VEZÉRCIKK – Két, az erdélyi magyarság számára hosszú távon meghatározónak mondható lépés is történt az elmúlt néhány nap leforgása alatt.
2016. január 24., 19:292016. január 24., 19:29
A Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) bejelentette, stratégiai pereket kezdeményez olyan állami intézmények ellen, amelyek nem alkalmazzák az anyanyelv használatára vonatkozó törvényeket, Tamás Sándor, a Kovászna megyei közgyűlés elnöke pedig arról tájékoztatta Hans Klemmet, az Egyesült Államok romániai nagykövetét, hogy a magyar közösség azt érzi, naponta visszalépések történnek a közösségi jogaiban, s arra kérte a diplomatát, hogy a védnöksége alatt szervezzenek egy román–magyar kerekasztal-beszélgetést.
Mindkét lépés üdvözlendő, mivel végre a szélesebb nyilvánosság elé kerülnek rendezetlen ügyeink – hiába pusmogunk magunkban, hallatnunk kell a hangunkat, hogy felfigyeljenek a sérelmeinkre.
Hogy miért jó pereket kezdeményezni, arról már írtunk a napokban, így most inkább a második eseménnyel foglalkoznánk. Azzal, hogy mennyire fontos ország-világgal ismertetnünk sajátos gondjainkat, amíg a külföld csak a hivatalos bukaresti diskurzust hallja, miszerint sehol sem olyan jó kisebbségben élni, mint nálunk, miközben a valóságban egyre durvább eszközökkel avatkoznak be életünkbe, és nemzetbiztonsági kockázatnak titulálják jogos elvárásainkat.
Természetesen tudjuk, hogy nem ez az első hasonló tájékoztatás, és nem is ez hozza el a Kánaánt, de mindenképpen meghatározó, és az időzítés is rendkívüli. Lassan kezd ugyanis magához térni téli álmából a román politikum, s mire észrevesszük, a kampány kellős közepén találjuk magunkat, a korteskedés „magyar kártya” nélkül pedig elképzelhetetlen. Ha Washington tényleg segíteni akar, akkor azzal tud a leginkább, hogy tényleg összehívja a feleket, s első körben megígérteti a román pártok képviselőivel, hogy stratégiákkal és nem gyűlöletkeltéssel kampányolnak. A többi problémát pedig majd sorra meg lehetne vitatni.
Azt tapasztalatból tudjuk, hogy Bukarest úgy táncol, ahogy Washington fütyül, így már csak az a kérdés, hogy az amerikai fél miben látja a megoldást a kérdés rendezésére. Hiszen azt többször is jelezte: fontos számára a térség stabilitása.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!