Újabb nagyszerű diadalt aratott a modern, felvilágosodott szellem a múlt sötét erői fölött.
2015. május 16., 15:202015. május 16., 15:20
A helyszín a felvilágosodás hazája, Franciaország, ahol a Szabadgondolkodók Nemzeti Szövetsége nevű szervezet feljelentése nyomán egy közigazgatási bíróság úgy döntött: le kell bontani egy II. János Pál pápát ábrázoló szobrot egy Ploërmel nevű településen.
A 2006-ban emelt emlékművön a néhai pápa bronzszobra alatt „ne féljetek!\" felirat olvasható, fölötte egy boltív áll, tetején kereszttel. A bíróság utóbbi miatt rendelte el a bontást, mivel szerintük az összesen 8 méter magas alkotás „elhelyezésénél és méreteinél fogva feltűnő jellegű, és mint ilyen, ellentétes a Francia Köztársaság világi jellegét előíró alkotmánnyal, valamint az egyház és az állam kettéválasztásáról rendelkező 1905. évi törvénnyel\".
Minden elismerésem a rendíthetetlen szabadgondolkodóké, valamint a bátor bíráké. Ma, 2015 Európájában valóban nincs semmi más, ami miatt aggódnunk kellene, a legnagyobb ellenség továbbra is az egyház, valamint egy tíz éve halott pápa, aki azon történelmi szereplők egyike, akiknek köszönhetően sikerült megszabadulni az Európa nagy részét hatalmába kerítő kommunizmustól. Bár lehet, hogy a jakobinusok kései szellemi örökösei szemében ez inkább a bűnlajstromát gazdagítja.
Annyi bizonyos: igazán irigylem a szabadgondolkodókat. Ezúton jelezném is, hogy ha már elindultak a települések arculatát alattomos módon meghatározó keresztény szimbólumok elleni küzdelem útján, ne csak ilyen kicsiben játsszanak. Például a francia főváros központjában ott éktelenkedik egy jóval nagyobb jelkép, ami nagymértékben alkalmas a becsületes és modern szabadgondolkodók megbotránkoztatására.
A Notre Dame-székesegyházról van szó, ami nem átall immár évszázadok óta dacolni a felvilágosodás nagyszerű szellemével. Mielőtt egyesek azt gondolnák: hatalmába kerített az álszent és szemforgató ájtatosság, megjegyezném, hogy továbbra sem tartozom a hívő templomjárók közé. Ugyanakkor a sokszínűség és a vélemény-, valamint a vallásszabadság tisztelőjeként úgy gondolom: a buzgó szabadgondolkodók egyvalamitől biztosan szabadok: a toleranciától.
Annak a képességétől, hogy elfogadják: másoknak is szabadságában áll az övékétől eltérő véleményen lenni, és más eszméket tisztelni, mint ők – akár nyilvánosan is.
Sportújságírók, szakírók, futballszurkolók körében jó ideig témát szolgáltat még a hétfőre virradóra befejeződött, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által közösen rendezett labdarúgó-világbajnokság.
Marosvásárhely, a Bolyaiak városa még mindig a legtöbb magyar lakosnak otthont nyújtó település Erdélyben.
Ott állunk a pékárus vagy a sarki bolt pultjánál, a szupermarket kasszájánál, kezünkben egy egyszerű fehér kenyérrel, a pénztárgép kijelzőjén pedig felvillan a kétjegyű szám: 10 lej, 12 lej, 15 lej...
Nyugdíjas halk suttogása a sarki patikában: „Kedveske, melyik az olcsóbb? Ezt a két gyógyszert most hagyjuk ki, majd jövő hónapban visszajövök értük.”
Donald Trump amerikai elnök iráni kalandja nem feltétlenül úgy alakult, ahogy azt a legderűlátóbb illetékesek remélték, ennek a hatásait pedig Európában, benne Erdélyben is érezzük – és várhatóan közép- és hosszú távon is érezni fogjuk.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Négy éve az arab labdarúgó-világbajnokságról, nyolc éve „az első afrikai aranyról”, a fekete kontinensen gyarmatosított egykori francia kolóniákon élők leszármazottai által Franciaország színeiben megnyert focivébéről írtam.
Egyre fullasztóbb a levegő az autóban, összeszorul a gyomor. Az sem segít, ha lehúzzuk az összes ablakot. A vezetés, a gépkocsifenntartás ugyanis egyre inkább luxussá válik: a nép autóját a drága parkolóban piszkíthatják kedvükre a madarak.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Valamikor régen a sör a szegény ember bora volt. Ma már lassan a középosztály pezsgője.
szóljon hozzá!