JEGYZET – Ha nem tévedek, a sok tanügyet megreformálni akaró ilyen-olyan agyalások közepette már felmerült az ötlet, hogy be kellene vezetni a sakkoktatást, ha nem is kötelezően, de valami módon a választható tárgyak közé iktatva.
2016. január 10., 19:582016. január 10., 19:58
Nem tudom, miért lett belőle halva született nagymama kalandja, nem is ennek akarok ezúttal utánajárni. Egy nagyváradi belvárosi kávéházban már nyáron felfigyeltem arra, hogy a szomszédos középiskolából órák után, lyukasórákon vagy, hogy a finomkodást elkerüljem: a saját kezdeményezésű lógások alkalmával a berajzó ifjak gyakran teszik ki maguk elé a sakktáblát és kezdenek játszani.
Már akkor elkönyveltem, hogy lám csak lám, ez a sokat szapult fiatalság mire „vetemedik”! Nem tompítja ezzel-azzal az elméjét, hanem élesíti. Sakkal. Brávó. Azóta is egyre nagyobb divat lett a sakk, de csak nemrég vettem észre, hogy nem hozott anyagból dolgoznak, hanem a kávéházé a két fennforgó sakktábla.
Megláttam ugyanis, hogy a két belemelegedett játékos, miután lejátszotta a partit, kifelé menet arra a polcra teszi viszsza a táblát, ahol folyóiratok, újságok, időnként könyvek is állnak. Nem akartam kotnyeleskedni, hogy megkérdezzem, mikor is született az ötlet, mert nem ez a lényeg: az a jó, hogy megszületett, és még annál is jobb, hogy a célcsoport, a nagy kamasz középiskolások gyorsan ráharaptak.
Azon gondolkodtam, hogy a ’90 után mesterségesen több esetben is megpróbált irodalmi kávéház feltámasztása miért is nem sikerült úgy istenigazából, miért porosodtak a kirakott könyvek és sajtótermékek, és miért lett hirtelen siker a sakk. Nem jutottam ép válaszra. Eszembe jutott viszont, hogy talán más városban már nem is számít újdonságnak az „ifisakk”, és majd megint megkapom az annyiszor hallott vádat, hogy a váradiaknak Várad a világ közepe, ahol minden előbb volt, vagy ha nem is előbb, akkor jobb és szebb.
Szóval mindegy, melyik város milyen kávéházában kezdődött, az a jó, hogy megjelent az igény erre a méltó időtöltésre. Ismeretlenül gratulálok a nyitólépéshez az ötletgazdáknak, a tulajdonosoknak, de mindenekelőtt a srácoknak, akik talán épp azért lógnak el egy-egy óráról, hogy lejátsszanak vagy elkezdjenek egy izgalmas partit, a lépésein pedig másnapig jól el lehet gondolkodni!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!