Megéltük ezt is: a külhoni magyar állampolgárok hétfőtől szavazhatnak az április 6-ai országgyűlési választásra.
2014. március 23., 19:542014. március 23., 19:54
Mintegy száz évet kellett várni, hogy a mesterségesen meghúzott határokon túl rekedt magyarok végre minimális erőfeszítéssel mindössze néhány hónap alatt hozzájussanak a magyar állampolgársághoz, a Budapesten kiállított személyazonossági igazolvány birtokában pedig közjogilag is a magyar nemzethez tartozzanak. Történetesen azáltal, hogy részt vesznek az anyaországi parlamenti megmérettetésen, „beleszólva” a budapesti nagypolitika alakulásába.
Persze nemcsak Trianon, hanem a rendszerváltás óta is sok időnek kellett eltelnie a nemzet ilyen formában történő egyesítéséig. Még a kettős állampolgárság kiterjesztéséről szóló 2004. december 5-ei népszavazás idején is megosztottság jellemezte az anyaországi társadalmat és a politikumot. A Fidesz kétharmados győzelme óta eltelt négy évben, az állampolgársági törvény módosításával, a szavazati jog megadásával azonban egyfajta nemzetpolitikai minimum alakult ki e téren.
Lám, ma már az egykor 23 millió román inváziójával riogató szocialisták is azt mondják, hatalomra kerülésük esetén szerzett jogot nem vonnának vissza. A baloldali összefogás pártjai közül jóformán egyedül Gyurcsány Ferenc alakulata ágál ma is a honosítás és a választójog ellen, bár a bukott miniszterelnök esetében azon se csodálkoznánk, ha akkor is hazudna, amikor a külhoniakat ócsárolja.
A lényeg, hogy a két hét múlva tartandó választást megelőzően a magyar pártok körében nem silányultak kampánytémává a határon túliak, ami annak is betudható, hogy utóbbiak voksai egy, legfeljebb két mandátum sorsát döntik el a 199 fős új Országgyűlésben. Vagyis a többség belátta: politikai értelemben nem bírnak téttel a külhoni voksok, éppen ezért a Jobbik kivételével egyetlen alakulat sem szerepeltet a listáján határon túlit, és Vonáékkal ellentétben nem is jártak Erdélybe korteskedni.
Persze ez nem jelenti, hogy mindez négy év múlva, a mainál esetleg kiélezettebb helyzetben is így lesz. De bízzunk benne, hogy a budapesti politikusok többsége akkor sem politikai, hanem elsősorban nemzetpolitikai ügyként kezeli majd a külhoniak választójogát.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
Bár a Tisza-kormány nemzetpolitikáért felelős illetékese több fórumon is leszögezte erdélyi látogatása során, hogy az új budapesti hatalom nem kíván hozzányúlni a külhoni magyarok szavazati jogához, jelentős nyomás nehezedik rá az anyaországban.
Miközben egyes országokban már be is tiltották, vagy fontolgatják, hogy betiltsák a közösségi oldalak használatát a 16 év alatti fiatalok körében, néha az az ember érzése, hogy egyes, 18 évnél idősebb felnőttek esetében sem ártana a tiltás.
Ötszázhetven évvel ezelőtt, 1456. augusztus 11-én, a nándorfehérvári diadal után három héttel pestis áldozata lett Hunyadi János hadvezér.
szóljon hozzá!