
Immár 1877 óta június utolsó hetében Wimbledonra figyel a világ. Az egyik leghíresebb teniszverseny az egyetlen, amelyet a „szent” gyepen rendeznek, az év hátralévő része pedig a következő év nagy viadalára való készülés jegyében zajlik.
2013. június 27., 20:202013. június 27., 20:20
Sólymokat reptetnek felette, hogy távol tartsák a galambokat, nyáron mesterségesen serkentik a növekedését, de az sem mindegy, hogy nyolc vagy kilenc milliméteresre vágják-e. A világ egyik legkényesebb gyepszőnyege a wimbledoni teniszpályát borítja. Százötven évig az angolok is úgy voltak vele, hogy ez is csak fű, de aztán rájöttek, hogy valójában igazi high-tech.
Londontól mintegy 350 kilométerre északra, a yorkshire-i Aire völgyben található egy füves terület. A számos apró részre osztott mezőn a zöld minden árnyalata megtalálható: a több száz fűfajtát műtrágyákkal tesztelik, különféle gépekkel koptatják, milliméterre pontosan nyírják, mindezt a sport érdekében. Valahol a mező közepe táján található a híres wimbledoni gyep. A yorkshire-i fűszálak pontosan ugyanolyanok, mint a londoni centerpályán élő „testvéreik”, csak kisebb területet foglalnak el.
A fű nemzetközi karrierje
A wimbledoni gyep karbantartását egy 33 oldalas kézikönyvben rögzítették, és a szigorú szakmai teendők mellett általánosabb érvényű mondatok is szerepelnek benne. Az elején mindjárt kijelentik, hogy a teniszben minden más sportágnál fokozottabban számít a borítás, ennél fogva a füves tenisz túléléséhez kiemelten fontos, hogy versenyképes legyen. A kilencvenes évek elején fel is merült az eltűnés veszélye, a salakspecialisták kihagyták a teljes füves pályás idényt. A helyzet Eddie Seaward pályamester idején változott meg, aki az 1990-es érkezésekor a gondnokok nagy ellenségével találta szemben magát: a gyomfűvel, másik nevén réti perjével. A foltokban növő puha, szivacsos gazon a labdák nem pattantak fel rendesen, alapesetben viszont rendkívül gyors volt a pálya, amelyen a szervakirályok uralkodtak.
Seaward egy vakfoltok nélküli, egyenletesebb felületet keresett. Mikor „másik füvet” akart, az All England Club tagjai csak annyit mondtak neki: „Ne hülyéskedj, Eddie, a fű zöld, és csak úgy nő.” Seaward végül meggyőzte a pályabizottságot, hogy keressék fel az STRI-t. A bizottság megcsodálta a számtalan gyepfélét a parcellákon, és mire a vonat visszaért Londonba, Seaward már egy jóváhagyott kutatási költségvetést lobogtatott a kezében. Így érkezett Wimbledonba a pályaborításért felelős Andy Newell, akinek a speciális igényeknek legjobban megfelelő zöld borítását 2001-ben használták első ízben.
Hullák a pályán
A Sportgyep Kutató Intézetben (Sports Turf Research Institute, STRI) mintegy hetven fizikus, vegyész, agronómus, biológus és mérnök dolgozik, fő feladatuk mindössze nézni, ahogy nő a fű. Ennek ellenére meglepően fontos szervezet, mivel a tenisz mellett labdarúgással, rögbivel, golffal, krikettel és lóversennyel kapcsolatos feladatai is vannak, rendszeresen tanácskozik többek közt a FIFA-val, az UEFA-val vagy legutóbb a 2012-es londoni olimpia szervezőbizottságával. Nem csak a fű termesztésével, tanulmányozásával, ápolásával foglalkoznak, pontosan tudják, hogyan pattanhat optimális magasságra egy teniszlabda, és a talajt is tanulmányozzák, amely Wimbledon esetében például 23 százalékban salak.
Az STRI alapítói 1929-ben kibéreltek öt szobát a St. Ives kastélyban, amelyet a kísérletezésekhez ideális agyagos talaj vesz körül. Szinte minden általuk gondozott pályának megvan a maga története, volt, ahol a vízelvezető rendszer telepítésekor holttesteket találtak, mert mint kiderült, a pálya egy temetőre épült.
