A lisszaboni karácsonyi vásárban és az ajándékboltokban is szinte kizárólagos a mikulás-hangulat
Fotó: Dr. Ábrám Zoltán
A híradót hallgatom. Beszámolnak arról, hogy egy német város karácsonyi vásárában késeltek, egy másikban, valahol Bajorországban pedig minél több személy halálra gázolását tervezte öt migráns.
2025. december 18., 13:592025. december 18., 13:59
2025. december 18., 14:382025. december 18., 14:38
„Örvendetes” azonban, hogy nők megerőszakolásáról még nem esett szó. Sok helyen betontömbökkel, civil ruhás rendőrökkel nyújtanak viszonylagos biztonságot az egyre divatosabbá váló karácsonyi vásárok helyszínein, és már-már többet költenek a biztonságra, mint amennyi az eladásokból származó bevétel.
A lehető legtávolabbi Ausztráliában, Sydneyben a Hanuka-ünnepségen tüzet nyitottak a gyertyagyújtásra összegyűlt zsidó közösségre, és az antiszemita merénylet 16 személy meggyilkolásával végződött. Korábban arról tudósítottak, hogy palesztin zászlókkal vették körbe a bécsi karácsonyi vásárt, ráadásul egyet éppen a bécsi Fogadalmi templom tornyába tűztek ki, akárcsak közel ötszáz évvel ezelőtt Buda bevételekor a törökök.
Szóval, lépten-nyomon iszlamisták zavarják meg a karácsonyi vásárok némelyikét, Európa-szerte ezrével, tízezrével lobognak a palesztin zászlók a nyugati világ fővárosaiban, nagyvárosaiban. Izraelit aligha látunk, a zsidóellenesség a tetőfokára hágott. Pedig évekkel ezelőtt mennyire tajtékzott a nyugati világ az állítólagos magyar antiszemitizmus miatt.
Sőt, ha már karácsonyi vásárról van szó, Közép-Kelet-Európa városaiban a kis Jézussal is lehet „találkozni”, hiszen a betlehemi jászol kötelező kelléke lenne a karácsonyi vásárnak. Sajnos gyakran nincs így, és ezért kizárólag mi vagyunk a hibásak.
A szent családra emlékeztető ajándéktárgy: Józsefnek egészen mikulásos kinézete van Mária oldalán,
Fotó: Dr. Ábrám Zoltán
Szerintem ugyanis ha egy városvezetés kisajátítja a karácsonyi vásár megnevezést (nagyon jó kétezer éves reklám), Jézus születése fogalmát, akkor betlehemi jászol nélkül nem lenne szabad karácsonyinak nevezni a vásárt. Lehet téli vásár (a déli féltekén nyári), lehet mikulás vására vagy bármi, de nem karácsonyi. A kivilágított fenyőfa, a fénygirlandok, a mikulás és a rénszarvasok ugyanis egyáltalán nem kellékei a karácsonynak.
Saját tapasztalatomat oszthatom meg az egyik nyugat-európai fővárosban tett adventi látogatásomról. Azt megértem, hogy mikulások táncolnak, zenélnek, jópofáskodnak a karácsonyi vásárnak otthont nyújtó téren, azt viszont nagyon szomorúnak tartom, hogy a betlehemi jászolnak nyoma sincs. Helyén a mikulással és díszesen kiöltözött segédeivel találkozhatunk (talán a napkeleti bölcsek helyett). Az ajándékboltban is szinte kizárólagos a mikulás-hangulat, bár egynéhány ajándéktárgy a jászolra és a szent családra is utal, emlékeztet.
Sőt, a tíz euróért vesztegetett ajándéktárgy árcímkéjén ez áll: Nickolaus. Szóval, így néz ki a keresztyén karácsonyi vásár Lisszabonban! Közben néhány száz méterrel arrább sokezres tömeg vonul fel az emberi jogokért, a békéért és Palesztina fügetlenségéért. Kilométeres a sor, imponáló. Nem mindenki „arab pofa”, számosan egészen európai kinézetűek, sokan bizonyára egészen demokrata helybeliek. Itt-ott palesztin zászló lóg ki az ablakokból.
Sokezres tömeg vonul fel az emberi jogokért, a békéért és Palesztina fügetlenségéért Lisszabonban
Fotó: Dr. Ábrám Zoltán
De hát ez már az arab karácsony a túlzottan toleráns és a saját maga által diktált emberi jogok tehetetlenségében vergődő európai mintavárosban (is). Ahol a karácsonyi vásárt övező némely helyen, legfeljebb száz méterrel arrább kosz, szemét, drogosok és hajléktalanok, bizonytalan biztonság. Miközben a Bissau-Guinea zászlait lobogtató öt-hatszáz fős fekete migránstömeg mellett elhaladni sem túl felemelő, egy mély lélegzetvételre van szükség hozzá.
Nemcsak szivárványszínű, hanem egyúttal pepita jövőkép. Amikor nézem a hosszas sorban felvonulókat, azon gondolkodom, hogy én mennék-e szembe a normalitással, vagy ennyire lelkét és értelmét (és hitét) vesztett lett a nyugati (minta)világ? Záporoznak bennem a kérdések.
Azt is hallottam valamely híradásból, hogy valahol Európában szélsőséges iszlamisták a betlehemi jászolban lefejezték a kis Jézust. Apokaliptikus látomásaim vannak. Az iszlám világ fővárosaiban évszázadnyival korábban, a zsidó állam megalakulása előtti időben tízezrek tüntetnek izraeli zászlókkal felvonulva. Isztambul, Rijád, Doha és az arab világ számos városában Ramadán idején európaiak, zsidók ezrei, szimpatizáns arabok lelkesedésétől lelkesülve vonulnak fel az egyenlőség mellett tüntetve. Közben a bátrabbak Mohamed fejét veszik. Még nem ébredek fel, máris Párizsban járok. Istentelen és Allahon csúfot űző újságírók feje hull a porba.
Karácsonyfa Lisszabonban
Fotó: Dr. Ábrám Zoltán
Gyermekkorunkból jól ismerjük a mesét, amikor a kecskemama hangját utánzó farkas bekéredzkedik a házba a gidákhoz. Előbb az egyik lábát, aztán a másikat teszi be az ajtón. Nos, itt állunk most a valamikor olyannyira irigyelt Nyugat-Európában, északon és délen egyaránt.
Persze, mindenki jól tudta, amit ideje volt kertelés nélkül kimondani az igazságszolgáltatás és a politika mélyröptű összefonódásáról. Hallgatom az erdélyi magyarság érdekképviselete első számú emberének a véleménynyilvánítását. Szépen beszél, szebben, mint a nyugati aggódó jogvédők. Csakhogy itt is hiba van a közvetítő vonalban. Egyrészt mi magunk is részt vettünk, veszünk kormányban, parlamentben egyaránt, és megszavaztuk, amit nem kellett volna a mai széljárás szerint. Másrészt mi sem vagyunk makulátlanok, elégséges csak a legkirívóbb példával élni: a korrupciós ügybe keveredett egykori politikai alelnököt felmentette az országgyűlés vele együttérző (és cselekvő) közössége, miközben mások helyette is leülték a magukét.
Arab karácsony, román igazságszolgáltatás. Merre tartunk? Quo vadis, domine?
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.
Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!