A hagyományosan magas, nehezen szedhető magyardécsei cseresznyefákat rendre felváltják az alacsonyabb növésű fák
Fotó: Orbán Orsolya
A Beszterce-Naszód megyei Magyardécsében a cseresznye nem egyszerűen gyümölcs, hanem évszázadok óta a megélhetés és az identitás része. A Mezőség északi peremén fekvő faluban ma is családok tucatjai élnek gyümölcstermesztésből, miközben a gazdák egyszerre küzdenek a tavaszi fagyokkal, a medvékkel, a munkaerőhiánnyal és az egyre kiszámíthatatlanabb piaccal. A magyardécsei Balla házaspár története megmutatja, hogyan próbál életben maradni Erdély egyik leghíresebb cseresznyetermő vidéke.
2026. május 28., 08:002026. május 28., 08:00
A Mezőség északi peremén megbúvó Magyardécse nevét Erdély-szerte a cseresznye tette ismertté. Tavasszal a falut övező domboldalak fehér virágba öltöznek, nyár elején pedig pirosló gyümölcsöktől roskadoznak a fák. A Beszterce-Naszód megyei faluban ma is sokan úgy tartják: itt nem egyszerűen gyümölcsöt termelnek, hanem egy több évszázados örökséget visznek tovább.
Ennek az örökségnek a része Balla László és felesége, Dorottya családi gazdasága is.
Munkájuk egyszerre modern kertészeti vállalkozás és hagyományőrzés – olyan életforma, amelyben a piacozás, a fagyok elleni küzdelem és az éjszakába nyúló gyümölcsszedés ugyanúgy mindennapos, mint régen a faluban.
Amióta nem jártam náluk, átalakult a porta: a régi ház fölé új szint került, javában tart az építkezés. A napokban várják az ácsokat, hogy új tetőt emeljenek a kibővített ingatlanra. Közben elkezdődött a cseresznye szürete is, ami többhetes kemény munkát jelent a főként gyümölcstermesztésből élő magyardécsei gazdák számára.
A gazda terepjáróval visz ki az egyik gyümölcsösébe, néhány kilométerre a portától. A régebbi, eső mosta mezei utakat kaviccsal javították ki, de a házak között is nagyívű útfelújítás zajlik: több helyen vasbeton támfalakkal védik a domboldalakba kapaszkodó utcákat a földcsuszamlástól. A közigazgatásilag a 2700 lakosú Árpástó községhez tartozó, többségében magyarok lakta Magyardécsében szemmel látható a fejlődés. Öt-hat évvel ezelőtt még nehezen járható mezei utakon araszoltunk, hogy kijussunk a szüretelőkhöz.
,,Az a jó benne, hogy ha az áram megcsípi a medvét, utána messze elkerüli a helyet. Aki nem védekezik, annak teljesen tönkreteszik a gyümölcsfáit” – magyarázza Balla László.
Amint megérkezünk, kikapcsolják a vadriasztó gázágyúkat, amelyek szintén nélkülözhetetlen kellékei a védekezésnek: nemcsak a medvéket, hanem a vaddisznókat is távol tartják a gyümölcsösöktől. És mindezt önerőből kell megoldaniuk, ha azt akarják, hogy a megtermelt gyümölcsöt értékesíteni is tudják. Különben nemcsak a nagyvadak, hanem a madarak – főleg a seregélyek – is mindent elhordanak.
Családi idill. Balla László és Dorottya két kiskorú gyereket nevel
Fotó: Orbán Orsolya
A magyardécsei gyümölcstermesztés története a helyiek szerint legalább kétszáz éves, de valójában még régebbre nyúlik vissza. A település református lelkészei évszázadokon át nemcsak a közösség lelki vezetői voltak, hanem a gazdasági fejlődés mozgatói is. Ennek történetét a házigazda édesapja, Balla Tamás is jól ismeri.
A helyi hagyomány szerint a 19. században szolgáló református papok – köztük Szentes István, később Sófalvi Károly – tudatosan ösztönözték a gyümölcstermesztést. Faiskolát hoztak létre a parókia kertjében, oltani tanították az embereket, csemetéket osztogattak, és a fiatal házasokat arra kötelezték, hogy házasságuk emlékére gyümölcsfát ültessenek.
A falu határát lassan gyümölcsösök borították el. A domboldalakon alma, körte, szilva, barack és dió is termett, de Magyardécse hírnevét végül a cseresznye alapozta meg.
A faluban ma is élnek azok a legendák, amelyek szerint a híres germersdorfi cseresznyét egy Amerikából hazatérő gazda, Buzgó Marci hozta magával oltóvessző formájában. A helyiek szerint a mezőségi talaj különösen kedvezett a fajtának: a gyümölcs itt nagyobbra nőtt és zamatosabb lett, mint eredeti hazájában. „Décse aranyának” nevezik ma is a Hedelfingeni óriást és a Buzgó Germersdorfot – ezek jelentik a falu legnagyobb büszkeségét.
