Makkay József
2018. december 13., 11:042018. december 13., 11:04
2018. december 13., 11:052018. december 13., 11:05
Aki erdélyi kisvárosban él, vagy különböző okokból megfordul ilyen helyeken, tisztában van azzal, hogy e heti lapszámunkban a partiumi Érmihályfalváról megjelent „helyzetjelentés” nem egyedi eset, hanem általános jelenség. A rendszerváltás utáni három évtizedben az egykori mezővárosok státusával a hatalom nem tudott mit kezdeni, és akárcsak a falvakat, ezt is kárhozatra ítélte. A minimálbéres állások kilátástalan helyzetet teremtettek, hiszen bebizonyították, mennyire téves a politikusok által évtizedeken át hangoztatott megállapítás, amely szerint az országban van elegendő olcsó munkaerő. A külföldről ideédesgetett befektetőket ezzel a szlogennel fogadták a helyi és a megyei elöljárók, illetve a kormány tisztségviselői is. Akik ezt elhitték, most vakarhatják a fejüket, mert jóval nagyobb fizetésekért sem találnak már alkalmazásra váró embereket.
Aki nem külföldre távozott, az a nagyobb erdélyi városokban telepedik le. Így vált tíz év alatt vonzó várossá Erdélyben Kolozsvár és Temesvár. De a nagyvárosok sem lehetnek elégedettek: hiába jobbak itt a kereseti lehetőségek, mert tömegek befogadására rég nem alkalmas a városi infrastruktúra, és megfelelő tőke hiányában nem is lehet lényegi változásra számítani. A különböző pénzügyi vagy egyéb autonómiareményeken túl e közösségek lakói élhetőbb környezetet és az elviselhetetlen tumultustól mentes életet szeretnének. De ahogy a kisvárosokat nem engedi Bukarest boldogulni, ugyanúgy a nagyvárosok is túlélésre rendezkedtek be, még ha ez a fajta kényszerhelyzet merőben más a mezővárosok megpróbáltatásaitól. Nem véletlen tehát, hogy Erdély-szerte egyre több polgármester elégeli meg az önkormányzati munka tehetetlenségét, a kínálkozó lehetőségek ellenére rájuk kényszerített pénztelenséget és kilátástalanságot.
Ma bárki eljuthat az Európai Unió különböző tagországaiba vagy éppen a szomszédos Magyarországra, ahol gyors tempóban közeledik a román határ irányába az újabb autósztráda, s amelynek erdélyi folytatása éppúgy a jövő ködébe vész, mint a Budapest által szorgalmazott Budapest–Kolozsvár gyorsvasút. A koncepciótlan romániai sztrádaépítési gyakorlat megbénítja a régiók gazdasági fejlődését, az európai léptékkel is mérhető nagyberuházások megteremtését, amelyek jobb munkahelykínálatával helyben tarthatnák a gyorsan fogyatkozó munkaerőt.
Románia már csak az egyre vészesebb munkaerőhiány miatt is a gazdasági összeomlás szélén áll. Amennyiben észszerű stratégiákkal a következő pár évben ezt nem lehet orvosolni, az országra sötét jövő vár: nemcsak a különleges nyugdíjakat, hanem a túlélésre is soványan elegendő kisnyugdíjakat sem lesz miből kifizetnie az államnak. Egyértelmű, hogy gyors stratégiaváltás kell. Olyan kemény konfliktusok árán is, hogy egyre több önkormányzat fordít hátat a bukaresti központosított állammodellnek, és igyekszik saját lábára állni. Közös elkötelezettségen és összefogáson múlik, hogy a kezdeményezés mennyire lesz sikeres. Más út ugyanis nem létezik.
Rostás Szabolcs
Kereken egy héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon levontuk a következtetést, miszerint elbuktak Nicușor Dan proxyjai, kudarcot vallott Románia államelnökének második kormányalakítási kísérlete is.
Bede Laura
Viszonylag kezdő sofőrként akárhányszor rágördülök az úttestre, egy borsónyi félelmet még mindig érzek. S nem attól tartok, hogy jaj, nehogy elcsípjen a rendőr, amint átlépem a sebességkorlátot.
Balogh Levente
Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.
Rostás Szabolcs
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Makkay József
Nemcsak az állóvizeket kavarta fel, hanem valóságos örvényt idézett elő Nicușor Dan azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt megkérdezése nélkül miniszterelnök-jelöltnek nevezte ki a PNL egyik alelnökét, Adrian Veșteát.
Balogh Levente
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Páva Adorján
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
szóljon hozzá!