VEZÉRCIKK – A norvég labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya az Európa-bajnoki pótselejtező budapesti visszavágója előtt kijelentette, gusztustalan volt, ahogyan a magyarok az első meccsen csak az 1-0-s előnyük megőrzésére törekedtek.
2015. november 16., 20:082015. november 16., 20:08
A rendkívül magabiztos Per-Mathias Høgmo akkor még jobbnak látta csapatát, amely nagy eséllyel pályázik az Üllői úti győzelemre.
Bár nem vagyok norvég, megszámlálhatatlan Høgmóval beszéltem, találkoztam Kolozsváron, Erdélyben és Magyarországon is. Rengeteg Høgmót olvastam, hallgattam hétvégén, a pótselejtező előtt, a csoportmérkőzések alatt, már a sorsoláskor és azt megelőzően is. Olyan véleményeket, amelyek szerint nem a magyarok a jobbak. Nem jók. Punktum.
Persze az elmúlt csaknem 30 év alaposan kikupált mindenkit a rossz bizonyítvány magyarázásában. A kudarchalmozó nemzeti tizenegy csak elvétve tudott egy-egy apró eredményt felmutatni, a megroggyanások, összeomlások, szégyenek és szidalmak következtében pedig a válogatott elfelejtett játszani. Mi (vagyis sokan) pedig szurkolni és hinni.
Aztán öt évvel ezelőtt a „semmiből\" kinőtt U20-as válogatott bronzérmes lett a világbajnokságon, majd a fiatalokkal kiegészülő nagyok is elkezdtek magukhoz térni. Még remegő lábakkal, de elkezdtek játszani. Eközben lassan visszaesett, kiegyenlítődött a nemzetközi színvonal a klubfociőrületben eurómilliókkal kergetőző, a válogatottban inkább csak kényszerlevezetést tartó sztároknak köszönhetően, ráadásul az UEFA szélesebbre tárta az Eb kapuit, amelyen jövőre 16 helyett 24 csapat vesz részt.
És ebben a kedvező helyzetben megtaláltuk az elmúlt évtizedek legjobb magyar edzőjét, aki fejben is futballistát gyúrt a játékosokból. A lendületet Dárdai Pál kényszertávozása sem törte meg, sőt: mindez a német precizitással és szerencsével kiegészülve kettős sikert eredményezett a pótselejtezőn.
Persze utólag könnyű megmagyarázni. Per-Mathias Høgmo is elismerte vasárnap éjjel, az újabb vereség után, hogy jobbak voltak a magyarok, akárcsak a mi Høgmóink, akikkel most együtt ünnepelünk. Utóbbiaknak azonban kötelességük megérteni, hogy egy nemzeti jelképben töretlenül kell hinni, ezért van, és csak akkor a miénk, ha hiszünk benne. Ne önmagunk ellenségei legyünk, ne Høgmók, hanem Dárdaik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!