Még a marosfői nyári szabadegyetem szervezőit is teljesen felkészületlenül érte az a hirtelen jött "népszerűség", amelyet Traian Băsescu államfő hétfői fellépése gerjesztett.
2013. augusztus 13., 18:582013. augusztus 13., 18:58
2013. augusztus 13., 18:592013. augusztus 13., 18:59
Az 1998 óta hellyel-közzel megszervezett, idén tizenegyedszer összehozott fórum múltjáról csak hosszas internetes keresés után lehet ezt-azt megtudni (a rendezvénynek jelenleg nincs saját oldala), de a főszervezők sem jeleskednek a maguk háza táján: a világ románjaiért létrehozott nemzeti alapítvány honlapja például utoljára 2011-ben közölt hírt.
Az viszont köztudott, hogy a szabadegyetem ötlete a Hargita és Kovászna megyei románság vezetőitől ered, akik fontosnak érezték, hogy problémáikat megosszák, kibeszéljék az ország vezetőivel, illetve a határokon túl élő nemzettársaik képviselőivel. A mindenkori bukaresti hatalom pedig néha felkarolta a kezdeményezést, de az ideihez hasonló löketet tán még sohasem kapott. A marosfői rendezvény hirtelen stratégiai fontosságúvá vált a román államfő számára, aki a magyarok elleni kirohanásával alaposan lepipálta e téren politikai ellenfeleit – még a magát házigazdának nevező védelmi miniszternek, a marosfői születésű, \'89 előtti aktivistából vezető szociáldemokrata politikussá előlépett Mircea Duşának is leesett az álla a dörgedelmes szavak hallatán.
Persze Băsescu megregulázási tervei csak a sajtóban durrantak nagyot, borítékolható volt, hogy Budapest nem veszi fel a kesztyűt: a magyar külügy arra hívta fel a figyelmet, hogy a két országnak együtt kell fellépnie a nemzeti közösségek védelmében. Orbán Viktor \"kifütyültetése\", Tőkés László állampolgári megfenyítése, a székelyföldi autonómiatörekvések lesztálinistázása csak a szónokot minősíti, a tusványosi mozgalom sok ezer éltetője pedig nyugodt lehet, a szabadegyetem vígan megmarad.
Băsescu hétfői mutatványa az ellenrendezvény szintjére taszította a rendkívül ingatag alapokon álló marosfői fórumot. A pillanatnyi \"kampánysiker\" valós hozadéka remélhetőleg jövőre fog meglátszani, amikor is a székelyek körében eddig igen népszerű államfő leendő pártfogoltja szembesül majd az elnökválasztás székelyföldi eredményeivel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!