• Vélemény

A norvég szövetségi kapitány a pótselejtező budapesti visszavágója előtt kijelentette, gusztustalan volt, ahogyan a magyarok az első meccsen csak az 1-0-s előnyük megőrzésére törekedtek. 

Szinte felfoghatatlan, hogyan történhetett kevesebb mint egy évvel a Charlie Hebdónál történt mészárlást követően nagyságrendekkel brutálisabb terrortámadás a francia fővárosban.

Eltört a korsó! Csak úgy, majdnem magától. Nem, nem azért, mert túl sokat járt a kútra. Holott az lett volna a feladata, de a korsó egyedül nem tud járni.

Talán fellengzősen hangzik, de mégiscsak leírom: Románia a modern világ egyik – ha nem a legnagyobb – csodája. 

Amint a megmozdulások elcsendesedtek, a távozó kormány fő erejét adó szociáldemokraták ismét csak példát mutattak abból, mi ellen is irányult a felháborodott polgárok dühe.

Bár a parlament még csak ezután szavaz bizalmat neki, mandátuma pedig csak a jövő évi választásokig szól, nagy várakozások előzik meg Dacian Cioloş szakértői kormányának tevékenységét.

Igenek és nemek óvatos egyensúlyozásával reagáltak az RMDSZ vezető tisztségviselői az elmúlt napok kormányrángató-rengető történéseire.

Ünnepélyesen visszavonom azt a rengeteg ekézést, amit a folyton ígérgető illetékesekkel műveltem, magam is unásig ismételgetve, hogy mindebből úgyis csak sohanapján lesz valami.

Nem gyakran fordul elő olyasmi, hogy az ország politikai elitje szinte egyöntetűen megpróbálja elhárítani magától a kormányzás felelősségét.

„Ha az utca bennünket sem akar, akkor szavazzon csak a bolgárokra". Mihăiţă Calimentének kifakadása sokat elárul a honi politikusoknak a megmozdulásokkal kapcsolatos viszonyulásáról.

Alig fél év késéssel a központ hadiállapotba kerülése után kipakoltak egy bocsánatkérőnek éppen nem mondható, inkább csak afféle mentegetőző táblát, hogy sajnálják a felfordulást.

El tudja Ön képzelni, kedves olvasó, hogy egy orvos azzal dicsekedjék a nyilvánosság előtt, hány beteget nem tudott vagy akart meggyógyítani?

Több mint kormányváltás, valamivel kevesebb, mint rendszerváltás. Egy korábbi politikai szlogen analógiájára a jelek szerint valami ilyesmit szeretnének a tüntetők.

A nyilvánosság, az utca hangjának folyamatos mellőzése után a kormányzó szociáldemokraták nemrég kenyérbe esett elnöke úgy döntött, hogy elengedi a miniszterelnök kezét.

Fenyegetik azokat, akik megvetik Románia jelképeit, miközben tudatosan akadályozzák, hogy a kilátásba helyezett retorziók „célcsoportja” tisztességesen megismerhesse a román nyelvet.

Utastársaimmal együtt úgy látszik, jófiúknak találtattunk, mert kaptunk a vezetőnőtől egy bónuszt amellett, hogy a jármű betartotta a menetrendjét.

Rengeteg olyan társadalmi problémára rávilágít a bukaresti tömegszerencsétlenség, amelyre az ezt megelőző „békeidőben” nem találtuk, vagy csupán kerülgettük a választ.

Egyszerűen nincsenek szavak arra a szörnyű tragédiára, ami hétvégén történt Bukarestben, ahol harminc személy lett az emberi felelőtlenség áldozata.