VEZÉRCIKK – Szinte felfoghatatlan, hogyan történhetett kevesebb mint egy évvel a Charlie Hebdo című hecclap párizsi szerkesztőségében történt mészárlást követően nagyságrendekkel súlyosabb és brutálisabb terrortámadás a francia fővárosban.
2015. november 15., 19:492015. november 15., 19:49
A francia biztonsági szolgálatok, a hírszerzés hatalmas kudarca, hogy a terroristák gyakorlatilag zavartalanul mészárolhattak le hidegvérrel több mint száz gyanútlan embert.
Persze a hatóságok az elmúlt időszakban többször is hírt adtak megelőzött merényletekről, őrizetbe vett terroristákról, de a mostani szörnyűség akkor is megingatja az európai ember hatóságokba vetett bizalmát, és csökkenti a biztonságérzetét, ha történetesen nem olyan országban él, ahol többmilliós nagyságrendben élnek immár sokadik generációs muzulmán vallású bevándorlók.
A mostani eset – még ha nem is valószínűsíthető, hogy köze lenne az éppen zajló migránsválsághoz – mindenképpen újra felveti a kérdést, hogyan viszonyuljon a nyugati, európai kultúra a teljesen eltérő vallási és kulturális háttérrel rendelkező bevándorlókhoz, hogyan lehet integrálni, asszimilálni a nem őshonos közösségeket, hogyan lehet rákényszeríteni őket, hogy amennyiben Európában akarnak élni, maradéktalanul elfogadják az itteni játékszabályokat?
Ugyanakkor a mosdóvízzel nem szabad a gyereket is kiönteni, nem az egyes, muzulmán vallású emberek, és nem „az iszlám\" az ellenség. Hiszen a muzulmán vallásban nincs a kereszténységhez hasonló, viszonylag egységes egyházszervezet – fanatikus, frusztrált vagy egyszerűen szadista őrültek vannak, akik saját hagymázas képzelgéseiknek megfelelően magyarázzák félre a szent szövegeket, Istennek tetsző erényként állítva be a más vallású csoportok hidegvérű lemészárlását.
A mostani támadás ezen őrültek újabb hadüzenete a nyugati kultúrának és civilizációnak. Ezért nemzetközi összefogással kell felvenni a küzdelmet ellenük, és mindent el kell követni a felelősök kézre kerítése, a további terrorista sejtek felgöngyölítése és semlegesítése érdekében, és meg kell próbálni az Iszlám Állam és az al-Kaida írmagját is kiirtani.
Anélkül azonban, hogy a „demokráciaexport\" naiv, a nyugati civilizáción kívül csak értetlenséget és ellenállást szülő, mert az újfajta gyarmatosítás eszközének tekintett, és ezért szükségszerűen kudarcos gyakorlatát erőltetnék. Közben ugyanakkor az a kívánatos, hogy a szükséges és ésszerű biztonsági intézkedéseken túl ne alkalmazzanak túlzó mértékben rendőrállami módszereket, ne korlátozzák végletesen a nyugati, európai kultúra legfőbb vívmányait, az egyéni és polgári jogokat, az emberi méltóságot, a mozgásszabadságot.
Nem könnyű meghúzni a határvonalat, de ha nem sikerül, az a fanatikus, totalitárius iszlamista diktatúrát akaró terroristák győzelme felé vezető lépés lenne – hiszen ők éppen ezeket gyűlölik a legjobban a kultúránkban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!