Rasszizmus – fordított előjellel

Nagyobbik fiammal az elmúlt években sok sportközvetítést néztünk. Talán ennek is tulajdonítható, hogy nem is olyan régen a lányom a következő meglepő kérdéssel fordult hozzám: apa, hát a franciák nem mind négerek? Első pillanatra nyilván elmosolyodtam, utána pedig elkomorodtam. Úgy látszik, amennyiben valaki sportot néz (vagy akár párizsi életképeket is, tenném hozzá gyorsan), az a benyomása támad, hogy a franciák feketék.

„Nem, kislányom, a francia éppúgy európai nép, mint a német, a lengyel, az olasz vagy éppenséggel a svéd” – próbáltam felvilágosítani a lányomat. Ám hogyha az egyik legutóbbi francia EP-képviselő kijelentését, javaslatát vesszük figyelembe, a lányom nem is járt olyan távol a valóságtól. Vagy pontosabban fogalmazva: a jövőbe látott.

Nemrég ugyanis Yves Cochet, Lionel Jospin egykori szocialista kormányának környezetvédelmi minisztere megdöbbentő demográfiai javaslattal állt elő. Egyszerűen kevesebb „gyereket kell csinálni” – fogalmazott a bukott szocialista, jelenleg zöldpárti politikus, ahhoz, hogy csökkentsük a Föld lakosságának számát. Cochet szerint meg kell változtatni a francia születési politikát és a családi juttatások rendszerét. Minél több egy családban a gyerek, annál kevesebb legyen a családi pótlék, míg végül a harmadik gyerek születésekor teljesen megszűnne – olvasható a nehezen hihető francia javaslat. És a félreértések elkerülése végett még azzal is kiegészítette, hogy ez csak a gazdag országokra vonatkozna, a harmadik világ régióira nem.

Mi ez, ha nem kimondott rasszizmus? Csak fordított előjellel – tenném hozzá gyorsan. Cochet ezek szerint ugyanis azt szeretné, hogy a fehér ember haljon ki, helyét vegye át a színes bőrű. Másra ebből nem lehet következtetni, főleg úgy, hogy ha figyelembe vesszük: az unió lakossága 500 millió, Afrikáé pedig 1,2 milliárd. Jelenleg. Belátható időn belül pedig a fekete kontinens népessége vélhetően 2,5 milliárd lesz. És hogy még véletlenül se értse félre senki a mondandóját, hozzátette: „ha sikerülne csökkenteni a franciák szülési kedvét, akkor az ajtón kopogtató migránsokat is be lehetne fogadni”. Milyen kedves!

Emlékszem, néhány évvel ezelőtt, amikor a Kalergi-terv a kezembe akadt és beszélgetést próbáltam róla kezdeményezni, még egyes jobboldalinak tűnő személyek is nevetségesnek vélték. Nem beszélve a másik oldalról, amely az ilyen jellegű téma kapcsán azonnal a náci, fasiszta, idegengyűlölő, intoleráns szavakat, no meg az összeesküvés-elméletet kezdte szajkózni. Richard Coudenhove-Kalergi – az osztrák–magyar gróf édesapa és japán édesanya gyereke – különben a páneurópai mozgalom atyja, az Európai Parlamenti Unió létrehozását 1947-ben kezdeményező személy, akinek a tervét dióhéjban a következőképpen lehetne összefoglalni: az 1894-ben született szabadkőműves politikus szerint a jövő Európáját „nem az Óvilág honos népei birtokolják majd, hanem egy fajta ember alatti ember, amely a különböző rasszok kényszerített keveredésének az eredménye”. Kalergi kijelenti: Európa népeit sárga mongoloid népekkel és harmadik világbeli színes népekkel kell keresztezni, hogy létrejöjjön egy identitás, etnikai hovatartozás nélküli gyökértelen és soknemzetiségű sokaság, amelyen a jövőbeli hatalmi elit könnyűszerrel uralkodna. Az elképzelés szerint első lépésben az európai nemzetek önrendelkezési joguktól való megfosztását kell elérni, a későbbiekben e nemzetek kiirtását a tömeges bevándorlás és etnikai szeparatista mozgalmak révén lehet megvalósítani.

Nos nagyjából ezen elképzelések mentén haladunk egy ideje Európában. És sajnos az ilyen Yves Cochet-féle politikusokból egyelőre több van kontinensünkön, mint az olyanokból, akik józanul gondolkoznak, és látják a reális veszélyt: az európai népek pusztulásának kezdetét, a keresztyén kultúra megszűnését. Ráadásul az idén tavasszal esedékes európai parlamenti választásokon Cochet ismét elindul a francia zöldpárt színeiben.

Hogy mi lesz a májusi EP-választás kimenetele, nehezen megjósolható. De ha a jelenlegi irányvonal folytatódik, unokáink már nemcsak a franciákra fognak furcsán rákérdezni, hanem a belgákra, hollandokra, németekre, portugálokra vagy akár svédekre is. Már ha egyáltalán lesznek unokáink.