A meghurcolt és kitelepített felvidéki magyarok emlékműve Dunaszerdahelyen
Fotó: Felvidék.ma
Mintegy 43 ezer kényszermunkára elhurcolt felvidéki magyar kárpótlásáért harcol évtizedek óta a Deportálás Áldozatainak és Leszármazottainak Szervezete (DÁLESZ) nemcsak a szlovák pártok képviselőivel, hanem a magyar érdekvédelmet felvállaló politikusokkal is.
2018. november 20., 18:592018. november 20., 18:59
2018. november 20., 19:002018. november 20., 19:00
Hetvenkét éve, 1946. november 19-én kezdődött el a felvidéki magyarok csehországi deportálása. Az 1946-1947 telén kényszermunkára kötelezett mintegy 43 ezer személlyel a korabeli csehszlovák kormány egyrészt a szudéta németek elüldözése miatt keletkezett súlyos munkaerőhiányt akarta enyhíteni a cseh–morva területeken, másrészt nyomásgyakorlásra használta fel a lakosságcserét elutasító magyar kormánnyal szemben.
Az általános munkakötelezettségről szóló törvény örve alatt – amely a csehszlovák állampolgárok közmunkára való behívásáról rendelkezett – ártatlan magyarok tízezreit hurcolták el. A pozsonyi hatalom többrendbeli módon sértette meg a törvényt azzal, hogy várandós asszonyokat, csecsemőket, aggastyánokat és munkaképtelen beteg embereket tuszkolt erőszakkal és kíméletlenül marhavagonokba.
Ezekért a súlyos sérelmekért a mai napig nem kaptak semmiféle kárpótlást, de még a deportálás elismerésének a puszta tényével is adós a Cseh és a Szlovák Köztársaság.
A rendszerváltás után a szlovák parlament két ízben követett meg múltbeli sérelmekért nemzeti közösségeket: 1990-ben a zsidóságot, 1991-ben pedig a kárpáti németeket. Az erkölcsi elégtétel lehetőségéből a magyarokat azonban mindkét esetben kihagyták, ellenük továbbra is maradt a diszkrimináció. Ez a fajta szlovák álláspont azért is megdöbbentő és elkeserítő, mert az elmúlt években több olyan jogi szabályozás született, amely a múltban elszenvedett sérelmekért az állampolgárok más csoportjait is kárpótolta – legutóbb a partizánok árváinak ítélt meg a pozsonyi parlament egyszeri pénzbeli juttatást.
A kényszermunkára elhurcoltak kárpótlása ügyében a Deportálás Áldozatainak és Leszármazottainak Szervezete (DÁLESZ) 2002-ben Mikuláš Dzurinda kormányfőhöz fordult, hogy vesse latba minden erejét az áldatlan helyzet rendezéséért. A miniszterelnöki hivatal válaszlevelében azt írta, a kárpótlási folyamat meggyorsítása érdekében a szervezet forduljon a törvényhozás tagjaihoz. A deportáltak szervezete ennek értelmében a Magyar Közösség Pártjának színeiben tevékenykedő akkori húsz magyar parlamenti képviselőhöz fordult – elsősorban a magyar érdekvédelmet ellátó felvidéki magyar párt akkori elnökéhez, Bugár Bélához és Csáky Pál miniszterelnök-helyetteshez.
pedig Bugár Béla pártelnök 2004. szeptember 24-i Komáromban elhangzott beszédében úgy fogalmazott, „amíg a politikai akarat nem érik be, a társadalmi szervezetek feladata történelmi lelkiismeretként számon tartani a témát, és a politika feladata a kormány és a parlament asztalán tartani a Beneš-dekrétumok ügyét”.
A DÁLESZ megkereste beadványaival az összes egymást követő szlovák kormányt, sőt nemzetközi támogatást is sikerült szereznie a jogos kérelemnek: számos európai parlamenti képviselő kérte számon a kárpótlás elmaradását a szlovák és cseh kormányokon. Szlovákia csatlakozási folyamatának során a deportáltak ügyében sem az Európai Unió döntéshozói, sem a szlovák kormány, sem a felvidéki magyar politikai képviselet nem teljesítette az áldozatok azon kérését, hogy – más szlovák állampolgári csoportokhoz hasonlóan – ők is törvényes kárpótlásban részesüljenek.
Az egymást követő Fico-kormányok nem utasították ugyan el a miniszterelnökhöz beadott kárpótlási kérelmeket, de érdemben nem tettek lépéséket egy jogi norma kidolgozására, amely megnyugtatóan rendezte volna a hét évtizedes igazságtalanságokat. A Miniszterelnöki Hivatal a kérést végül az Igazságügyi Minisztériumhoz továbbította. És itt a kör újra bezárult, mert Lucia Žitňanská miniszter asszony 2017 elején keltezett levelében azt írta a szövetségnek, hogy törvény hiányában a minisztériumának nem áll módjában kárpótlást fizetnie.
A DÁLESZ ismét időszerűnek tartja a kárpótlási ügy napirendre tűzését. A több évtizede folyó próbálkozás újabb állomásaként a szervezet megkereste a Szlovák Nemzeti Tanács (a pozsonyi parlament) minden tagját, a parlamenti pártok elnökeit és Peter Pellegrini miniszterelnököt, hogy a törvényhozás eddigi gyakorlatai szerint orvosolja a felvidéki magyarság múltbeli sérelmeit. A deportáltak érdekeit védő szervezet külön megkereste a Most–Híd vegyespárt magyar tagjait, illetve a független képviselőként tevékenykedő Simon Zsoltot is, hogy végre szülessen megoldás a túlélők, illetve a munkatáborokban elhunyt leszármazottak ügyében.
másrészt ellenzéki térfélen Igor Matovič és Richard Sulík pártelnökök az utóbbi időben tapasztalt nyitása a magyarok felé most kerülhetne ítélőszék elé: eldől, mennyire valós és őszinte szándék vezérli az eddig nem éppen magyarbarát politikusokat. Ugyanakkor a Robert Fico vezette Smer kormánypárt is megtalálhatja számítását egy közös fellépés keretében a kárpótlási törvény megszavazásához, hiszen erősödhetne a magyar kormány szlovákbarát politikája. Jól látható, hogy egy idő óta az ellenzéki pártok is több gesztust tettek a felvidéki magyarság rokonszenvének elnyeréséért. Tény, hogy a szlovák hatalmi elitben található Most–Híd részéről megbocsáthatatlan bűn lenne, ha a rendszerváltás óta húzódó magyar kárpótlás ügye ismét elhalna.
Krivánszky Miklós
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!