• Vélemény

Két, az erdélyi magyarság számára hosszú távon meghatározónak mondható lépés is történt az elmúlt néhány nap leforgása alatt.

Volt már róla szó többször, de ha ők nem átallják folyton ezt játszani, akkor nekünk is legyen legalább annyi örömünk, hogy jelezzük: átlátunk a szitán, ne nézzenek verébnek.

A fene se gondolta, hogy Romániában egy dombnak is alapos titkosszolgálati átvilágításon kell átesnie. Márpedig most kiderült, hogy igen.

Dicséretes és példaértékű a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) kezdeményezése, amellyel jogi síkra tereli a kétnyelvűségért folytatott küzdelmet.

Semmi meglepő nincs abban, hogy a romániai egészségügy gépezete újfent nem működik megfelelőképpen.

A Maros megyei magyar főtanfelügyelő-helyettes nem támogatja a Református Kollégiumban megálmodott, anyaországi segítséggel létrehozandó szakiskolai osztályok beindítását.

Ki hitte volna, hogy épp ez a néhány órás januári havazás fogja generálni az utóbbi idők legszenzációsabb hírét?!

Az erdélyi magyarság megkapta kábító csokját – hirdette a Népszabadság bombasztikus címe.

Igazán dicséretes az EMNP azon igyekezete, hogy valamilyen politikai szövetséget kössön az RMDSZ-szel, csakhogy egy idő elteltével kezd kínossá válni a visszautasított közeledési szándék.

Már jó párszor fejeztem ki a legnagyobb nyilvánosság előtt is mélységes hódolatom és csodálatom nyelvünk ragyogó logikája és plaszticitása előtt, most mégis egy hiányosságot kell felrónom. 

Kolozsvár belvárosa elindult a megújulás útján. Igaz, apró, bizonytalan lépésekkel, de mégis: ha minden jól megy, néhány év, és a kincses város központja egészen másként néz majd ki, mint ma. 

Példátlan sikert könyvelhetett el a magyar filmművészet: a Nemes Jeles László rendezte Saul fia című holokausztdráma elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó fődíjat a vasárnapi Aranyglóbusz-gálán.

Európa északi fertálya híres arról, hogy a délibb vagy keleti részekhez képest hozzáértőbben, gyermekközpontúbban viszonyul az ifjú generáció lelki rezdüléseihez, fejlődéséhez.

Ahogy esik, úgy puffan a bírói kalapács a magyar közösséget érintő peres ügyekben.

Csak tudnám, hová tűnnek el a szeptemberben büszkén bemutatott hóekék. Miért csak olyankor csillognak-villognak, feszítenek. 

Más európai országokhoz hasonlóan időnként Romániában is megkongatják a vészharangot társadalomkutatók az ijesztő méreteket öltő népességfogyás miatt.

Hihetünk-e Dacian Cioloşnak, amikor arról beszél, hogy szeretné megőrizni politikai függetlenségét mandátuma végéig, ezért nem kíván megméretkezni a 2016-os választásokon?

Ha nem tévedek, a sok tanügyet megreformálni akaró ilyen-olyan agyalások közepette már felmerült az ötlet, hogy be kellene vezetni a sakkoktatást.