A Jókai Erdélyben című film stábja a Senki szigete, az elsüllyedt Ada Kaleh nyomában
Fotó: Kőmíves István
Korszerű kérdések merülnek föl Jókai Mór erdélyi kötődésein keresztül, az író pedig nagy mértékben hozzájárult a mitologizáló Erdély-kép kialakításához – mondta el a Krónika megkeresésére T. Szabó Levente irodalomtörténész, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának oktatója, a korszak kutatója, Maksay Ágnes Jókai Erdélyben című új dokumentumfilmjének társalkotója. A film Jókai Mórt mint az írót, a politikust, a színház világához kötődő embert, a képzőművészt, a természetvédőt, a kirándulót, az ünnepelt közéleti személyiséget is bemutatja. Két részes cikkünk első részében a Maksay Ágnessel, alább olvasható, második részében a T. Szabó Leventével készített interjúnkat közöljük.
2026. március 15., 14:242026. március 15., 14:24
– A frissen bemutatott Jókai Erdélyben, valamint a 2023-as, „Hallgass zúgó szél, hadd beszéljek én…” – Petőfi Erdélyben című dokumentumfilmek társalkotójaként, irodalomtörténészként miért tartja fontosnak, hogy ezeken az alkotásokon keresztül ismerhesse meg a nagyközönség a 19. század nagy költőjének, valamint prózaírójának összetett erdélyi kötődését?
– Nem csupán kutató, hanem egyetemi tanár is vagyok és elemi helyzet az, amikor egyetemi hallgatóknak el kell magyaráznom a tudományos kutatás alapjait vagy nagyon összetett kutatási eredményeket le kell „fordítanom” számukra.
– s még sorolhatnám ennek a hasznát. Ezért volt nagy öröm Maksay Ágnessel, László Loránddal, Kőmíves Istvánnal és Laczkó Tiborral, illetve a VideoPontes, valamint a Duna Televízió stábjának más tagjaival is dolgozni két dokumentumfilmen is, mert nagyszerű, értő és elképesztően felkészült partnerek ebben. A nagyközönségnek irodalomtörténészként azért ajánlanám ezeket a dokumentumfilmeket,
ezeknek az életműveknek a megértésében.
T. Szabó Levente irodalomtörténész Jókai Mór sírjánál a budapesti Kerepesi temetőben
Fotó: Kőmíves István
Mindkettő mögött ráadásul van egy újszerű szakmai szemlélet is arról, hogy ma hogyan érthető meg a modern magyar irodalom s ez a két életmű és élettörténet szemlélhető-e modernként. Természetesen ezen túlmenően is van néhány szakmai érv, amivel az olvasók figyelmébe ajánlanám a két dokumentumfilmet: például az, hogy ezek egy újra korszerűvé vált regionális szemléletmóddal kísérleteznek,
Erre pedig nagy szükségünk van, hiszen segít megérteni az összetett magyar–magyar viszonyokat, s Erdély alapvető és összetett szerepét a modern magyar irodalmi és társadalmi identitásban és képzeletben. A magyar irodalomnak sokféle olvashatósága van s az egyik kétségkívül egy regionális, ami nem alárendelt, nem másodrendű és jól működtethető más olvasati lehetőségekkel együtt.
A Fehér megyei Abrudbánya főtere. Ebben a dél-erdélyi városkában is tiszteletét tette Jókai Mór
Fotó: Kőmíves István
– A gyönyörű látványvilágú, a Jókai-életműbe a nézőt mélyen belevezető szövegű film nemcsak a széles közönséghez szól, hanem az irodalomtörténészi szakma számára is bőven van mondanivalója. Miért van ma létjogosultsága annak, hogy a vizuális média segítségével, azon keresztül közelítse meg az irodalomtörténész mindazt, ami Jókait, életművét és pályáját Erdélyhez köti?
– Nem lehet letagadni, hogy a dokumentarizmusnak van egy új kortárs felfutása, s ha a BBC-n, az ARTE-n, a Netflixen vagy az Amazon Prime-on nézünk (irodalomtörténeti vagy történelmi) dokumentumfilmeket, akkor miért ne lehetne ezeknek a korszerű magyar vagy romániai magyar megfelelőit megteremteni?
