JEGYZET – Eltört a korsó! Csak úgy, majdnem magától. Nem, nem azért, mert túl sokat járt a kútra. Holott az lett volna a feladata, de a korsó egyedül nem tud járni.
2015. november 15., 19:462015. november 15., 19:46
A korsót viszik, vagy szebben mondva előresegítik a kút felé. Ez a korsó viszont elhitte a róla költött mesét, miszerint annyit jár a korsó a kútra… Márpedig ha így mondják, akkor neki tudnia kell járni.
És gyorsan a fejébe szállt a dicsőség: sürgősen elkezdte lenézni a többi korsót, főnöknek kiáltotta ki magát, és dagadt a keble, egyre jobban, azt hitte, nincs a Föld kerekén olyan korsó, mint ő. Ezért tört el, mert felfuvalkodott?! De hát az már egy másik mese, az a békáról szól, ami bivalynak szeretne látszani. Illetve úgy gondolja, csak szufla kérdése, és sikerül akkorára fújódnia.
Neki is látott: szedte, szedte a levegőt, és mondogatta a környezetének, hogy a legjobb úton halad. A környezete meg ráhagyta, gondolván, hogy amíg a béka akkora lesz, mint a bivaly, addig ők legalább nyugodtan nézhetnek a maguk ügyei után. Sőt sokan megdicsérték, hogy milyen szépen gyarapodik. De a korsó sem tétlenkedett, azt hamar megértette, hogy járni egyedül nem fog tudni, a kútra senkinek nincs kedve menni, inkább gurult erre-arra, s ha megkérdezték, azonnal rávágta: a kútnál volt dolga, és gúnyosan még azt is hozzátette, hogy hol is máshol járhatna.
Nem tudom, hogy útközben összeakadtak-e a szépen gyarapodó békával, olyan mesét nem ismerek, melyben közösen követnek el ezt-azt. Ami nem jelenti azt, hogy ne lehettek volna igazi barátok. Jó elképzelni, mit összehőzöngött egymásnak ez a két szerencsétlen, milyen hosszú utakról mesélt a korsó, vagy milyen szemérmesen dicsekedett egyre gyarapodó formáival a kis mitugrász béka. Biztosan jól esett nekik a hazudozás, hisz a vágyálmuk miatt ez lett a lételemük: minél nagyobbat mondani.
Azt hiszem, már ők sem tudták, melyik mesében játszanak, melyiküknek van ismert kitalálója, melyiket formálta a bölcsesség. Csakhogy történt valami: a meséknek nem szabad összezagyválódniuk, szép tisztán kell megmondani, miről is szólnak. De akik csak hazudni tudnak, azokkal épp a hazugságaik végeznek: a korsó eltört, a béka szétpukkadt. Darabjaik nem tudták egymást megmenteni, az sem biztos, hogy a hajdani korsó füle felismerte a szerteheverő békalábakat.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!