A jelek szerint többnyire a román postán múlik, hogy maradéktalanul élhetnek-e az erdélyi magyarok a második Orbán-kormány által megadott szavazati jogukkal az április 6-i országgyűlési választásokon.
2014. február 09., 20:412014. február 09., 20:41
És ez sajnos nem sok jóval kecsegtet. Holott ha pusztán a száraz adatokat vizsgáljuk, egyértelmű, hogy a honosítás, regisztrálás és a megmérettetésen való részvétel kapcsán töretlen szándék mutatkozik a romániai magyarok részéről. A könnyített honosítás révén már mintegy 600 ezer külhoni kezdeményezte magyar állampolgárrá válását, ennek jelentős része erdélyi, közülük pedig várhatóan eléri majd a százezret azoknak a száma, akik voksolni is kívánnak az anyaországi parlamenti megmérettetésen.
Mindez egyértelműen azt bizonyítja, hogy a határon túli magyarság számára különös jelentőséggel bír a magyar állampolgárság, a magyar államhoz fűződő közjogi kötelék, még akkor is, ha elsősorban szimbolikus okok miatt igényelték. A magyar nemzetpolitikában mérföldkőnek számító momentumot azonban megakaszthatja, de legalábbis alaposan visszavetheti a román posta közismerten csapnivaló szolgáltatása.
Köztudott, hogy a budapesti Nemzeti Választási Irodának várhatóan csak március közepén áll módjában postázni a regisztrált választópolgároknak a szavazólapot tartalmazó választási levélcsomagot. Emiatt a magyar állampolgárságot szerzett romániai lakosoknak szinte azonnal ki kell tölteniük a szavazathoz mellékelt nyilatkozatot, és be kell jelöljék a szavazólapon pártpreferenciájukat, amint kézhez kapták a paksamétát, a visszaúthoz ugyanis nem sok idő marad ahhoz, hogy szavazatuk időben megérkezzen Budapestre.
Nem is kell feltétlenül rosszindulatot feltételezni a postáról ahhoz, hogy „borítékoljuk”: sok szavazólap késve fog megérkezni úgy az erdélyi címzetthez, mint Budapestre. Aki igénybe vette már a csőd szélén álló, az elmúlt hónapokban tömeges elbocsátást végrehajtó állami társaság szolgáltatásait, az tudja, hogy a cég a legmegbízhatatlanabbak közé tartozik az országban.
Éppen ezért roppant fontos a választópolgárok maradéktalan tájékoztatása a választási procedúráról, hogy a feladók gyorsaságával kiküszöbölhetővé váljon a postai késlekedés.
A közép-európai ember kényelmi illúziójának végét jelzi mindaz, ami most az életadó, elnyűhetetlennek hitt kék szalagunkkal, a Dunával történik. És abból kifolyólag velünk, mindannyiunkkal.
Miközben eddig jóformán csak passzív szemlélőként kísérte az ország légterét megsértő orosz drónokat, hirtelen igencsak hiperaktív lett a román légierő.
Történelmi fordulóponthoz érkezett a hírfogyasztás. A kérdés már nem csak az, hogy hol olvassuk a híreket, hanem akarunk-e még egyáltalán szembenézni velük.
Egyetlen félreértelmezett hír is elég ahhoz, hogy egy reményvesztett közösségben újra fellobbanjon a remény. Parajd esetében azonban a valóság ismét józanítóbbnak bizonyult a politikai diadaljelentéseknél.
A történelem nemcsak hősökről, hanem árulókról is szól, mégha igencsak keveset emlegetjük őket. A sport világában is beszélhetünk eredményességről és eredménytelenségről egyaránt, sztárokról és – antisztárokról.
Sportújságírók, szakírók, futballszurkolók körében jó ideig témát szolgáltat még a hétfőre virradóra befejeződött, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által közösen rendezett labdarúgó-világbajnokság.
Marosvásárhely, a Bolyaiak városa még mindig a legtöbb magyar lakosnak otthont nyújtó település Erdélyben.
Ott állunk a pékárus vagy a sarki bolt pultjánál, a szupermarket kasszájánál, kezünkben egy egyszerű fehér kenyérrel, a pénztárgép kijelzőjén pedig felvillan a kétjegyű szám: 10 lej, 12 lej, 15 lej...
Nyugdíjas halk suttogása a sarki patikában: „Kedveske, melyik az olcsóbb? Ezt a két gyógyszert most hagyjuk ki, majd jövő hónapban visszajövök értük.”
Donald Trump amerikai elnök iráni kalandja nem feltétlenül úgy alakult, ahogy azt a legderűlátóbb illetékesek remélték, ennek a hatásait pedig Európában, benne Erdélyben is érezzük – és várhatóan közép- és hosszú távon is érezni fogjuk.
szóljon hozzá!