A tavaly a BBC Jane Austen 250. jubileumi évfordulójára Jane Austen: The Rise of a Genius címmel készített nagyszerű háromrészes dokumentumfilmet (amelyben egyébként egy magyar színésznő, Zsigmond Emőke Jane Austen kortárs arca). Öt év alatt a BBC-nek ez már a második nagy dokfilmje Austenről, nem is beszélve az írónő munkásságát tárgyaló izgalmas szakmai podcastjukról.
hogy mitől érdekfeszítő ez az életmű, miért kellene 2025-ben kézbe vennünk – újrakeretezték, korszerű nyelvet, logikát találtak az Austen-jelenség megértéséhez. Ezek is lehetnek a tiszteletadás korszerű, érdekfeszítő formái s nem csupán az, hogy emléktáblát avatunk vagy koszorút helyezünk el. A sematikus, kiüresedett vagy hakni megoldásoktól vagy a semmittevéstől és öncélú panaszkodástól félek, nem attól, hogy az irodalomtörténetet néha más médiumokba vagy minőségi tudománynépszerűsítő megoldásokba csatornázzuk át.
Kép korabeli hajókról és az 1972-ben elsüllyedt Ada Kaleh szigetről, amelyről Jókai a Senki szigetét mintázhatta
Fotó: Jókai Erdélyben
Mi jobb: egy jó irodalomtörténeti dokumentumfilm vagy az, hogy folyton panaszkodjunk arra, hogy a szakmai eredmények körül légüres tér van, hiányzik a tudományos újságírás és az érdeklődő nagyközönség?
Mi nem panaszkodni és siránkozni szerettünk volna arról, hogy mennyire nem olvasnak irodalmat ma – ehhez nálunk mások sokkal jobban értenek. Számunkra az volt a tét, hogy miként találhatunk ki kis költségvetésből, korlátozott keretek között egy jó, elgondolkodtató, tanulságos formátumot, milyen képet mutatunk a Jókai-életműről, milyen képet mutatunk Erdélyről, Bánságról és Partiumról. S az volt a tét, hogy ez a fajta tudománynépszerűsítés alapkutatásokra épüljön (azaz a kutató ne mások kutatásait foglalja össze csupán, hanem saját úttörő megoldásaira legyen képes támaszkodni).
Csécs Márton unitárius lelkésszel beszélget T. Szabó Levente a Fehér megyei Torockón a tűzoltószertárban
Fotó: Kőmíves István
– A filmek elkészülte miként ösztönözheti a közönséget, hogy (újra) elővegye Petőfi vagy Jókai manapság sokszor „ódivatúnak”, a mai olvasó számára talán már távolinak, nehezen fogyaszthatónak érzett vagy minősített műveit? És ha ki kellene emelnie egy Jókai-művet a filmben emlegetettek közül, melyik lenne az és miért?
– Nyilván ez volt az egyik célja mindkét dokumentumfilmnek: a nézőt arra ösztönözni, hogy újraolvasson közismert alkotásokat vagy kézbe vegyen ismeretleneket is, szempontokat adni s ezáltal segíteni tájékozódni.
Gondoljunk bele, hogy mindent azonnal értünk magunk körül? És nem épp arról ismerhető-e fel a lektűr, hogy túl könnyen érthető, túlságosan adja és kelleti magát, „gyorsan fogyasztható”, s így megerősíti az előítéleteinket, nem kérdőjelezi meg azokat? Szóval önmagában az, hogy egy szöveg vagy életmű kihívás nyelvileg vagy kulturálisan, még nem kellene megnyugtató érv legyen arra, hogy félretegyük vagy elfeledjük.
T. Szabó Levente a kazán-szorosba is elkalauzolja a film nézőjét
Fotó: Kőmíves István
Ráadásul a Jókai-életmű távolról sem egységes:
Ha valakinek az egyik nem jön be, még próbálkozhatunk a másikkal. Tanár vagyok és elemi tapasztalatom, hogy ami egy generációnak vagy csoportnak nem érdekes, az a másikat megszólíthatja még: az is lehet, hogy nem a szöveg érdektelen, csak én voltam rossz közvetítő vagy nem találtuk a megfelelő látásmódot hozzá. A Jókai-életmű is olyan, mint a kulturális örökség többi része:
Jókai Mór első felesége, Laborfalvi Róza színésznő
Fotó: Jókai Erdélyben
Két olyan művet emelek ki most, ami utalásszerűen jelenik meg a dokumentumfilmben, de nagyon eltérőek és mindkettő roppant érdekes. Az Egy ember, aki mindent tud Jókai szatirikus regényeinek az egyike; olvasható a polihisztorság kritikájaként s egyben a dilettáns, el nem mélyült, felszínes értelmiségi szerepek metsző paródiájaként is. Aki nem hiszi, hogy ez aktuális, csak nézzen be néhány pillanat erejéig a mindenhez értő szakértők kortárs világába valamelyik kommentfalon. Ehhez képest A jövő század regénye valami nagyon más. Ahogyan a címe is érzékelteti, a 20. században játszódik, egy nagy európai–orosz globális konfliktusról szól, de speciálisan azt a kérdést veti fel,
A regényben a Duna-deltában épülő ökoállam és a kreatív tudás, a találmányok lesznek például ezek.
