
Fotó: Facebook/Soós Zoltán
JEGYZET – Harmincöt évvel ezelőtt új történelmi korszakba léptünk. A meghurcolt papjával merész szolidaritást vállaló temesvári református gyülekezetben kipattanó szikra lángra lobbanásához nyilván más tényezők is szükségeltettek.
2024. december 22., 20:272024. december 22., 20:27
A sötét diktatúra áramkiesései miatt megcsömörlött polgárok elszántságától az államcsíny kigondolásáig, a nyugati szabadság-kinyilatkoztatásoktól Gorbacsov önmagát is meghaladó nyitásáig, peresztrojkájáig. Meg a Fennvaló ajándékaként érkező kellemesnek mondható karácsonyváró adventi időjárásig.
Harmincöt év hozzávetőlegesen az emberi élet fele, a felnőttkorra jellemző önálló létnek nagyobbik szelete.
Harmincöt év alatt rengeteget változott a világ, jó és rossz irányba egyaránt. Hiszen ilyen jólétnek, szabad mozgásnak, lehetőségek sokaságának, technikai fejlődésnek sohasem örvendhettek őseink és mi sem, akik a kommunista diktatúrában nevelkedtünk és neveltettünk. Milyen jó, hogy idejében bekövetkezett és szárnyakat kapott a rendszerváltás!
A harmincötödik évfordulón is megemlékezést tartottak Marosvásárhelyen
Fotó: Facebook/Soós Zoltán
Harmincöt éve ezrével, tízezrével lepték el a pártszékházak előtti teret az elégedetlenkedők. A rendszer leváltásáért tüntetők oldaláról nézve forradalom zajlott: halottakkal, sebesültekkel, meghurcoltakkal. Ők, a később hősként emlegetett áldozatok nem azért mentek ki az utcára sokezeredmagukkal, hogy hősökké váljanak, és majdan kőbe, fémbe, fába véssék a neveiket a túlélők. Az utcai tömeget alkotók nem meghalni és halhatatlan hőssé válni akartak, hanem
Megszületett vagy meg nem született gyermekeik, unokáik iránti felelősségérzetből. A babérokra, későbbi kitüntetésekre, funkciókra és hatalomra, meggazdagodásra áhítozók ritkán vegyültek el a tömegben. Vagy ha mégis, akkor küldetést teljesítve és nem forradalmi hevületben.
Marosvásárhelyen, egykori Székelyvásárhelyen 1989. december 21-én hat személy, négy magyar és két román fiatal életét oltotta ki a gyilkos golyó.
Annál több haszonélvező, rengeteg csalódott. Mert nyilvánvaló, hogy a hatalmi erők és az emberi gyarlóságok, az istentelen és képmutató világ eltérítette a forradalmat. Hogy a jólét exponenciális fejlődésével arányosan csökkent az erkölcs, és harmincöt év alatt több mint harmincötezer magyarral csökkent a város lakossága.
Elérkezett valamiféle csendes rendszerváltás ideje. Quo vadis, Domine?
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
szóljon hozzá!