Bába István művészetről, a művészet erdélyi érvényesítéséről, láthatóvá tételéről is beszélt
Fotó: Bába István személyes archívuma
Kolozsváron egyre több galéria próbál láthatóvá válni, miközben a helyi műtárgypiac továbbra is szűk, és az alkotók jelentős része más munkákból él. Bába István festőnek, a Vault One Gallery egyik alapítójának tapasztalatai jól mutatják, milyen stratégiákkal lehet ebben a közegben mégis érvényesülni – és miért kényszerülnek egyre többen a nemzetközi tér felé nyitni.
2026. május 16., 08:552026. május 16., 08:55
Hogyan lehet ma festőként elindulni Kolozsváron, és egyáltalán: miként lehet ebből megélni? Mi történik az egyetem után, amikor megszűnik a biztonságos közeg, és a művész hirtelen egy bizonytalan piac közepén találja magát? Felkészítik erre? Bába István festő és galéria-alapító tapasztalatain keresztül nemcsak egy pályaív, egy festő életútja rajzolódik ki, hanem az is, hogyan működik – vagy éppen nem működik – a kortárs képzőművészet közege Erdélyben: milyen esélyei vannak egy alkotónak, mire elég a helyi piac, és miért válik szinte elkerülhetetlenné a nemzetközi jelenlét.
Bába István története nem a klasszikus „gyerekkorom óta tudtam, hogy festő leszek” narratívával indult, igazából szerinte nincs is ilyen: a gyerek nem festő akar lenni, hanem rajzol, legózik, firkál – és idővel kiderül, hogy mihez van affinitása.
Mint felidézte, meghatározó szerepet játszott ebben egyetlen, ma is mentorának tekintett tanára, Nyíri Zoltán, aki nem egyszerűen technikát tanított, hanem látásmódot adott.
Innen már egyenes út vezetett a művészeti képzés felé, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemre, amely komoly hatással volt pályájára.
Az egyetemi évek tapasztalata kettősnek bizonyult számára: egyfelől egy erős hagyományokra épülő, szakmailag elismert intézményben tanulhatott, amely biztos alapokat és komoly tudást adott, másfelől viszont azt is érzékelte, hogy ez a közeg időnként túlságosan merev keretek között gondolkodik, és hajlamos bizonyos irányokba besorolni, korlátozva az egyéni kísérletezés lehetőségét.
Ugyanakkor szerencsésnek tartja magát, hogy olyan tanárok keze alá került, akik nemcsak oktatók, hanem aktív művészek is voltak. Ezekben a kapcsolatokban a tanulás nem tananyag, hanem párbeszéd volt – fél mondatokból értették egymást, és minden beszélgetésnek súlya volt. Egy-egy mondat akár évekre meghatározhatta a gondolkodását, és ez az élmény később a saját galériás munkájában is visszaköszön: a művészetet mindig élő, alakuló diskurzusnak tekinti.
Bába István alkotása
Fotó: Bába István személyes archívuma
Bába István szerint a pálya egyik legkritikusabb pontja nem az, amikor valaki eldönti, hogy festő lesz, hanem amikor rájön: ebből nem lehet megélni.
Bába szerint ez szinte minden képzőművész életében elkerülhetetlen fordulópont. Sokan ilyenkor kompromisszumokat kötnek, mások teljesen pályát váltanak, és csak kevesen találják meg azt a működő modellt, amelyben a művészet nem szorul háttérbe. Ő az utóbbi utat választotta, de ez nem kész recept volt, hanem hosszabb kísérletezési folyamat eredménye.
A flexibilis munkarend lehetővé tette számára, hogy a festészetet ne adja fel, hanem párhuzamosan építse. Ez a „hibrid élet” azonban nem volt zökkenőmentes: volt egy többéves időszak, amikor gyakorlatilag eltávolodott az alkotástól, és csak később talált vissza hozzá – immár tudatosabban, nagyobb intenzitással.
Ekkor értette meg igazán azt is, hogy a siker – vagy ahogy ő nevezi, a „mázli” – nem passzív várakozás eredménye. Nem érkezik meg magától, és különösen nem találja meg az embert, ha az bezárkózik.