Sólymok és rókák
Jelenleg háromféle rozsfű alkotja a wimbledoni borítást: 33 százalék Pontiac, ugyanennyi Melbourne és 34 százalék Venice – az 1877 óta burjánzó vörös csenkesznek befellegzett. A profi minőségű fűmagból csupán 200-300 dollárba kerül egy 25 kilós zsák. Hasonlóan fontos a talaj is, amely négy különböző rétegből áll, és mindegyik vastagságára precízen odafigyelnek. A felújítás ősszel kezdődik, amikor apró lyukakat fúrnak a talajba, így hagyják lélegezni a földet, majd feltöltik új talajjal. „Olyan, mint egy botoxinjekció a fűnek” – hangzik Newell hasonlata. A nyírásnak is pontos szabályai vannak: télen 15 milliméteresre, márciusban 12-re, áprilistól kilencre, a torna kezdetétől nyolcra vágják vissza a füvet. Hetente kétszer egy sólyom repüli körbe a pályát, hogy elriassza a galambokat, a holtszezonban pedig villanypásztor védi a helyet a városi rókáktól, amelyeknek vizelete rendkívül káros a gyepnek.
Merre pattan a labda?
Sokan attól tartottak, hogy a rendszer miatt mozog majd a levegő a pályán, de ez nincs így. „Akár válogatott tollaslabdameccseket is rendezhetnénk” – ezzel a hasonlattal érzékeltette a légköri stabilitást Seaward. Hasonlóan büszke a talajra is, amelyet a versenyek idején mindennap számos tesztnek vetnek alá. A tudósok mindent mérhetővé tettek. Egy kifejlesztett műszer segítségével tudják, hogy egy-egy labda milyen sebességgel pattanhat vissza a pálya bizonyos pontjairól, megváltozik-e az iránya, mennyivel csökken a sebessége. Ezen adatok birtokában pontosan lehet tudni, hol kell jobban lenyírni a füvet, hová kell több vizet locsolni, és közbe lehet lépni, mielőtt a gyomok és vakfoltok gondot okoznának.
Seawardtól gyakran kérdezték a szurkolók: lehet-e a kertjükben olyan gyep, mint a wimbledoni centerpályáé. Nem igazán, hacsak nem akarják ők is naponta főállásban gondozni azt. Mások műfűnek hiszik a borítást, megint mások azzal fárasztják a pályamestert, hogy hazavihetnek-e egy gyeptéglát, vagy legalább egyetlen fűszálat. Seaward erre rendszerint nyugtatólag odaveti: „Ez csak fű.”
(A The New York Times írása alapján)
Pénzügyi összeomlás fenyegetné Romániát, ha beigazolódna megannyi elemző félelme, és a nemzetközi hitelminősítők bóvli kategóriába sorolnák az országot. Az április óta tartó politikai instabilitás miatt számolni kell ezzel a sötét forgatókönyvvel.
Gran Canaria Európától jóval távolabb fekszik, mint Afrikától, a hódítások során azonban spanyol gyarmattá vált. Az Atlanti-óceánban elfoglalt stratégiai fekvése miatt Kolumbusz Kristóf is érintette a szigetet útjai során.
Afrika északnyugati partjai közelében találhatók a Kanári-szigetek. A Spanyolországhoz tartozó szigetcsoport egyik legnépszerűbb tagját, Gran Canariát kerestük fel. Megkapó hegyvidéki tájak, homokos partok és különleges régészeti emlékek fogadtak.
Már kisgyermekként tudta, hogy tanítónő szeretne lenni. Azóta harminchét év telt el, Komjátszegi Fábián Réka kezei közül pedig tanítványok százai kerültek ki. Ő ma is ugyanazzal a lelkesedéssel lép be az osztályterembe, mint pályája kezdetén.
Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval a búvárkodás veszélyeiről, vonzerejéről és az erdélyi lehetőségekről beszélgettünk.
A francia Nemzetgyűlés első olvasatban elfogadta a Korzika autonómiájáról szóló alkotmánymódosítást, amely élénk politikai vitát váltott ki Franciaországban és az Európai Parlamentben is.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
szóljon hozzá!