VEZÉRCIKK – Igazán dicséretes az EMNP azon igyekezete, hogy valamilyen politikai szövetséget kössön az RMDSZ-szel az idei önkormányzati és parlamenti választásokon, csakhogy egy idő elteltével kezd kínossá válni a folyamatosan visszautasított közeledési szándék.
2016. január 17., 19:442016. január 17., 19:44
Legyen szó a közös marosvásárhelyi polgármesterjelöltről, az esetleges helyi/megyei koalícióról vagy a törvényhozási megmérettetés esetében javasolt összefogásról, politikai aktorként a néppárt mindannyiszor a partnerséget helyezte előtérbe, nem pedig ama lényegét, amelynek érdekében végeredményben létrejött, azaz versenypárti mivoltát. Válaszként pedig folyamatosan kosarat kap az RMDSZ-től, amely olyasfajta együttműködést vár el a néppárttól is, mint amelyet az MPP-től sikerült kicsikarnia, hogy versenytársa pozícióit feladva el se induljon a választáson.
Persze külső befolyások hatására mindkét alakulat megteheti, hogy taktikai céljaira használja az erdélyi magyar választópolgárok körében fétissé vált összefogás eszméjét. A Fideszhez fűződő korábbi hűvös viszonyát felmelegítő RMDSZ nyeregben érzi magát a Semjén Zsolt kormányfőhelyettes részéről megnyilvánuló „összeboronálási\" szándék hatására, és a budapesti hátszelet felismerve – lám, Erdélyben már közös felmérés készül a Fidesz és az RMDSZ nevében – az EMNP kiéheztetésére játszik. Arra számít ugyanis, hogy konkrét anyaországi támogatás híján a néppárt nem tud beágyazódni a romániai magyar társadalomba, és kétszer is meggondolja a választási részvételt.
Ez azonban végzetes hiba lenne egy olyan alakulat számára, amelynek létrehozásában hathatós szerepet játszottak a magyarországi partnerek, és amely az MPP „tájba simulása\" nyomán egyedül képviselhetné a politikai alternatívát. Ez azonban megmérettetés nélkül nem működik.
Márpedig nemhogy a versenyhelyzetnek, de a közösség érdekében kifejtett önkormányzati munkának sem tesz jót, hogy – egy-két kivételtől eltekintve – öt hónappal a helyhatósági választások előtt sem tudni, mely RMDSZ-es, néppárti vagy polgári politikusok indulnak a polgármesteri tisztségért a fontosabb erdélyi, székelyföldi városokban. Úgy tűnik, mindenki kivárásra játszik az együttműködés köntösébe öltöztetett kiszorítósdiban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!