Piroslik a májusi cseresznye
Fotó: Orbán Orsolya
A Balla családban a gyümölcstermesztés nem új keletű dolog. László szerint szinte minden családnak volt valamilyen kapcsolata a cseresznyével. ,,Itt mindenki ebből élt valamilyen szinten. A gabona és az állattartás inkább a család ellátását szolgálta, a pénzt a gyümölcs hozta. Az emberek Désre vagy Kolozsvárra vitték a cseresznyét, abból vásároltak kenyeret, ruhát, mindent” – meséli a gazda, miközben körbejárjuk a szakaszosan termő cseresznyést.
Vannak olyan fajták is, amelyek egyazon fán belül szakaszosan érnek. Szerencsére a legtöbb fa alacsonyabb növésű, így a szedés kevésbé megterhelő, mint a régi, hatalmas koronájú cseresznyefák esetében.
Balla Lászlóval közben számba vesszük a családi örökséget is. A kommunizmus idején a kollektivizálás megtörte ezt a világot: sok régi gyümölcsöst kivágtak vagy átalakítottak, majd a rendszerváltás után ugyan visszakerültek a földek a tulajdonosokhoz, de nem mindenki tudta újraéleszteni a gazdaságát. Aki értett hozzá és kitartott, ma is termel. Aki elhanyagolta, annak a gyümölcsöse mára bozótossá vált, vagy egyszerűen tűzifaként végezte. A Balla család a kitartók közé tartozott.
Idén jó áron cserél gazdát a décsei cseresznye
Fotó: Orbán Orsolya
László eredetileg nem gazdának készült. Szakácsként dolgozott Marosvásárhelyen, de közben rendszeresen hazajárt segíteni a családi földeken. Egy munkahelyi konfliktus után döntötte el, hogy más irányt választ.
– idézi fel.
2011-ben beiratkozott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kertészmérnöki szakára. Már az egyetemi évek alatt elkezdte előkészíteni a gazdaságot: csemetéket nevelt, oltott, új telepítéseket készített elő. Államvizsgáját vadcseresznye-szelekcióból írta, ma termő fáinak jelentős részét pedig maga nevelte magról, oltotta be és telepítette.
A gazdaság ma körülbelül tíz hektáron működik, félintenzív rendszerben. A cseresznye a fő kultúra, de mellette alma, szilva, körte és kisebb mennyiségben bogyós gyümölcsök is teremnek. A legnagyobb kihívást azonban ma már nem a piac, hanem az időjárás jelenti. Az utóbbi években a tavaszi fagyok hatalmas károkat okoztak Erdély-szerte. A virágzó cseresznyefákat sokszor áprilisi mínuszok érik, és egyetlen hideg éjszaka is lenullázhatja az éves termést.
– magyarázza a gazda.
A fényképezés-videózás kedvéért rögtönzött cserenyeszüret
Fotó: Orbán Orsolya
A magasabban fekvő területek valamivel védettebbek, de a fagyveszély mindenkit fenyeget. A gazdák ma már jéghálóban, szélgépekben és különböző fagyvédelmi rendszerekben gondolkodnak, csakhogy ezek óriási beruházások. A házaspár szerint a jövőben elengedhetetlen lesz az öntözés és a fagyvédelem fejlesztése, különben egyre kiszámíthatatlanabbá válik a termelés.
A magyardécsei cseresznye régen szinte „magát adta el”, ma azonban sokkal nehezebb a helyzet. Kolozsváron akkora a konkurencia, hogy egyre nehezebb jó áron értékesíteni, hiszen egész Erdély oda hordja a portékáját. Balláék ezért új piacokat kerestek: inkább vásárokba járnak, Csíkba, Gyergyóba vagy dél-erdélyi rendezvényekre. Hetente két-három napot töltenek árusítással.
,,Az emberek visszajönnek, emlékeznek ránk, mondják, hogy tavaly is nálunk vásároltak. Ez ad erőt” – meséli a két kisgyermeket nevelő gazdaasszony.
A munka azonban embert próbáló. A cseresznyét nem lehet sokáig tárolni, ezért a szedést és az értékesítést órányi pontossággal kell összehangolni. Ráadásul egyre nehezebb munkaerőt találni. Előfordul, hogy csak a család dolgozik: reggeltől estig a gyümölcsösben vannak, este pedig csomagolni kell a másnapi piacozásra.
