A hagyományosan magas, nehezen szedhető magyardécsei cseresznyefákat rendre felváltják az alacsonyabb növésű fák
Fotó: Orbán Orsolya
A Beszterce-Naszód megyei Magyardécsében a cseresznye nem egyszerűen gyümölcs, hanem évszázadok óta a megélhetés és az identitás része. A Mezőség északi peremén fekvő faluban ma is családok tucatjai élnek gyümölcstermesztésből, miközben a gazdák egyszerre küzdenek a tavaszi fagyokkal, a medvékkel, a munkaerőhiánnyal és az egyre kiszámíthatatlanabb piaccal. A magyardécsei Balla házaspár története megmutatja, hogyan próbál életben maradni Erdély egyik leghíresebb cseresznyetermő vidéke.
2026. május 28., 08:002026. május 28., 08:00
A Mezőség északi peremén megbúvó Magyardécse nevét Erdély-szerte a cseresznye tette ismertté. Tavasszal a falut övező domboldalak fehér virágba öltöznek, nyár elején pedig pirosló gyümölcsöktől roskadoznak a fák. A Beszterce-Naszód megyei faluban ma is sokan úgy tartják: itt nem egyszerűen gyümölcsöt termelnek, hanem egy több évszázados örökséget visznek tovább.
Ennek az örökségnek a része Balla László és felesége, Dorottya családi gazdasága is.
Munkájuk egyszerre modern kertészeti vállalkozás és hagyományőrzés – olyan életforma, amelyben a piacozás, a fagyok elleni küzdelem és az éjszakába nyúló gyümölcsszedés ugyanúgy mindennapos, mint régen a faluban.
Amióta nem jártam náluk, átalakult a porta: a régi ház fölé új szint került, javában tart az építkezés. A napokban várják az ácsokat, hogy új tetőt emeljenek a kibővített ingatlanra. Közben elkezdődött a cseresznye szürete is, ami többhetes kemény munkát jelent a főként gyümölcstermesztésből élő magyardécsei gazdák számára.
A gazda terepjáróval visz ki az egyik gyümölcsösébe, néhány kilométerre a portától. A régebbi, eső mosta mezei utakat kaviccsal javították ki, de a házak között is nagyívű útfelújítás zajlik: több helyen vasbeton támfalakkal védik a domboldalakba kapaszkodó utcákat a földcsuszamlástól. A közigazgatásilag a 2700 lakosú Árpástó községhez tartozó, többségében magyarok lakta Magyardécsében szemmel látható a fejlődés. Öt-hat évvel ezelőtt még nehezen járható mezei utakon araszoltunk, hogy kijussunk a szüretelőkhöz.
,,Az a jó benne, hogy ha az áram megcsípi a medvét, utána messze elkerüli a helyet. Aki nem védekezik, annak teljesen tönkreteszik a gyümölcsfáit” – magyarázza Balla László.
Amint megérkezünk, kikapcsolják a vadriasztó gázágyúkat, amelyek szintén nélkülözhetetlen kellékei a védekezésnek: nemcsak a medvéket, hanem a vaddisznókat is távol tartják a gyümölcsösöktől. És mindezt önerőből kell megoldaniuk, ha azt akarják, hogy a megtermelt gyümölcsöt értékesíteni is tudják. Különben nemcsak a nagyvadak, hanem a madarak – főleg a seregélyek – is mindent elhordanak.
Családi idill. Balla László és Dorottya két kiskorú gyereket nevel
Fotó: Orbán Orsolya
A magyardécsei gyümölcstermesztés története a helyiek szerint legalább kétszáz éves, de valójában még régebbre nyúlik vissza. A település református lelkészei évszázadokon át nemcsak a közösség lelki vezetői voltak, hanem a gazdasági fejlődés mozgatói is. Ennek történetét a házigazda édesapja, Balla Tamás is jól ismeri.
A helyi hagyomány szerint a 19. században szolgáló református papok – köztük Szentes István, később Sófalvi Károly – tudatosan ösztönözték a gyümölcstermesztést. Faiskolát hoztak létre a parókia kertjében, oltani tanították az embereket, csemetéket osztogattak, és a fiatal házasokat arra kötelezték, hogy házasságuk emlékére gyümölcsfát ültessenek.
A falu határát lassan gyümölcsösök borították el. A domboldalakon alma, körte, szilva, barack és dió is termett, de Magyardécse hírnevét végül a cseresznye alapozta meg.
A faluban ma is élnek azok a legendák, amelyek szerint a híres germersdorfi cseresznyét egy Amerikából hazatérő gazda, Buzgó Marci hozta magával oltóvessző formájában. A helyiek szerint a mezőségi talaj különösen kedvezett a fajtának: a gyümölcs itt nagyobbra nőtt és zamatosabb lett, mint eredeti hazájában. „Décse aranyának” nevezik ma is a Hedelfingeni óriást és a Buzgó Germersdorfot – ezek jelentik a falu legnagyobb büszkeségét.
