Tandia, a beépített huszár

Florin Claudiu Roman Fehér megyei liberális honatya felszólította a Pénzügyminisztériumot és a román adóhivatalt, válaszoljon az általa feltett kérdésekre, miszerint az ANAF végzett-e az utóbbi három évben vizsgálatot az érintett kluboknál, és a magyar kormány támogatása nem sérti-e a Romániában érvényes törvényeket. A gsp.ro a rá jellemző tendenciózus stílusával a kedélyeket próbálta tovább borzolni azzal, hogy közzétette: a román hivatalos szervek által a képviselő kérdésére adott választ György Attila RMDSZ-es pénzügyminisztériumi államtitkár írta alá, ráadásul

A két cikk olvasása után nem a román sportújságírók rendkívül lényegbevágó „oknyomozó” tevékenységén akadtam ki, nem a kedves román honatya féltő gondoskodásán lepődtem meg, hanem a második cikk után a sportportálra felkerült hozzászólásokon ámultam el. Meg voltam ugyanis győződve, hogy a gsp.ro-n a hasonló témában szokásos magyarellenes kommentáradat zúdul majd „a hazátlan, sztyeppékről beáramló ázsiai hordára, amely már így is többletjogokkal rendelkezik egy több ezer éves ősi román földön”. Ehhez képest a hozzászólásokból teljesen más kerekedett ki. Nyilván most is volt olyan, aki helyeselte a vizsgálat kezdeményezését, hiszen

De a többi nagyjából mind ettől jelentősen eltérő hangnemet ütött meg.
Már megint az uszító cikkeket kell olvasnunk. Jó lenne, ha képviselőink mással foglalkoznának – írták egyesek. Nem azon kell felháborodni, hogy a magyarok támogatják sajátjaikat, hanem azon, hogy mi, románok nem foglalkozunk a határon kívül élőkkel – vélték mások. Inkább a román állam is azzal foglalkozna, hogy pénzt fektessen a sportba – olvasható egy újabb vélemény. Csíkszeredában minőségi befektetés valósult meg, amely felkeltette a gyanúját egy román parlamenternek, aki nem érti, hogyan lehet rekordidő alatt jó minőséget előállítani viszonylag kevés pénzből – így egy másik. Ha még egy parlamenti képviselő sem tudja, mi mivel kompatibilis, gondolhatjuk, milyen a törvényhozás az országban – toldta meg a következő.
Volt olyan olvasó is, aki „hivatalosan” kérte, a román képviselőt is vizsgálják ki – pszichikailag. A leghumorosabb s egyben legcinikusabb viszont az a hozzászóló volt, aki szerint a pénzből tulajdonképpen kardokat, puskákat, pajzsokat és dárdákat vásároltak a székelyeknek, hogy szakítsák el Erdélyt Romániától. Eugen Neagoe (a Sepsi edzője – szerk. megj.) és Ibrahima Tandia (a Sepsi afrikai származású csatára – szerk. megj.) pedig beépített huszárokként fogják vezetni a székely zászlóaljat.
Ha félretesszük a vicces és rosszmájú megjegyzéseket, azt vesszük észre, hogy egyrészt

(legalábbis a nacionalista kártya nem működik kifogástalanul), másrészt a román társadalom nagyon pesszimista és kiábrándult, hiszen látja, hogy az állam nem fektet a sportba, nincs átlátható törvényhozás, egyesek pedig a semmiből szeretnének politikai tőkét kovácsolni. A valóság pedig azt mutatja, e vélemények sajnos nehezen cáfolhatók meg.