Megéltük ezt is: a külhoni magyar állampolgárok hétfőtől szavazhatnak az április 6-ai országgyűlési választásra.
2014. március 23., 19:542014. március 23., 19:54
Mintegy száz évet kellett várni, hogy a mesterségesen meghúzott határokon túl rekedt magyarok végre minimális erőfeszítéssel mindössze néhány hónap alatt hozzájussanak a magyar állampolgársághoz, a Budapesten kiállított személyazonossági igazolvány birtokában pedig közjogilag is a magyar nemzethez tartozzanak. Történetesen azáltal, hogy részt vesznek az anyaországi parlamenti megmérettetésen, „beleszólva” a budapesti nagypolitika alakulásába.
Persze nemcsak Trianon, hanem a rendszerváltás óta is sok időnek kellett eltelnie a nemzet ilyen formában történő egyesítéséig. Még a kettős állampolgárság kiterjesztéséről szóló 2004. december 5-ei népszavazás idején is megosztottság jellemezte az anyaországi társadalmat és a politikumot. A Fidesz kétharmados győzelme óta eltelt négy évben, az állampolgársági törvény módosításával, a szavazati jog megadásával azonban egyfajta nemzetpolitikai minimum alakult ki e téren.
Lám, ma már az egykor 23 millió román inváziójával riogató szocialisták is azt mondják, hatalomra kerülésük esetén szerzett jogot nem vonnának vissza. A baloldali összefogás pártjai közül jóformán egyedül Gyurcsány Ferenc alakulata ágál ma is a honosítás és a választójog ellen, bár a bukott miniszterelnök esetében azon se csodálkoznánk, ha akkor is hazudna, amikor a külhoniakat ócsárolja.
A lényeg, hogy a két hét múlva tartandó választást megelőzően a magyar pártok körében nem silányultak kampánytémává a határon túliak, ami annak is betudható, hogy utóbbiak voksai egy, legfeljebb két mandátum sorsát döntik el a 199 fős új Országgyűlésben. Vagyis a többség belátta: politikai értelemben nem bírnak téttel a külhoni voksok, éppen ezért a Jobbik kivételével egyetlen alakulat sem szerepeltet a listáján határon túlit, és Vonáékkal ellentétben nem is jártak Erdélybe korteskedni.
Persze ez nem jelenti, hogy mindez négy év múlva, a mainál esetleg kiélezettebb helyzetben is így lesz. De bízzunk benne, hogy a budapesti politikusok többsége akkor sem politikai, hanem elsősorban nemzetpolitikai ügyként kezeli majd a külhoniak választójogát.
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
szóljon hozzá!