Mutáció. Könczey Elemér karikatúrája
Fotó: Könczey Elemér
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
2026. február 02., 20:042026. február 02., 20:04
2026. február 02., 22:062026. február 02., 22:06
A közvéleményt alaposan foglalkoztatja, hogy vajon milyen abnormalitás okozta a mindennapi életünkben szorongást kiváltó hatalmas állami költségvetési hiányt, és miközben – többek között – a pénzkeresők és a nyugdíjasok alapos megadóztatása zajlik, a politikainak és társadalminak tartott elit kevés értékelendő példával jár elöl. Az utóbbi időben egyre több szó esik a bírák különleges juttatásairól, az akörüli huzavonáról, a hatalommal való összefonódásról, miközben a józan ész kimondatja velünk: távol állunk a jogállamiságtól és az igazságszolgáltatástól.
Olvasom a világhálón, hogy rosszul lett egy ügyvédnő, miután hatvanezer euró átvételekor tetten érték egy olyan korrupiós ügyben, amelyben másodmagával félmillió euró csúszópénzt kért egy üzletembertől, hogy állítólagos kapcsolataik és befolyásuk révén „elsimítsák” a folyamatban lévő büntetőügyét. Félmillió euró egy romániai átlagpolgár egész élete becsületes munkájának a jövedelme, másoknak egyetlen tisztességtelen akció bevétele. Normális? Ráadásul csak az a tolvaj, akit elkapnak, és a demokráciásdiban ismert joggyakorlat alapján általában azok is olcsón megússzák.
A minap egy szokás szerint fiatalon nyugdíjazott ügyész esetét, történetét mesélték el nekem. Jókora nyugdíjjal és unalommal a tarsolyában alaposan italozni kezdett, elviselhetetlenné vált („szegény”), elvált, de ugyanúgy él az általa bitorolt lakásban (és feleséggel). Hát, ki-ki döntse el, hogy hol a normalitás határa a számára.
Erdélyi magyarként számomra a „gyöngyszem” egy tíz évvel korábbi történet, amikor Románia földművelésügyi minisztere mindenféle skrupulus nélkül kijelentette, hogy a kürtőskalács román találmány, egy román asszony készítette először Erdélyben a 18. század végén, ezért Románia az Európai Unióban saját termékként kívánja levédetni. Nemcsak abnormális, hanem aberráns saját terméknek tartani a románok számára legismertebb magyar szót, a kürtőskalácsot, márcsak azért is, mert őseik két és félszáz évvel ezelőtt nemigen használták a magyar betűket, ráadásul cirill írást használtak.
Kultúrám és identitásom bölcsőjéről, Európáról is azt írhatom le, hogy meghasonlott, vagy egyszerű paraszti igaz szóval: tökkelütötté vált.
Nemcsak alapvető témákban említhetünk „bolondságokat”, hanem a mindennapi élet szintjén is sorra tehetjük fel a kérdéseket. Normális-e, amikor az kiált tolvajt, aki ő maga az, és a környezete is jól tudja róla? Normális-e, amikor kiemelkedő tisztségeket tölt be az a személy, akinek a bűntársai már megjárták a börtönt, de ő maga megúszta azt? Normális-e, hogy saját magán alkalmaz fizikai erőszakot az az újságíró, aki így képviseli még magasabb szinten az emberi jogokat és a szólásszabadságot? Normális-e, hogy számos váláskor nem esik szó a lényegről, a perirat tele van hazugságokkal, a törvény és az erkölcs nem találkozik az igazságszolgáltatásnak nevezett ítélet során? Normális-e, hogy gyermekek sokasága válik felnőtté azonos nemű nevelőszülők mellett, vagy köszönő viszonyban sem levő szülők hátszelében?
Nem folytatom a sort a kérdésekkel, példákkal, már-már végtelen lenne. Mindenki ismer belőlük egy részletes tanulmányra valót. Most éppen a marosvásárhelyi kabarétársulat mutatja be legújabb produkcióját, amelynek a címe: Bolond a világ. Nos, inkább hahotázzunk a világ bolondságain!
Megjegyzem, hogy évszázadokkal korábban a bolondok mondták ki az igazságot a királyi udvarban mindamellett, hogy szórakoztattak, felszabadították a gátlásokat, üde színfoltját képezték az udvartartásnak. A legolvasottabb szerző, Shakespeare bohócai (Hamlet, Lear bolondja), vagy a világszerte megszeretett Chaplin clownja gúnyolódó bátorságában mutat rá egy-egy megkacagtató jelenetben az élet legegyszerűbb valóságaira. A bolond, a bohóc jelenléte folyamatos és mindennapi, szerepe figyelni és figyelmet kelteni, kifordítani a sarkaiból a világot. Így válik a „tömegek álarc mögé bújt lelkiismeretévé”, sőt a saját vélemények kimondása szócsövévé, miszerint „csak bohóc-köntösben és bohóc modorban lehet kimondani az igazságot.”
Nos, mi lehetne a végső következtetés? Csakis az, hogy újra alkalmazni kellene „udvari bolondokat”...
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak.
Ha valaki úgy érezné, hogy Donald Trump amerikai elnök éppen a moszkvai gyors elé lökte Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt és európai szövetségeseit, az azért lehet, mert a jelek szerint tényleg ez történt.
Édesapám, Ábrám Sámuel nyugdíjas református lelkész életének 93. évében eltávozott közülünk.
Reméljük, nem jutunk oda, hogy bár elvileg könnyebb, észszerűbb és az ország számára kevésbé megrázó kormányt alakítani, mint előre hozott választásokat tartani vagy az államfőt felfüggeszteni, mégis utóbbiak valamelyike valósul meg hamarabb.
Bármely idegen nyelvet bármilyen szinten beszélők esetén a legismertebb szavak közé tartozik a köszönöm. A magyar nyelvet idegen nyelvként használók körében nem könnyű kiejteni a három – többnyire – ismeretlen ö hangot.
A magyarországi kormányváltás egyik „járulékos áldozatává” vált Erdélyben az MCC tevékenysége, amit az anyaországi alapítvány megszüntetésével takaréklángra csavartak. Sajnos a sorozatos politikai döntéseknek elsősorban gyerekek isszák a levét.
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!