VEZÉRCIKK – Tetemes bírságokkal, szigorodó törvényekkel, mandátumvesztéssel, büntetőjogi felelősségre vonással fenyegetik mindazokat, akik a megvetés bárminemű jelét mutatják Románia jelképeivel szemben, miközben a hatóságok évtizedek óta tudatosan akadályozzák, hogy a kilátásba helyezett retorziók „célcsoportja” tisztességesen megismerhesse és használhassa a többségi nemzet legalapvetőbb szimbólumát, tudását: a román nyelvet.
2015. november 03., 22:502015. november 03., 22:50
A rendkívül visszás, tarthatatlan helyzetre legutóbb Keresztély Irma egykori Kovászna megyei főtanfelügyelő hívta fel ismételten a figyelmet, de nem lehet elégszer elmondani: Bukarest nem akarja, hogy a magyar gyermekek megtanuljanak románul.
Amikor Traian Băsescu egyik 2007-es háromszéki kiruccanása után megemlítette, hogy a románnyelv-oktatásban külön tantervet kell kidolgozni a más anyanyelvű diákok számára az esélyegyenlőség biztosítása, a könnyebb érvényesülés elősegítése érdekében, az akkori államfő ellenlábasai, illetve a Kárpátokon túli média azzal vádolta meg, hogy idegen nyelvként akarja bevezetni Romániában, a (nem létező) Székelyföldön a románt.
Victor Ponta már sokkal óvatosabban kezelte a témát tavaly őszi csíkkozmási kampányfellépésén: elismerte, hogy a helyieknek bizony meg kell tanulniuk magyarul és románul, no meg angolul is. Ennyi. A miniszterelnök akkor egy újonnan kidolgozott román nyelvtankönyvet is kapott ajándékba – számtalan hasonló jellegű kezdeményezéssel rukkoltak már elő a székelyföldi helyzetet jól ismerő, ott tevékenykedő romántanárok, azonban javaslataik rendre süket fülekre találnak.
Még annak tudatában is ezt állítják az érintettek, hogy a most harmadik osztályos generáció immár negyedik éve, az előkészítő óta speciális módszertan szerint tanulja a románt, merthogy a tankönyvek, segédanyagok késnek, a csupán leleményességükre utalt pedagógusok pedig a reform folytonosságáért aggódnak.
Miközben a világnyelvek tudorai már évtizedekkel ezelőtt kidolgozták a kommunikációra épülő, az elsajátítást jelentősen megkönnyítő tananyagokat, mi szülőkként sem értjük tízéves gyermekünk románleckéjét. Bennünk van a hiba – vágják hozzánk –, hiszen Romániában élünk, román kenyeret eszünk, ezért az ötödik osztály első románóráján igazán illene jól értelmeznünk azt a könnyen emészthető Mircea Eliade-szöveget.
Mert a többség még mindig a vagy megszoksz, vagy megszöksz parancsát kényszeríti ránk, és ez alól sajnos gyermekeink sem kivételek. Feltétel nélküli tiszteletet várnak el, miközben fikarcnyit sem törekednek arra, hogy megértsük egymást, még a saját nyelvükön sem. Erre mondják magyarul, hogy nem egy nyelvet beszélünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!