Antikommunizmus – ábránd és valóság

Az élet ezen apróságán túl Vlagyimir Iljics Lenin mondása más, az évszázadok során mondottakhoz vagy írottakhoz adódik, akár figyelmeztetésként, akár keserű megfigyelésként. A történelemnek ugyanis vannak csalóka fordulatai. A pétervári Nyevszkij Prospekttal ellentétben – amely az utazónak igaz és bőséges képet nyújt arról, hogy mi fog történni, még akkor is, ha ő éppen a másik végén van –, a történelem a ma megtörténtből nem tárja fel a jövő kilátásait, még a közeljövőjét sem.

korábban írtuk

Kommunista nosztalgia a posztszocialista országokban

,,Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – ki ne ismerné ezt a mondatot, mely a kommunista kiáltványban szerepelt. Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, Marx és Engels eszméi nem tűntek el.

A költő Mihai Beniucot azért idézem, hogy csodálkozzanak a bősz antikommunisták. Ő így kezdte egyik versét: „Senki sem tudhatja holnapig/ Mi fog velünk is történni.”

Ezért én inkább a pillanat történései újságírójának, és nem történésznek nevezem magam.

*

A proletkult irodalom története című kiadvány kiadása késztetett arra, hogy elolvassak és újraolvassak 1989 decembere utáni, a román kommunizmusról szóló műveket. Néhány kivételtől eltekintve, ezek a művek – egyesek bevallottan diszkóba vagy a sarki boltba menés helyett íródtak –, a kezdetektől fogva egy axióma szívósságával hirdetik:

A kommunizmust a román nép nem szerette.

A kommunizmust a Vörös Hadsereg hozta létre, a népakarat ellenére.

Szinte azonnal előkerülnek azok az érvek, amelyek szerint a kommunista rendszer Romániában a román nép ellenkezése közben épült:

az 1945–1947 között és után fű alatt terjesztett kiáltványok, levelek, szidalmak, a decemberi fordulat után kinyomtatott tanúvallomások, a Szolgálatok által szorgalmasan rögzített trógerségek, viccek, amelyeket a levéltárak búvárai szolgáltattak, hogy igazolják a románok ellenállását dr. Petru Groza kormánya intézkedéseivel szemben.

A kommunista rendszerben, különösképpen a sztálinista korszakban, könyvekkel, brosúrákkal, cikkekkel, feljegyzésekkel és fényképekkel rohantak igazolni a román nép fasiszta diktatúra elleni harcának tézisét, kivált olyan helyzetekben, amelyeket mindig a kormány intézkedései okoztak.

A nem is tudom melyik vasútállomáson olyan kiáltványok jelentek meg, amelyek arra buzdították a férfiakat, hogy ne menjenek az igazságtalan háború keleti frontjára. Valaki állítólag azt mondta Másvalakinek, hogy ez nem tart sokáig, és eljön majd a mi időnk is.

A román nép fasiszta szörny elleni harcának szentelt művek által megidézett anyag kizárólag a titkosszolgálat feljegyzéseiből és jelentéseiből származott.

Igen ám, de

Ez a törvényszerűség az antikommunista könyvekben felsorakoztatott történetekre is érvényes, mert így mutathatnak rá a román nép kommunista diktatúra elleni harcára.

Minden, de abszolút minden antikommunista megnyilvánulást a Szekuritáte feljegyzéseiből és jelentéseiből vettek: a nem tudom hol és nem tudom mikor megjelent kiáltványokat, a Népi Demokrácia Frontjának (FDP) szakadozott vagy összefirkált plakátjait, egy faluban ellenségesen fogadott rajoni aktivistát, a postaládákba tett rágalmazó leveleket.

Vitathatatlan, hogy a lakosság ellenséges megnyilvánulásai léteztek.

Ahhoz, hogy szilárd, elsöprő bizonyítékként azonosítsuk azokat, hogy a román nép elutasította a kommunizmust, a következőkre van szükség:

1) Annak megállapítására, hogy ezek a megnyilvánulások túllépték-e vagy sem a diktatórikus rendszerben, a lakosságot hagyományosan jellemző ellenkezést.

3) A kommunista vezetőknek az az érdeke, hogy igazolva lássák azt a tézist, hogy az osztályharc a kommunizmushoz közeledve folyamatosan élesedik.

Fordította Nagy István

korábban írtuk

Országonként eltérő kommunista nosztalgia

Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, a megmaradt kommunista államok pedig jelentős reformokon mentek át, Marx és Engels, Lenin, sőt Sztálin és Mao eszméi nem tűntek el. Cikkünk második részében ennek okait keressük.

korábban írtuk

Klaus Iohannis és a titkosszolgálatok közös évtizede

A recorder.ro bő kétórás dokumentumfilmet készített a Iohannis-évtizedről. A szerző, Anca Simina az elfecsérelt remények, a bizalmatlanság és az apátia országának nevezi Romániát, a megválasztandó elnököt pedig a Iohannis-évtized következményének.