VEZÉRCIKK – Hihetünk-e vajon Dacian Cioloş miniszterelnöknek, amikor arról beszél, hogy szeretné megőrizni politikai függetlenségét mandátuma végéig, ezért nem kíván megméretkezni a 2016-os választásokon?
2016. január 10., 20:002016. január 10., 20:00
2016. január 10., 20:042016. január 10., 20:04
Hihetünk-e abban, hogy a kormányfő kijelentése garanciát jelent arra, hogy a rendszerváltás utáni Romániában az idei önkormányzati és parlamenti választás lesz az első, amikor a kampány nem az államkasszát kiürítő, sőt mi több, hiteleket szükségessé tevő adakozásról fog szólni?
Mivel Dacian Cioloş és szakértői kormánya még nem adott okot az ellenkezőjére, megilleti őket az ártatlanság vélelme, így – ha nehezen is – de megpróbálunk hinni nekik. Nehezen, mert hiába pártfüggetlenek, nem lebegnek a vizek felett, valamennyi döntésükre rá kell bólintania a parlamentnek.
Annak a parlamentnek, amelyik ugyanakkor saját szakállára dönthet újabbnál újabb adócsökkentésekről, fizetésemelésekről, határt csak a csillagos ég, no meg ideig-óráig Klaus Johannis államfő vagy éppen az alkotmánybíróság szabhat kampányadakozásuknak. Mert akaratból nincs hiány, azt biztosra vesszük, és a választások közeledtével egyenes arányban győz majd az akarat a ráció felett, s találjuk szembe magunkat olyan intézkedésekkel, mint amilyen két ciklussal ezelőtt is volt, amikor az utolsó száz méteren a döntéshozók rábólintottak a tanárok fizetésének 50 százalékos emelésére.
Bár Romániában hivatalosan csak a választások előtti hónap nevezhető kampánynak, a korteshadjárat idén már január elsején elkezdődött, amikor egy időben léptek hatályba adócsökkentések és fizetésemelések, és tudjuk, hogy május elsején újabb minimálbér-emeléssel ajándékozzák meg a „dolgozó népet\". Ezek az intézkedések máris a szakadék szélére sodorták az országot, vagyis annak költségvetését, ezt is alig bírja el szegény (a szó szoros értelmében, ha nem történnek csodák). Ha viszont zuhan, vele zuhanunk mindannyian, kimenteni a mélyből pedig csak a most foganatosított intézkedések ellentétei tudnak.
De mivel megelőlegezzük a bizalmat Cioloşéknak, nem festjük tovább az ördögöt a falra. Remélhetőleg, mindannyiunk érdekében, bebizonyítják, hogy méltóak rá.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!