Lélekben mindenki krónikás. 2023 januárjától új időszámítás kezdődik az 1999-ben alapított Krónika, de a lap volt és jelenlegi munkatársai életében egyaránt
Fotó: Haáz Sándor
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Amikor 23 évvel ezelőtt, 1999 őszén az akkor még a Fellegváron álló kolozsvári szerkesztőségben még csak „szimuláltuk” a Krónika számainak napi elkészítését, majd ezt követően élesben a legelső számokon dolgoztunk, sokunkban felvetődött a kérdés: vajon meddig maradhat meg az erdélyi és partiumi olvasási szokásokat, az itteni emberek vásárlóerejét ismerve egy zöldmezős beruházásként induló, az akkori szakmai, technikai és dizájnkövetelmények szerint is professzionális napilap?
2022. december 31., 08:582022. december 31., 08:58
Nos az idő megadta a választ: jó 23 év adatott meg a Krónikának hagyományos, nyomtatott napilapként.
Ami miatt az ember egyik szeme sír, a másik pedig ha nem is nevet, de mosolyog, hiszen a print változat megjelenésének felfüggesztése nem jelenti azt, hogy maga a Krónika is megszűnik, elvégre az eddig is létező Krónika online portálon továbbra is folytatjuk, amit jó két évtizede elkezdtünk: az olvasók tárgyilagos, a lehető legnagyobb szakmaiságra törekvő tájékoztatását. Hogy miért nem tud jelen körülmények között megmaradni a nyomtatott lap, azt talán a világpolitikai történések és a belőlük közvetlenül fakadó gazdasági válsághelyzet ismeretében nem kell hosszasan ecsetelni.
De persze nem csupán a gazdasági problémák nehezítik meg a nyomtatott lapok életét: az elmúlt két évtizedekben az online sajtó elképesztő mértékben felfutott, márpedig a híreket gyakorlatilag ingyen kínáló híroldalakkal nehezen tud versenyezni egy olyan országos kiadvány, amelynek a nyomdaköltségek mellett még azt is meg kell oldania, hogy a kész termék eljusson az olvasóhoz.
Az mindenképpen kijelenthető: a Krónika az elmúlt 23 évben nehezen megkerülhető eleme volt az erdélyi és a Kárpát-medencei sajtóprérinek, és szándékaink szerint a továbbiakban is az marad. A szerkesztőség nem csupán szürke munkaközösség volt, hanem egyszerre műhely, klub és – nem túlzás kijelenteni – család.
Klub, hiszen gyakran fordult elő, hogy lapzárta után vagy hétvégén – még munkaszüneti napon is – a kollégákkal valamelyik vendéglátóhely helyett a szerkesztőségben ültünk össze – akár online számítógépes játékot játszani, akár filmet nézni, akár csak beszélgetni. Természetesen – ki-ki habitusa szerint – egy két üveg alkoholos vagy alkoholmentes itallal felfegyverkezve.
Ezen alkalmakkor pedig nemegyszer történtek olyan események, amelyek még évtizedek múltán újra mesélve sem unalmasak, hiszen a krónikás „legendáriumot” erősítik, és hallatukkor egyszerre tör ki harsány röhögésben az, aki átélte őket, és az is, aki már csak hallomás után tudja betéve a sztorit.
És persze nem egy itt megkötött ismeretségből lett komoly kapcsolat, majd házasság. (E kategóriánál jelen sorok szerzője is felteszi a kezét érintettként). Mint ahogy olyan egykori kolléga is van, akit ma már közösen gyászolunk.
Természetesen nem elégíthetjük ki mindenki igényeit, elvégre az erdélyi magyar társadalom akkor is plurális, ha amúgy zömében a Krónikához hasonlóan konzervatív, illetve konzervatív liberális.
Ezért aztán biztosíthatunk mindenkit, hogy továbbra is egy dolgot tartunk vezérelvnek: az olvasók legpontosabb, legátfogóbb tájékoztatását. A hisztérikus, ideológiai alapú vagdalkozást és az öncélú botránykeltést pedig ahogy eddig, úgy ezután sem tekintjük legitim sajtóműfajnak.
Hiszen azokkal, akik eddig is zömmel a Krónika honlapjáról tájékozódtak, továbbra is rendszeresen „találkozunk” majd. Akik pedig inkább a nyomtatott Krónikát szeretik, azoktól – javíthatatlan naivsággal és a jobb időkbe vetett töretlen reménnyel – úgy köszönök el: viszontlátásra!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
Bár a Tisza-kormány nemzetpolitikáért felelős illetékese több fórumon is leszögezte erdélyi látogatása során, hogy az új budapesti hatalom nem kíván hozzányúlni a külhoni magyarok szavazati jogához, jelentős nyomás nehezedik rá az anyaországban.
Miközben egyes országokban már be is tiltották, vagy fontolgatják, hogy betiltsák a közösségi oldalak használatát a 16 év alatti fiatalok körében, néha az az ember érzése, hogy egyes, 18 évnél idősebb felnőttek esetében sem ártana a tiltás.
Ötszázhetven évvel ezelőtt, 1456. augusztus 11-én, a nándorfehérvári diadal után három héttel pestis áldozata lett Hunyadi János hadvezér.
Románia Európa egyik legjobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országa, mégis importra szorul az alapvető élelmiszerekből. A gondot nem a termőföld vagy a gazdák hiánya, hanem az évtizedek óta következetlen agrárpolitika okozza.
Az embereknek egyre inkább elegük van a pártok közötti marakodásból, amely hónapok óta tartó politikai patthelyzetet eredményezett, valamint azt, hogy az országnak a válságos időszakban nincs teljes hatáskörrel rendelkező kormánya.
Életveszélyes fenyegetést kapott egy magyarországi előadó, ezért lemondta székelyföldi koncertjét. A botrány túlmutat Majkán, és a magyar közélet nagyon aggasztó állapotairól árulkodik.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!