A Balla család kisüzemi gyümölcsfeldolgozást tervez
Fotó: Orbán Orsolya
A házaspár következő nagy terve a gyümölcsfeldolgozás. Lekvárokban, szörpökben és kompótokban látják a kitörési lehetőséget. Nemcsak azért, mert a feldolgozott termék jobb áron értékesíthető, hanem azért is, mert így a megmaradt gyümölcs sem vész kárba. ,,Az emberek egyre inkább keresik a házi termékeket. Sok családnak nincs ideje befőzni, inkább megveszik készen, ha tudják, hogy jó helyről származik” – mondja Dorottya.
A vásárok hangulatát ugyanakkor nem szeretnék feladni. Inkább kombinálnák a kettőt: együtt kínálnának friss gyümölcsöt és feldolgozott termékeket.
Magyardécse kilóg abból a sorból, amely a hagyományos erdélyi földművességet jellemezte a kétezres évekig. Miközben más vidékeken – például Aranyosszéken vagy a Nyárád mentén – fokozatosan visszaszorult a helyi zöldségtermesztés az olcsó importáru miatt, Magyardécsében ma is sok család él gyümölcstermesztésből.
Bár sokan elvándoroltak, a domboldalakon még mindig ott sorakoznak a cseresznyefák.
A faluban azt mondják: a cseresznye nemcsak megélhetés, hanem identitás. A régi történetek, az oltás tudománya, a cseresznye-majálisok hagyománya és a családi gazdaságok kitartása mind ugyanarról szólnak: arról, hogy egy közösség évszázadokon át képes volt alkalmazkodni a változó világhoz úgy, hogy közben megőrizte saját karakterét.
Új telepítésű gyümölcsösökből áll a Balla birtok
Fotó: Orbán Orsolya
A Balla házaspár története ezt a folytonosságot testesíti meg.
Modern kertészmérnöki tudással dolgoznak, piacot építenek, fejlesztésekben gondolkodnak, mégis ugyanazt folytatják, amit előttük generációk tettek a mezőségi dombokon: vigyáznak Magyardécse aranyára.
Sok száz hektárnyi cseresznyéskert öleli körbe Beszterce-Naszód megye legnagyobb magyar faluját, Magyardécsét. Az évszázadok óta cseresznyetermesztéséről híres település azon ritka erdélyi falvak közé tartozik, ahol az emberek zömmel ma is gyümölcstermesztésből élnek.
Beszterce-Naszód megyében – ahol a legutóbbi népszámlálási adatok szerint a lakosságnak csupán négy százaléka magyar – egyetlen település van, melyet a június 9-ei választások nyomán ismét RMDSZ-es polgármester irányít.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Fotócsomagok, bankettek, ajándékok, limuzin és olykor korlátlan italfogyasztás is növelheti a végzős év költségeit, amelyek egyes családoknál több ezer lejre rúgnak. Kolozs megyei szülőket és pedagógust kérdeztünk a költekezés határairól.
Mintegy fél évszázada biztosít fórumot a román és magyar történészek szakmai párbeszédének a Román–Magyar Történész Vegyes Bizottság. A testület XXVII. ülését Déván rendezték meg, Nagy Levente magyar társelnök nyilatkozott az eseményről a Krónikának.
Még be sem mutatta miniszterjelöltjeinek listáját, a kormányalakítással megbízott Eugen Tomac máris elveszítette egyik kiszemeltjét. Adrian Papahagi kolozsvári bölcsész bejelentette: nem kívánja irányítani a kulturális tárcát a kormányban.
Az aradi önkormányzatnak 37 ezer lej pénzbírságot kell fizetnie, amiért a jogerős bírósági ítélet ellenére sem aszfaltozott le egy utcát. Korábban a bíróság kártérítést ítélt meg az egyik lakó javára.
Jogerőssé vált a Maros megyei törvényszék május 19-i ítélete, amelyben életfogytiglani börtönbüntetést szabott ki a mezőméhesi Emil Gânjre, aki megölte és felgyújtotta barátnőjét.
Maros megyében teljes körű exporttilalmat vezettek be a juhállományra, miután több gazdaságban juhhimlőt, a múlt héten pedig a kiskérődzők pestisének (PMR) egy újabb gócát is azonosították.
Az EDDA lesz az egyik fellépő a 35. Tusványoson – jelentették be a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezői szerda délután.
Miközben az AUR látványos előretörése sokak szemében a nacionalizmus és a magyarellenesség visszatérését jelzi, egy friss országos kutatás szerint a román társadalom politikai megosztottságát ma már nem elsősorban az etnikai kérdések alakítják.
Megújult az egykori apátsági épület és plébániatemplom, elkészült a zarándokközpont a Bihar megyei Szentjobbon.
Több mint 226 ezer lejnyi állami támogatást szerzett jogosulatlanul egy 26 éves, Máramarosszigetről származó férfi a gyanú szerint úgy, hogy valótlan adatokat közölt ukrajnai menekültek elszállásolásáról és ellátásáról.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!