Újabb nagyszerű diadalt aratott a modern, felvilágosodott szellem a múlt sötét erői fölött.
2015. május 16., 15:202015. május 16., 15:20
A helyszín a felvilágosodás hazája, Franciaország, ahol a Szabadgondolkodók Nemzeti Szövetsége nevű szervezet feljelentése nyomán egy közigazgatási bíróság úgy döntött: le kell bontani egy II. János Pál pápát ábrázoló szobrot egy Ploërmel nevű településen.
A 2006-ban emelt emlékművön a néhai pápa bronzszobra alatt „ne féljetek!\" felirat olvasható, fölötte egy boltív áll, tetején kereszttel. A bíróság utóbbi miatt rendelte el a bontást, mivel szerintük az összesen 8 méter magas alkotás „elhelyezésénél és méreteinél fogva feltűnő jellegű, és mint ilyen, ellentétes a Francia Köztársaság világi jellegét előíró alkotmánnyal, valamint az egyház és az állam kettéválasztásáról rendelkező 1905. évi törvénnyel\".
Minden elismerésem a rendíthetetlen szabadgondolkodóké, valamint a bátor bíráké. Ma, 2015 Európájában valóban nincs semmi más, ami miatt aggódnunk kellene, a legnagyobb ellenség továbbra is az egyház, valamint egy tíz éve halott pápa, aki azon történelmi szereplők egyike, akiknek köszönhetően sikerült megszabadulni az Európa nagy részét hatalmába kerítő kommunizmustól. Bár lehet, hogy a jakobinusok kései szellemi örökösei szemében ez inkább a bűnlajstromát gazdagítja.
Annyi bizonyos: igazán irigylem a szabadgondolkodókat. Ezúton jelezném is, hogy ha már elindultak a települések arculatát alattomos módon meghatározó keresztény szimbólumok elleni küzdelem útján, ne csak ilyen kicsiben játsszanak. Például a francia főváros központjában ott éktelenkedik egy jóval nagyobb jelkép, ami nagymértékben alkalmas a becsületes és modern szabadgondolkodók megbotránkoztatására.
A Notre Dame-székesegyházról van szó, ami nem átall immár évszázadok óta dacolni a felvilágosodás nagyszerű szellemével. Mielőtt egyesek azt gondolnák: hatalmába kerített az álszent és szemforgató ájtatosság, megjegyezném, hogy továbbra sem tartozom a hívő templomjárók közé. Ugyanakkor a sokszínűség és a vélemény-, valamint a vallásszabadság tisztelőjeként úgy gondolom: a buzgó szabadgondolkodók egyvalamitől biztosan szabadok: a toleranciától.
Annak a képességétől, hogy elfogadják: másoknak is szabadságában áll az övékétől eltérő véleményen lenni, és más eszméket tisztelni, mint ők – akár nyilvánosan is.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
szóljon hozzá!