinte azonnal előkerülnek azok az érvek, amelyek szerint a kommunista rendszer Romániában a román nép ellenkezése közben épült:
az 1945–1947 között és után fű alatt terjesztett kiáltványok, levelek, szidalmak, a decemberi fordulat után kinyomtatott tanúvallomások, a Szolgálatok által szorgalmasan rögzített trógerségek, viccek, amelyeket a levéltárak búvárai szolgáltattak, hogy igazolják a románok ellenállását dr. Petru Groza kormánya intézkedéseivel szemben.
A kommunista rendszerben, különösképpen a sztálinista korszakban, könyvekkel, brosúrákkal, cikkekkel, feljegyzésekkel és fényképekkel rohantak igazolni a román nép fasiszta diktatúra elleni harcának tézisét, kivált olyan helyzetekben, amelyeket mindig a kormány intézkedései okoztak.
A nem is tudom melyik vasútállomáson olyan kiáltványok jelentek meg, amelyek arra buzdították a férfiakat, hogy ne menjenek az igazságtalan háború keleti frontjára. Valaki állítólag azt mondta Másvalakinek, hogy ez nem tart sokáig, és eljön majd a mi időnk is.
A román nép fasiszta szörny elleni harcának szentelt művek által megidézett anyag kizárólag a titkosszolgálat feljegyzéseiből és jelentéseiből származott.
Igen ám, de
Ez a törvényszerűség az antikommunista könyvekben felsorakoztatott történetekre is érvényes, mert így mutathatnak rá a román nép kommunista diktatúra elleni harcára.
Minden, de abszolút minden antikommunista megnyilvánulást a Szekuritáte feljegyzéseiből és jelentéseiből vettek: a nem tudom hol és nem tudom mikor megjelent kiáltványokat, a Népi Demokrácia Frontjának (FDP) szakadozott vagy összefirkált plakátjait, egy faluban ellenségesen fogadott rajoni aktivistát, a postaládákba tett rágalmazó leveleket.
Vitathatatlan, hogy a lakosság ellenséges megnyilvánulásai léteztek.
Ahhoz, hogy szilárd, elsöprő bizonyítékként azonosítsuk azokat, hogy a román nép elutasította a kommunizmust, a következőkre van szükség:
1) Annak megállapítására, hogy ezek a megnyilvánulások túllépték-e vagy sem a diktatórikus rendszerben, a lakosságot hagyományosan jellemző ellenkezést.
3) A kommunista vezetőknek az az érdeke, hogy igazolva lássák azt a tézist, hogy az osztályharc a kommunizmushoz közeledve folyamatosan élesedik.
Fordította Nagy István
Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, a megmaradt kommunista államok pedig jelentős reformokon mentek át, Marx és Engels, Lenin, sőt Sztálin és Mao eszméi nem tűntek el. Cikkünk második részében ennek okait keressük.
A recorder.ro bő kétórás dokumentumfilmet készített a Iohannis-évtizedről. A szerző, Anca Simina az elfecsérelt remények, a bizalmatlanság és az apátia országának nevezi Romániát, a megválasztandó elnököt pedig a Iohannis-évtized következményének.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Afrika északnyugati partjai közelében találhatók a Kanári-szigetek. A Spanyolországhoz tartozó szigetcsoport egyik legnépszerűbb tagját, Gran Canariát kerestük fel. Megkapó hegyvidéki tájak, homokos partok és különleges régészeti emlékek fogadtak.
Már kisgyermekként tudta, hogy tanítónő szeretne lenni. Azóta harminchét év telt el, Komjátszegi Fábián Réka kezei közül pedig tanítványok százai kerültek ki. Ő ma is ugyanazzal a lelkesedéssel lép be az osztályterembe, mint pályája kezdetén.
Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval a búvárkodás veszélyeiről, vonzerejéről és az erdélyi lehetőségekről beszélgettünk.
A francia Nemzetgyűlés első olvasatban elfogadta a Korzika autonómiájáról szóló alkotmánymódosítást, amely élénk politikai vitát váltott ki Franciaországban és az Európai Parlamentben is.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!