VEZÉRCIKK – Egyszerűen nincsenek szavak arra a szörnyű tragédiára, ami hétvégén történt Bukarestben, ahol harminc személy lett az emberi felelőtlenség áldozata, és további sok tucat fiatal küzd még most is az életben maradásért.
2015. november 01., 22:592015. november 01., 22:59
Nem találunk szavakat arra, hogy 2015-ben egy európai uniós tagállamban lehet úgy pirotechnikai show-val egybekötött koncertet szervezni, hogy erre nincs hatósági engedély.
Mert ha olykor szitkozódunk is, majd legyintve sommázzuk, hogy ez Románia, az elmúlt években egyre ritkultak az erre okot adó helyzetek, és egyre többször érnek kellemes meglepetések, például a szórakoztatóiparban. Éppen ezért egyre kevésbé nézünk gyanakodva egy koncertre vagy egy péntek esti bulira. Még akkor is, ha kerülünk azért olyan helyzetbe, hogy látjuk: nincs minden rendben.
E sorok írója például más szemmel néz a szórakozóhelyekre a 2011. január 15-én, Budapesten, a West-Balkán nevű szórakozóhelyen történtek után. (Amint ismeretes, amiatt, hogy közel 3000 embert engedtek be, három áldozat nem élte túl a hatalmas tömeg által kifejtett fizikai nyomást, a boncolás szerint fulladás okozta a halálukat.)
Bevallom, gyanakvó lettem, és bárhová bemegyek, a szemem rögtön keresi a vészkijáratot. Nem tudatos, hanem ösztönszerű, addig viszont nem volt példa hasonlóra. Most Bukarestben történt tragédia, ami ismét arra irányította rá a figyelmet, hogy a hatóságok sokszor cinkosan nem vesznek tudomást a rendellenességekről, „meg lehet őket kenni” azért, hogy szemet hunyjanak a hiányosságok felett, vagy a megfelelő helyre odabiggyesszék a pecsétet, azt a látszatot keltve, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Harminc embernek kellett az életével fizetnie azért, hogy erre a problémára ráirányuljon a hatóságok figyelme, a kormány pedig elrendelje a szórakozóhelyek engedélyezésének szigorítását. Azonban sajnos a hatóságok mentalitását nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, így félő, hogy – akárcsak az adóhatóság bekeményítésekor – a kicsiket előveszik, a nagyhalak pedig vígan lubickolnak tovább. Pedig a most történteknek örök mementóul kellene szolgálniuk, hogy soha többé ne következhessen be hasonló tragédia.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!