Arról is beszélt, hogy sajnos ezt az utat a mi régióinkban a legtöbben egyedül, tanácstalanul járják végig, míg Nyugat-Európa művészeti egyetemein megannyi kurzus készíti fel a festőket, szobrászokat a való élet nehézségeire, tanulnak marketinget, menedzsmentet és hasonlókat.
Mint Bába István elmesélte, ahogy elkezdte saját művészi útját járni, egy másik felismerés is megszületett benne: a rendszer hiánya. Nemcsak az volt a probléma, hogy nehéz eladni egy-egy művet, hanem az, hogy a művészek többsége nem tudja, hogyan lehet ezt hosszú távon fenntarthatóvá tenni.
Ezekre a kérdésekre keresve a választ hozta létre két társával az Artwise Egyesületet, amelyből később kinőtt a Vault One Gallery. A kezdeti elképzelés nem klasszikus galéria volt, hanem inkább egyfajta platform: lehetőség azoknak a művészeknek, akik komolyan dolgoznak, de még nem kapták meg a szakmai vagy piaci visszaigazolást.
Bába István kurátorként is tevékenykedik
Fotó: Bába István személyes archívuma
Az első években minden kísérleti jelleggel működött. Nem volt komoly költségvetés, nem volt kialakult infrastruktúra, csak egy erős motiváció: láthatóvá tenni az alkotókat. Kiállításokat szerveztek, műveket szállítottak, kapcsolatokat építettek – gyakran hibázva, de folyamatosan tanulva.
Idővel azonban letisztult a működés, és mára egy olyan struktúra alakult ki, amely már nemcsak reagál a lehetőségekre, hanem tudatosan építkezik. Éves programterv, menedzselt művészek, nemzetközi jelenlét – mindez egy olyan közegben, ahol az intézményi támogatás minimális.
minden bevételt visszaforgatnak, hogy külföldi művészeti vásárokon jelen lehessenek. Ez nemcsak pénzügyi, hanem stratégiai döntés is: a helyi piac korlátait csak így lehet átlépni. Az anyagiak kapcsán Bába István azt is kifejtette, hogy a kolozsvári művészeti szcéna helyzete ellentmondásos: egyfelől egyre több kezdeményezés jelenik meg, egyre több tér próbál galériaként működni, és a közönség részéről is tapasztalható nyitottság. Másfelől azonban hiányzik az a strukturális háttér, amely fenntarthatóvá tenné ezt a fejlődést.
Bukaresthez, Temesvárhoz vagy akár Nagyváradhoz képest is lemaradásban van, és ennek egyik fő oka az intézményi támogatás hiánya. A kulturális kezdeményezések többsége önerőből működik, és legfeljebb a privát szektor vagy egy-egy elkötelezett intézmény – például egy folyóirat – áll mögéjük.
Ez a helyzet ugyanakkor sajátos dinamizmust is teremt: a szereplők nem egymás konkurensei, hanem inkább szövetségesei egy közös küzdelemben.
A közönség jelenléte biztató: a kiállítások látogatottak, a visszajelzések pozitívak. Az értékesítés azonban továbbra is korlátozott, ezért a galériák kénytelenek a nemzetközi térben gondolkodni. Ez egyszerre jelent lehetőséget és kockázatot.
A kortárs művészet egyik legnehezebb kérdése az árképzés és az érték meghatározása. Bába István szerint a kezdő művészek gyakran esnek abba a hibába, hogy túl magas árról indulnak, miközben a piac még nem igazolta vissza a munkájukat.
A működéshez ugyanakkor nemcsak gazdasági, hanem logisztikai feltételek is kellenek. A művek szállítása, tárolása, biztosítása mind olyan terület, ahol a rendszer hiányosságai különösen érezhetők. A kortárs alkotások értékének meghatározása például a biztosítók számára is problémás, így a galériák gyakran jelentős kockázatot vállalnak.
Fotó: Bába István személyes archívuma
Mindezek ellenére a piac nem zárt: a vásárlók nyitottak az új nevek iránt, és egyre inkább kialakul egy olyan gyűjtői réteg, amely tudatosan követi a galériák munkáját. Ez a kapcsolat személyesebb, közvetlenebb, mint a klasszikus műkereskedelemben, és talán éppen ez adhat alapot a jövőbeli fejlődéshez.