A dokumentumfilm stábja a Jókai által megcsodált Kazán-szorosban utazik a Dunán
Fotó: Kőmíves István
– A filmben így hangzik egy mondata: „Jókai nagy mértékben hozzájárult a mitologizáló Erdély-kép kialakításához”. Ez bővebben mit jelent?
– Nem kell messze menni: az „Erdély aranykora”-képzet bizony a Jókai-regénynek köszönhetően híresült el, a Bálványosvár azt sugallja, hogy a székelység lenne a magyarságnak valami ősi része, a Damokosok székely főhősének vonzereje világraszóló, ugyanott
s ugyanez a furfangos, bátor székely feltaláló menti meg az egész világot. Merjek még többet mondani?
A Hunyad megyei Nopcsa-kripta is feltűnik a filmben. Nopcsa báró alakjáról mintázhatta Jókai a Szegény gazdagok Fatia Negráját
Fotó: Kőmíves István
– Tanulmánykötete készül Jókairól, a kötetben helyet kapnak a filmben elhangzott gondolatai is.
– Félek még nem elkészült munkákról beszélni, hiszen több kötetem is van a tarsolyban – de ez most már lezárás előtt áll.
és Jókai politikai, közéleti szerepvállalását. Remélem, hogy tartalmas meglepetés lesz majd a szakmában és a nagyközönség számára is.
Laczkó Tibor és László Loránd operatőrök vágóképeket készítenek a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban
Fotó: Kőmíves István
A forgatócsoport a Nopcsa kripta bejáratánál a Hunyad megyei Hátszeg temploma mellett
Fotó: Kőmíves István
Többféle távlatot is nyit a Jókai Erdélyben című dokumentumfilm
Fotó: Kőmíves István
Kolozsváron mutatják be Maksay Ágnes Jókai Erdélyben című dokumentumfilmjét – közölte a szervező Magyarország kolozsvári főkonzulátusa. Az alkotást további, más helyszíneken is láthatja a közönség.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Kilencvenhat éves korában elhunyt Jürgen Habermas német filozófus, szociológus, a 20. század második felének egyik meghatározó gondolkodója – jelentette be kiadója, a Suhrkamp szombaton a hozzátartozókra hivatkozva.
A magyar tudomány és kultúra képviselői munkájuk és alkotásaik által összefognak minket, erősítenek, építenek és gyarapítanak mindannyiunk javára – mondta Sulyok Tamás köztársasági elnök a Kossuth- és Széchenyi-díjak átadásán szombaton az Országházban.
Március 16-án, hétfő este hét órától a Budapesti Vonósok kamarazenekarának rendkívüli hangversenyére látogathatnak el a zeneszeretők a Kolozsvári Magyar Operába. A koncert rendkívülinek ígérkezik.
Jókai Mórt íróként, politikusként, a színház világához kötődő emberként, képzőművészként, természetvédőként, kirándulóként, ünnepelt közéleti személyiségként egyaránt közel hozza a nézőkhöz Maksay Ágnes Jókai Erdélyben című új dokumentumfilmje.
Ötödik alkalommal rendezik meg a Bach-maratont az evagélikus-lutheránus Pietati templomban. Az egész napos zenei esemény keretében gyermekfoglalkozások, Bach-művek és rangos szólisták várják a közönséget.
Az erdélyi magyar társulatok előadásainak nagyszerű keresztmetszetét nyújtotta a Szatmárnémetiben tartott, hétfőn zárult, 7. MaFeszt vándorfesztivál.
Enyedi Ildikó magyar rendező filmjeiből szervez retrospektív vetítéssorozatot március 13–15. között a kolozsvári Művész mozi. A programban Az én XX. századom, a Testről és lélekről és a Csendes barát című film szerepel.
Az AI egyre látványosabban formálja a kreatív iparágakat, köztük a könyvillusztráció világát is. Az Ép ész vs. gép ész című cikkorozatunkban a többször díjazott grafikus, Orosz Annabella beszél arról, hogyan alakítja át az AI az alkotói folyamatot.
Immár 7. alkalommal zajlik Szatmárnémetiben a Magyar Színházi Szövetség (MASZÍN) vándorfesztiválja, a MaFeszt. A március 9-ig tartó, tíznapos seregszemlén az erdélyi magyar színházak több előadását nyílt alkalmunk megtekinteni.
Az elmúlt hetekben találgatások és plágiumvádak kísérték Tompa Gábor készülő Ionesco-rendezését, amely eredetileg a budapesti Nemzeti Színház számára készült.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!