Hogy valójában mi történik a marosvásárhelyi RMDSZ-ben, azt nehéz lenne megmondani, de tény, hogy egy ideje, mint bolha a kutyához, úgy tapad hozzá a kudarc. És nem tegnaptól, hanem egyes vélemények szerint az ezredfordulótól kezdődően.
A birodalmaknak van egy közös jellemzőjük: mindig keményen megtorolták a végeken felbukkanó elégedetlenséget, forradalmi szikrát vagy forradalmat.
Kolozsváron olyan bulit szervezett a Backstage Production, ahol Samantha Fox, a Bad Boys Blue, a Boney M. és a Ricchi e Poveri lépett fel. Micsoda legendák! Persze a magam ötvenvalahány évével szinte kamasznak számítok néhány említett előadó mellett.
Az európai színtéren zajló politikai csatározásokat elemző szakértők egyetértenek abban, hogy két komoly téma mentén feszülnek egymásnak a politikai erők. Az egyik a migráció, a másik Európa föderalizálása.
A Koalíció a családért sikertörténetet mondhat magáénak. Miután összegyűjtött hárommillió aláírást a férfi és a nő kötelékén alapuló házasság alkotmány szintű szavatolásáért, elérte, hogy a kormány kihirdesse a kétnapos népszavazást október 6–7-re.
„Nagyjából semmit”. A tanévkezdés óta minden nap ez a tömör és velős válasz érkezik első osztályos kisebbik fiunktól, amikor arról faggatjuk, értett-e valamit a románórán.
A magyar oktatók feladata alapvetően a szakmaiság biztosítása és általa a magyar oktatás színvonalának a fenntartása. A mi elsődleges szerepünk az, hogy a mindenkori lehetőségekhez mérten versenyképesek legyünk az adott elvárások szerint.
Nyakunkon a Nemzetek Ligája. Az újonnan kitalált Európa-bajnoki selejtező lényegét kevesen értik. Az európai labdarúgás vezetői annyira túlbonyolították a rendszert, hogy szurkoló legyen a talpán, aki netán el tudja mondani ennek menetét.
Nem tehet róla az új szövetségi kapitány. Ennyit tudnak ma a játékosok. Elég, ha Lang Ádám példáját vesszük, aki a 2o16-os Eb-szereplés után a francia elsőosztályban találta magát, majd a másodosztályban, az idei szezont pedig a CFR kispadján kezdte.
Magyarországot megfedték európai szinten, miközben Romániában elképesztő dolgokat művelnek velünk. Az ellenünk hozott intézkedések látszólag senkit sem érdekelnek. Lehet, mi sem dörömbölünk elég hangosan az unió illetékeseinek ajtóin.
Aligha állítható, hogy a Judith Sargentini európai parlamenti képviselő által Magyarországról összeállított jelentés mögött humánus megfontolások, a jogállam iránti mély aggodalom állna. Az alábbiakban elemzést közlünk a jelentésről.
A romániai magyar oktatáson végigsöprő miniszteri döntés az elemisták romántanításának változásairól és a frissiben újrainduló II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium ügye között szoros összefüggés van. E két történet tanulsága a közös.
Erdélyi magyar gyerek számára hosszú évtizedek óta a legnagyobb kihívás a román nyelv elsajátítása. Aki nem vegyes környezetben él, hogy az utcán játszva kisgyerekként elsajátítsa az alapvető román szavakat, annak az iskolai oktatás sok jót nem ígér.
Amit szemlélőként a kormánypártok és az ellenzék, illetve az államfő és a kormány közötti háborúskodásban látunk, az igazából a különböző érdekcsoportokat behálózó titkosszolgálatok háborúja. Amibe értelemszerűen belefolynak különböző nemzetközi érdekek.
Egy új korszak kezdetére utal, hogy kitették a keresztet a parlamentre, és hogy az augusztus 20-i tűzijáték is határozott keresztény-nemzeti üzenetet hordozott. Végre Wass Albertet idézték hivatalosan, a köztévében, a magyar írók legjobbjainak egyikét.
A bőség zavarát látva egy horvátországi magyar közösségszervező tanár azt mondta, milyen jó nekünk. Magyar tömeget, sok fiatalt, életerőt, lelkesedést lát.
A kialakult helyzetről más a hazai vállalkozók és a nyugatra távozott munkavállalók véleménye. A hazai cégek egyre nehezebb és kilátástalanabb helyzetbe kerülnek, mert megüresedő állásaikra ma már betanításra váró kezdő szakmunkást sem igen találnak.
Nem tartom tehát szerencsés dolognak erdélyi magyarként egyik vagy másik tábor oldalára állni. A bukaresti, kolozsvári vagy jászvásári tüntetés nem a mi ügyünk.