JEGYZET – Utastársaimmal együtt úgy látszik, jófiúknak találtattunk, mert kaptunk a vezetőnőtől egy bónuszt: amellett, hogy a jármű nemcsak betartotta a menetrendjét, nem tért le az útvonaláról és megállt minden megállóban, harsány prédikációval is nyakon öntött bennünket.
2015. november 03., 22:452015. november 03., 22:45
Olyannyira betöltötte a túljátszottan ájtatos szöveg a buszt, hogy senkinek nem jutott eszébe előkapnia a telefonját és barátainak beszámolni az aznap reggeli lázas semmittevéséről. Nem, mindenki döbbenten ült, mert a szöveg kissé eltért az ismert liturgiáktól.
Nem tudom, milyen felekezet vagy talán szekta kiáltotta világgá eszméit, de a szinte minden mondatban megjelenő szélkakas (románul szólt, morişcă de vânt, mondogatta a prédikáló) nem éppen szent szövegek környezetébe való kifejezés. Különösen nem, ha az illető rádióműsor főszereplőjére, a Jóistenre vonatkoztatja az igehirdető. Újból és újból bizonygatta, hogy márpedig a Jóisten nem egy szélkakas, akit erre-arra forgat a szeleknek járása.
Nem derült ki, hogy valaki talán ezt állította volna a Mindenhatóról, bár lehet, még azelőtt tudatta, hogysem én a buszra szálltam volna. A makacs ismétlés azt a sunyi gondolatot is belém lopta, hogy talán egy szűzbeszédére készülő honatya tartja ilyen nagy nyilvánosság előtt a főpróbát, és nehogy az aktív pártvándor kollégái félreértsék mondandóját, ezzel a közismert – bár mindig csak másokkal kapcsolatban használt – fogalommal érteti meg velük, hogy ő, a Tisztelt Házban épp először szóló még a Jóistentől sem fogadná el, ha netán szélkakasságra adná a fejét.
Mindeközben lassan célba is értem, s mint öntudatos utas az első ajtóhoz mentem, ne kelljen senkinek várnia, amíg az utolsó percben ugrálok fel ültőhelyemből. Akkor láttam, hogy nő vezeti a járgányt, és félig hunyt pillákkal, ájtatosan hallgatja a szöveget. Majdnem rámordultam, hogy inkább az utat nézze, de ő megelőzött, rám tekintett, láthatóan tőlem is ugyanazt az átszellemültséget várva.
Nem tudom, milyen pofát vágtam, nem láttam magam, de az ő gyorsan és mondhatni undorral elforduló mozdulatából kiderült: nem pendülünk egy húron. Hát, ami igaz, az igaz: munka közben, óra alatt eszem ágába se jutott volna, hogy például az aktuális irodalmi szöveg helyett a róráte prédikációját tálalom az osztálynak, se szó nélkül, se hangsúlyozva: ez most bónuszmalaszt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!