Piroslik a májusi cseresznye
Fotó: Orbán Orsolya
A Balla családban a gyümölcstermesztés nem új keletű dolog. László szerint szinte minden családnak volt valamilyen kapcsolata a cseresznyével. ,,Itt mindenki ebből élt valamilyen szinten. A gabona és az állattartás inkább a család ellátását szolgálta, a pénzt a gyümölcs hozta. Az emberek Désre vagy Kolozsvárra vitték a cseresznyét, abból vásároltak kenyeret, ruhát, mindent” – meséli a gazda, miközben körbejárjuk a szakaszosan termő cseresznyést.
Vannak olyan fajták is, amelyek egyazon fán belül szakaszosan érnek. Szerencsére a legtöbb fa alacsonyabb növésű, így a szedés kevésbé megterhelő, mint a régi, hatalmas koronájú cseresznyefák esetében.
Balla Lászlóval közben számba vesszük a családi örökséget is. A kommunizmus idején a kollektivizálás megtörte ezt a világot: sok régi gyümölcsöst kivágtak vagy átalakítottak, majd a rendszerváltás után ugyan visszakerültek a földek a tulajdonosokhoz, de nem mindenki tudta újraéleszteni a gazdaságát. Aki értett hozzá és kitartott, ma is termel. Aki elhanyagolta, annak a gyümölcsöse mára bozótossá vált, vagy egyszerűen tűzifaként végezte. A Balla család a kitartók közé tartozott.
Idén jó áron cserél gazdát a décsei cseresznye
Fotó: Orbán Orsolya
László eredetileg nem gazdának készült. Szakácsként dolgozott Marosvásárhelyen, de közben rendszeresen hazajárt segíteni a családi földeken. Egy munkahelyi konfliktus után döntötte el, hogy más irányt választ.
– idézi fel.
2011-ben beiratkozott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kertészmérnöki szakára. Már az egyetemi évek alatt elkezdte előkészíteni a gazdaságot: csemetéket nevelt, oltott, új telepítéseket készített elő. Államvizsgáját vadcseresznye-szelekcióból írta, ma termő fáinak jelentős részét pedig maga nevelte magról, oltotta be és telepítette.
A gazdaság ma körülbelül tíz hektáron működik, félintenzív rendszerben. A cseresznye a fő kultúra, de mellette alma, szilva, körte és kisebb mennyiségben bogyós gyümölcsök is teremnek. A legnagyobb kihívást azonban ma már nem a piac, hanem az időjárás jelenti. Az utóbbi években a tavaszi fagyok hatalmas károkat okoztak Erdély-szerte. A virágzó cseresznyefákat sokszor áprilisi mínuszok érik, és egyetlen hideg éjszaka is lenullázhatja az éves termést.
– magyarázza a gazda.
A fényképezés-videózás kedvéért rögtönzött cserenyeszüret
Fotó: Orbán Orsolya
A magasabban fekvő területek valamivel védettebbek, de a fagyveszély mindenkit fenyeget. A gazdák ma már jéghálóban, szélgépekben és különböző fagyvédelmi rendszerekben gondolkodnak, csakhogy ezek óriási beruházások. A házaspár szerint a jövőben elengedhetetlen lesz az öntözés és a fagyvédelem fejlesztése, különben egyre kiszámíthatatlanabbá válik a termelés.
A magyardécsei cseresznye régen szinte „magát adta el”, ma azonban sokkal nehezebb a helyzet. Kolozsváron akkora a konkurencia, hogy egyre nehezebb jó áron értékesíteni, hiszen egész Erdély oda hordja a portékáját. Balláék ezért új piacokat kerestek: inkább vásárokba járnak, Csíkba, Gyergyóba vagy dél-erdélyi rendezvényekre. Hetente két-három napot töltenek árusítással.
,,Az emberek visszajönnek, emlékeznek ránk, mondják, hogy tavaly is nálunk vásároltak. Ez ad erőt” – meséli a két kisgyermeket nevelő gazdaasszony.
A munka azonban embert próbáló. A cseresznyét nem lehet sokáig tárolni, ezért a szedést és az értékesítést órányi pontossággal kell összehangolni. Ráadásul egyre nehezebb munkaerőt találni. Előfordul, hogy csak a család dolgozik: reggeltől estig a gyümölcsösben vannak, este pedig csomagolni kell a másnapi piacozásra.
