A nyári trendek alapján kijelenthető, hogy Erdélyben tombol a turizmus. Turizmussal foglalkozó szakemberek, falusi vagy nagyvárosi vendéglátók visszajelzései alapján tudjuk, hogy egyre többen érkeznek külföldről, illetve az ország más részeiből.
Orbán Viktor a muszlimizált, kevert fajú Európa megteremtésének legkeményebb, leghatékonyabb, legkövetkezetesebb ellenzője, és régiónk integrációnak első számú motorja.
Az apróbb csipkelődésektől nem mentes, de mégis jó hangulatú RMDSZ_Néppárt beszélgetés arról győzte meg a szépszámú hallgatóságot, hogy a hasonló tárgyalásokat nem az erdélyi magyar politikai protokoll részeként, hanem létszükségletként kell kezelni.
Nem kizárható, hogy az államelnök látogatásával a csíkszeredai román fórum felhívására reagált, bizonyítandó, hogy nem tartozik az elítélt román politikusok közé, akik nem lépnek fel határozottan a „Románia destabilizálását célzó akciók” ellen.
A helyzet mai állása szerint úgy tűnik, nem sok esélyünk van a területi önrendelkezés kiharcolására, amit Johannis elnök és román politikustársai a világ legelfogadhatatlanabb kérésének tartanak. De ez a helyzet mai állása.
Könnycsepp gördült le a szemén. Pedig csak nyolcadikos lehetett. Vagy talán még annyi sem. De a lányt nem érdekelték a körülötte levő diákok, szép szemét a színpadra szegezte s szenvedett a szereplővel. Beleélte magát helyzetébe.
Aligha tagadható, hogy a liberalizmusból nőtt ki a „politikai korrektség”nevű kifejezés, amely voltaképpen cenzúra- és öncenzúraforrás. Ennek szerves része a genderideológia, amely ma már egészen abszurd, a normalitást nemcsak támadó, tagadó, de büntetőjogilag szankcionáló kinövésekkel is bír.
Érthető, ha a legtöbb szülő azt szeretné, hogy csemetéje tanuljon tovább, legalább az ő élete legyen könnyebb. Természetes emberi igény ez, ami viszont pályaválasztáskor nem veszi figyelembe a tizenéves képességeit, hajlamait és rátermettségét.
Ha iskolaelső, egyetem. Ha egyetem, minimum mérnöki. Ha mérnöki, legalább egy ösztöndíj. Vagy kettő. Ha Pistiék fiának is van, Margitkának miért ne lehetne? Margitka pedig közben hízik, fogy, stresszel, s müzli helyett Magne B6-ot aprít a reggeli tejbe.
Sokan találgatják, vajon melyik volt Románia leggyengébb kormánya 1989 óta. Mivel nehéz egyetemes mércét felállítani, nem könnyű elkészíteni a toplistát. Mi most nem a leköszönt kormányokat, hanem az új bukaresti kabinetet kívánjuk górcső alá venni.
Nem szívügyem a román–magyar vegyes párt méltatása, de a Szabad Emberek Pártjának marosvásárhelyi ajánlata támogatandó ötlet lehetett volna, hiszen a két magyar alpolgármester Marosvásárhelyen ellensúlyozhatná Dorin Florea magyarellenes ámokfutását.
A technika rohamos fejlődésével a tenisz lett a világon talán az első olyan sportág, ahol a bírói tévedést kizárták. Ha a labdarúgásban most próbálkoznak a videóbíró bevezetésével, a fehér sportág képviselői régóta élhetnek ezzel a kiváltsággal.
A magyarellenesség gombnyomásra indul, s pillanatok alatt olyan helyzetet teremt, hogy a politikusok egy része megtorpan, és felülvizsgálja álláspontját a magyarokkal kapcsolatban. Huszonhét év alatt sokszor láttuk ezt a manipulációs gépezetet.
A miniszterelnökké kinevezett Mihai Tudose életrajzát olvasgatva az emberben több kérdés is megfogalmazódik. Nem döbben meg, nem csodálkozik, csak úgy magában elgondolkozik, hogy az újabb kori Romániában kikből lesznek vezető beosztású elvtársak.
Újkori magyar demokráciánkban nem volt arra példa, hogy egy évvel a soron következő voksolás előtt javában dübörögjön a választási kampány. Márpedig ma Magyarországon ez történik.
Ma már nem kell a Hargitára menni medvét látni. Elég végigsétálni néhány székelyföldi város főutcáján, és nagy az esély arra, hogy ne csak régi ismerősök süvegeljenek meg, hanem egy-egy hatalmas medve is ránk mosolyogjon a bajsza alól.
Szinte teljes az egyetértés román politikai és elemzői körökben, hogy Klaus Johannis szép babért aratott le múlt heti amerikai látogatásával. Az államfő politikai ellenfelei is többnyire szuperlatívuszokban beszélnek róla.
A nyugati társadalom és a közvélemény továbbra is nyugodt. A sajtóban simogatják a migránsokat, a rendőrség hamisítja a bűnözési statisztikákat, a politikusok pedig mindehhez jó képet vágnak. Sőt, támadják a kelet-európai és balkáni országokat.