A hosszútávú stratégiákról beszélve arról is szó esett az interjú során, hogy a technológiai fejlődés közepette egyáltalán van-e a festészetnek jövője.
A kézzel készült művek nem redukálhatók algoritmusokra, nem ismételhetők ugyanúgy, mint a digitális tartalmak. Ez a különbség egyre fontosabbá válik egy olyan világban, ahol sok minden helyettesíthetővé válik. A festészet – és általában a képzőművészet – ezért nemhogy eltűnni nem fog, hanem új jelentőséget nyer.
Ez a gondolkodás nem nosztalgikus, hanem pragmatikus: az emberi jelenlét bizonyos területeken pótolhatatlan, és a művészet ezek közé tartozik.
A digitális trendek – mint az NFT-k – inkább rövid életű jelenségek voltak, amelyek nem tudták tartósan átalakítani a művészet alaplogikáját.
A galéria működtetése, az informatikai munka és az alkotás párhuzamos jelenléte folyamatos egyensúlyozást igényel. Bába István számára ez nem romantikus művészélet, hanem tudatos időgazdálkodás kérdése.
Bába István alkotása
Fotó: Bába István személyes archívuma
A festéshez külön térre van szüksége – egy műteremre, amely fizikailag is elválasztja a mindennapi teendőktől. Az alkotás gyakran az éjszakába nyúlik, amikor minden más elcsendesedik. Ez nem kényszer, hanem választás: annak felismerése, hogy ami igazán fontos, arra időt kell „csinálni”.
Alkotói módszere sem a spontaneitásról szól: figuratív festőként hosszú előkészítés, kompozíciós munka előzi meg a kivitelezést. Emiatt kevés mű születik, de ezek erősen átgondolt, rétegzett alkotások, amelyekben mitológiai és allegorikus elemek is megjelennek.
A Vault One Gallery pezsgő művészközed
Fotó: Bába István személyes archívuma
Egy orvos, aki nemcsak emberekkel, hanem képekkel is foglalkozik: Antal Álmos sepsiszentgyörgyi nőgyógyász lakásában minden festményhez egy történet, egy kávé melletti beszélgetés, egy barátság emléke tartozik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy magát humanitárius szervezetnek kiadó, Jóságos szamaritánus nevű, a rászorulókat kihasználó, a nekik szánt adományokat saját célokra költő egyesület tagjaira csapott le kedden a Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztály (DIICOT) Bihar megyében.
Kilőttek egy, a városban bejáró medvét Brassóban hétfőn este – közölte kedden az önkormányzat.
Valóban román belügy-e Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi premontrei apát kilakoltatása? – többek között erről is kérdezték a képviselők a Tisza-kormány képviselőit a magyar Országgyűlés hétfői ülésén.
A népszámlálási adatok szerint a romániai lakások mindössze 16,4 százalékában van légkondicionáló – de ez az átlagszám, hatalmas különbségek mutatkoznak az egyes régiók – például Románia déli része és a Székelyföld – között.
Átszervezik a székelyudvarhelyi iskolahálózatot, miután az Orbán Balázs Általános Iskola épületének statikai problémái miatt több mint háromszáz diáknak nem lett volna hol elkezdeni a következő tanévet.
Nem okoztak különösebb nehézséget a románérettségi tételei a Krónikának nyilatkozó kolozsvári végzősök számára. A csíkszeredai romántanár szerint kiegyensúlyozott volt a feladatsor.
A világ felgyorsult, a hírfogyasztási szokások gyökeresen átalakultak, de egy dolog sziklaszilárd maradt: a hiteles tájékoztatás és az anyanyelven kimondott, leírt szó ereje.
A lónyai és a lupényi szénbánya kitermelési koncessziós engedélyei érvényességi idejének meghosszabbításához szükséges dokumentáció elkészítésére kötött szerződést a Zsil-völgyi Energiaipari Komplexum (CEVJ).
Általában meleg marad az idő a következő két hétben, de lesznek átmeneti lehűlések is, és főként július elején esőkre is számítani kell – derül ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) június 29. és július 12. közötti előrejelzéséből.
A hatóságoknak kellett beavatkozniuk, miután vasárnap este a Fehér megyei Sugágon, miután két medvebocs behatolt egy ház udvarára, majd felmásztak egy fára.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!