Hogy mi lesz a májusi EP-választás kimenetele, nehezen megjósolható. De ha a jelenlegi irányvonal folytatódik, unokáink már nemcsak a franciákra fognak furcsán rákérdezni, hanem a belgákra, hollandokra, németekre, portugálokra vagy akár svédekre is.
A három magyar párt közös listán indulásával jó eséllyel be lehetne juttatni három magyar képviselőt az Európai Parlamentbe. Ám Kelemen Hunor elutasította a gondolatot. Ő az erőpolitikában hisz.
Az Eurostat szakemberei szerint a Romániában bekövetkezett halálesetek 47,6%-át meg lehetett volna előzni. Közöttük a Miriamét is. Uniós szinten nálunk a legrövidebb az életremény. Szinte csodaszámba megy, ha valaki néhány évig élvezni tudja a nyugdíját.
A keserű hangvételű nyílt levelek, semmitmondó közlemények, politikai nyilatkozatok ellenére úgy fest: a kutya ugat, a karaván – értsd: nagyromán gőzhenger – halad. A jelek szerint megállíthatatlanul.
A román politikai pofátlanság nem ismer határokat – ez, gondolom, senki számára nem újdonság. Ehhez száz év alatt hozzászokhattunk. Ahhoz viszont nem, hogy az erdélyi magyar politika egyre inkább feladja érdekérvényesítő képességét.
Az újságírók „kiderítették”, hogy a magyar kormány támogatja a csíkszeredai és a sepsiszentgyörgyi labdarúgóklubot. Mint valami bombasztikus hírt közölték: megkeresésükre a magyar kormány válaszolt, és megerősítette a pénzbeli támogatás tényét.
Az erdélyi magyar keresztények számára felekezettől függetlenül fontos, hogy szabadon gyakorolhassák vallásukat, az állami szervek ezt semmiben ne akadályozzák. Meggyőződésem, hogy Ferenc pápa romániai látogatása ezen a területen is áttörést hozhat.
Nem is leplezik a központosított, német–francia érdekeket képviselő uniós intézményvezetők, hogy számukra Klaus Johannis a megfelelő román vezér. Őt akarják joviális komornyikként látni a féléves EU-elnökség idején.
Ilyen „eredményekkel” dicsekedhet a román tanügy, köszönhetően Ecaterina Andronescunak is: Románia az utolsó helyeket foglalja el Európában a PISA-teszteknél, a diákok negyven százaléka funkcionális analfabéta, a munkapiacon nincsenek szakemberek.
Olcsó vigasz, hogy magyar demográfiai szakemberek szerint a magyarság népszaporulata egy fokkal jobb, mint a románságé. De ez legfentebb statisztikákban mérvadó, ettől még fogyunk.
Az ellenzék példátlan botrányt kavart a parlamentben, a munkatörvénykönyv módosításának megszavazása során minden ok és alap nélkül „rabszolgatörvénynek” nevezve a jogszabályt. Amely teljes mértékben megfelel a nyugat-európai szabályozásnak.
Az egykori rádiókabaré szállóigévé vált mondata szerint az idei év rosszabb az előző évinél, de jobb a következőnél. Sokan vallják a nyolcvanas években elhangzott poént ma is.
A Megváltó születésével karácsony a reményt, a magunkra találást, a hit fontosságát hirdeti. A hitét, ami nélkül csak emberi számítás szerint van jövő. Valójában azonban bolyongásra ítélt lények maradunk, akik számára nincs szellemi útjelző.
A rendszerváltás óta dinamikus fejlődésnek indult megyeszékhelyek vezetői nagyon jól látják, hogy fenntartható fejlődésük útjában egyetlen akadály tornyosul: a bukaresti adminisztráció. A román állam képtelen megfelelni a társadalom elvárásainak.
Egyértelmű, hogy gyors stratégiaváltás kell. Olyan konfliktusok árán is, hogy egyre több önkormányzat fordít hátat a bukaresti központosított állammodellnek. Közös elkötelezettségen és összefogáson múlik, hogy a kezdeményezés mennyire lesz sikeres.
Hogy a centenárium évében sok magyarellenes provokációt kellett elviselni, nem meglepő. Sajnos már megszoktuk, régóta edzve vagyunk. Az sem meglepő, hogy sok esetben a sportban is másodrangúnak számítunk.
Miért égett ennyire bele a köztudatba az Aranycsapat? Az egyik válasz kézenfekvő: azóta sem akadt olyan magyar válogatatott, amelyik hasonló eredményekkel büszkélkedjen.