Sós szájíz, sótlan felelőtlenség Parajd ügyében

Jelen eszmefuttatásban kesernyésen sós szájízzel csupán arra vállalkozok, hogy miért nincs gazdája, miért sótlan az emberi felelőtlenség. Miért nincsenek felelősök most sem, mint megannyiszor ebben az országban? Sőt, lassacskán Európában, az egész világban körültekintve, nem tudni, ki miért felelős vagy felelőtlen, ki okozta és ki idézte elő az egyre terjedő politikai-gazdasági válsághelyzetet. Kik a felelősök a parajdi válsághelyzet, a mérhetetlen kár kialakulásáért? Hiszen a katasztrófát megelőző figyelmeztető jelekből akadt éppen elég. A közel két évtizede elkészült tanulmány következtetéseit is komolyan kellett volna venni, meg azt a tényt, már-már intő jelet, hogy három évvel ezelőtt – és utána még néhányszor – már szezon ideje alatt be kellett zárni a bányát, és látogatási tilalmat elrendelni a vízszivárgások miatt.

Komolyan vehetjük-e a magyarázatot? Vajon ők tologatják ide-oda a kérvényeket, írják alá az engedélyeket, hozzák meg a szakmailag alátámasztott és felelősségteljes döntéseket? A civilek még kaphatnak némi pályázati pénzt a hódpopuláció védelmére, utóbbiak azonban teljesen ártatlanok, a rágcsálóknak nincsen sehány eurós jövedelmük sem. A gázsi a vezérigazgatók, igazgatók, osztályvezetők markát nyomja.

Szóval, a természet és a Teremtő helyett mégiscsak az embernél kellene rátalálni a hiba forrására... Nemrég egy ifjú politikus nagy hévvel és a tudatlanokat meggyőző érveléssel Cholnoky Jenőre fogta a parajdi szerencsétlenséget. A magyar földrajztudós, író, egyetemi tanár, aki jelentős tudományos társaságok elnöki tisztségét töltötte be – immár háromnegyed évszázada fejezte be szakmailag tartalmas földi létét. Ő lenne a hibás? Mert a magyar kormány – nyilván a bukarestivel konspirálva – egy nevét viselő alapítvány kezére játszotta a parajdi tulajdon fenntartását és karbantartását! Micsoda állami szuverenitás, ahol a nemkormányzati szervezetek viszik a prímet és a szomszédos országok miniszterelnökei tekerik a kormányrudat!

Olvasom a beszámolót a bukaresti országgyűlés környezetvédelmi bizottságának jelentéséről, miszerint „a parajdi katasztrófát a tétlenség és a hozzá nem értés okozta”, egyes vállalatok mulasztása, amelyeknek már régóta lépniük kellett volna, amikor értesültek a térségben létező valós veszélyről. Meg a politikai befolyásolás, amely a parajdi munkálatokra kiírt versenytárgyalásból egy hozzá nem értő céget hozott ki nyertesként. Vajon kinek-kinek (akár saját köreinkben is szétnézve) milyen a lelkiismerete? Kinek a vállát nyomja a felelőtlen felelősségvállalás, és ki gondol arra, hogy többet, még többet kellett volna cselekedni? Legalább az újabb kérvényezések, nyomásgyakorlások szintjén.

A beszámolóban azt is olvasom, hogy az online bizottsági meghallgatáson részt vett a Salrom (Országos Sóipari Társaság) két igazgatója, a bányavállalat vezérigazgatója azonban ígérete ellenére távolmaradt. Micsoda cinizmus! Néhány nappal korábban a vezérigazgató még együttérzését fejezte ki a parajdiakkal szemben, a szembesítéskor azonban eltűntet színlelt, és a többszörös és több irányból jövő lemondási követelések ellenére sem távozott még a bársonyszékéből. Innen már teljesen érthető, hogy a legnehezebb műtét az, amikor egy politikust, vezetőt, vezérigazgatót szét kell választani a székétől.

Cholnoky Jenő mellé nem írok újabb neveket. De amennyiben ki-ki elkerüli majd a felelősségre vonást, legalább a fényképeiket és a neveiket közszemlére kellene tenni, pannókon, molinókon, röplapokon. Parajd központjában, másutt, amolyan választási kampányszerű parádézásképpen. A szégyenpadra hurcolás több évszázados szokása megszűnt ugyan a mai haladó világban, de a szégyenérzetnek és a felelősségérzetnek nem szabad eltűnnie.

Mert olyan nincs, hogy soha senki sem hibás! Jelen esetben nem a hódok és nem a hetvenöt esztendeje elhunyt öregúr.