A Balla család kisüzemi gyümölcsfeldolgozást tervez
Fotó: Orbán Orsolya
A házaspár következő nagy terve a gyümölcsfeldolgozás. Lekvárokban, szörpökben és kompótokban látják a kitörési lehetőséget. Nemcsak azért, mert a feldolgozott termék jobb áron értékesíthető, hanem azért is, mert így a megmaradt gyümölcs sem vész kárba. ,,Az emberek egyre inkább keresik a házi termékeket. Sok családnak nincs ideje befőzni, inkább megveszik készen, ha tudják, hogy jó helyről származik” – mondja Dorottya.
A vásárok hangulatát ugyanakkor nem szeretnék feladni. Inkább kombinálnák a kettőt: együtt kínálnának friss gyümölcsöt és feldolgozott termékeket.
Magyardécse kilóg abból a sorból, amely a hagyományos erdélyi földművességet jellemezte a kétezres évekig. Miközben más vidékeken – például Aranyosszéken vagy a Nyárád mentén – fokozatosan visszaszorult a helyi zöldségtermesztés az olcsó importáru miatt, Magyardécsében ma is sok család él gyümölcstermesztésből.
Bár sokan elvándoroltak, a domboldalakon még mindig ott sorakoznak a cseresznyefák.
A faluban azt mondják: a cseresznye nemcsak megélhetés, hanem identitás. A régi történetek, az oltás tudománya, a cseresznye-majálisok hagyománya és a családi gazdaságok kitartása mind ugyanarról szólnak: arról, hogy egy közösség évszázadokon át képes volt alkalmazkodni a változó világhoz úgy, hogy közben megőrizte saját karakterét.
Új telepítésű gyümölcsösökből áll a Balla birtok
Fotó: Orbán Orsolya
A Balla házaspár története ezt a folytonosságot testesíti meg.
Modern kertészmérnöki tudással dolgoznak, piacot építenek, fejlesztésekben gondolkodnak, mégis ugyanazt folytatják, amit előttük generációk tettek a mezőségi dombokon: vigyáznak Magyardécse aranyára.
Sok száz hektárnyi cseresznyéskert öleli körbe Beszterce-Naszód megye legnagyobb magyar faluját, Magyardécsét. Az évszázadok óta cseresznyetermesztéséről híres település azon ritka erdélyi falvak közé tartozik, ahol az emberek zömmel ma is gyümölcstermesztésből élnek.
Beszterce-Naszód megyében – ahol a legutóbbi népszámlálási adatok szerint a lakosságnak csupán négy százaléka magyar – egyetlen település van, melyet a június 9-ei választások nyomán ismét RMDSZ-es polgármester irányít.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Két katonai ejtőernyős sérült meg Marosvásárhelyen, miután a hirtelen szél eltérítette őket a kijelölt földet érési területtől. Az egyik katona egy fémcsarnok tetején lévő napelemekre érkezett, társa pedig elektromos vezetékekkel került érintkezésbe.
Kiss Margit kolozsvári tanítónő idén januárban töltötte be 90. életévét, de aki rendezvényeken találkozik vele, aligha egy visszavonultan élő nyugdíjas képét őrzi róla. Közösségi ember, aki előadásokra jár, szervez, kirándul, honismerettel foglalkozik.
Szombaton felavatták Kolozsváron a Regionális Agyérbetegségi és Idegsebészeti Központot Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök, Mircea Abrudean szenátusi elnök, Cseke Attila ügyvivő egészségügyi miniszter, valamint más tisztségviselők jelenlétében.
A 130 éve, augusztus 28-án született Márton Áronra, Erdély nagy püspökére emlékeznek pénteken és szombaton a szülőfaluban, Csíkszentdomokoson.
A Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem (USAMV) különleges kiállítást mutat be az érdeklődőknek.
Heidl György társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár Facebook-bejegyzésében erdélyi útjuk egyik legfontosabb tanulságaként azt emeli ki, hogy önmagában a párbeszéd kevés: annak akkor van értelme, ha konkrét eredménye is születik.
Az erdélyi MCC-nek jelenleg csak a következő hetekre van elegendő anyagi forrása, ezért a tanév a megszokott formában és méretben biztosan nem indul el.
Erdélyi autópálya-szakasz is van azon projektek között, amelyek a héten közelebb kerültek a megvalósításhoz – jelentette be Horațiu Cozma közlekedési államtitkár.
A saját udvarában sem tehet meg mindent a tulajdonos: a diófa kivágásához külön engedély kellhet, a parlagfüvet felszólítás nélkül is irtani kell, az ágak és levelek elégetéséért pedig akár 30–45 ezer lejes bírság is járhat.
A templom szomszédságában épülő idősek nappali központja, a rendezetlen környezet, az elmaradó egyeztetések és mindenekelőtt a magyar állami támogatással létrehozott bölcsőde miatt gyűltek össze sérelmek a szászfenesi református gyülekezetben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!