A meghurcolt és kitelepített felvidéki magyarok emlékműve Dunaszerdahelyen
Fotó: Felvidék.ma
Mintegy 43 ezer kényszermunkára elhurcolt felvidéki magyar kárpótlásáért harcol évtizedek óta a Deportálás Áldozatainak és Leszármazottainak Szervezete (DÁLESZ) nemcsak a szlovák pártok képviselőivel, hanem a magyar érdekvédelmet felvállaló politikusokkal is.
2018. november 20., 18:592018. november 20., 18:59
2018. november 20., 19:002018. november 20., 19:00
Hetvenkét éve, 1946. november 19-én kezdődött el a felvidéki magyarok csehországi deportálása. Az 1946-1947 telén kényszermunkára kötelezett mintegy 43 ezer személlyel a korabeli csehszlovák kormány egyrészt a szudéta németek elüldözése miatt keletkezett súlyos munkaerőhiányt akarta enyhíteni a cseh–morva területeken, másrészt nyomásgyakorlásra használta fel a lakosságcserét elutasító magyar kormánnyal szemben.
Az általános munkakötelezettségről szóló törvény örve alatt – amely a csehszlovák állampolgárok közmunkára való behívásáról rendelkezett – ártatlan magyarok tízezreit hurcolták el. A pozsonyi hatalom többrendbeli módon sértette meg a törvényt azzal, hogy várandós asszonyokat, csecsemőket, aggastyánokat és munkaképtelen beteg embereket tuszkolt erőszakkal és kíméletlenül marhavagonokba.
Ezekért a súlyos sérelmekért a mai napig nem kaptak semmiféle kárpótlást, de még a deportálás elismerésének a puszta tényével is adós a Cseh és a Szlovák Köztársaság.
A rendszerváltás után a szlovák parlament két ízben követett meg múltbeli sérelmekért nemzeti közösségeket: 1990-ben a zsidóságot, 1991-ben pedig a kárpáti németeket. Az erkölcsi elégtétel lehetőségéből a magyarokat azonban mindkét esetben kihagyták, ellenük továbbra is maradt a diszkrimináció. Ez a fajta szlovák álláspont azért is megdöbbentő és elkeserítő, mert az elmúlt években több olyan jogi szabályozás született, amely a múltban elszenvedett sérelmekért az állampolgárok más csoportjait is kárpótolta – legutóbb a partizánok árváinak ítélt meg a pozsonyi parlament egyszeri pénzbeli juttatást.
A kényszermunkára elhurcoltak kárpótlása ügyében a Deportálás Áldozatainak és Leszármazottainak Szervezete (DÁLESZ) 2002-ben Mikuláš Dzurinda kormányfőhöz fordult, hogy vesse latba minden erejét az áldatlan helyzet rendezéséért. A miniszterelnöki hivatal válaszlevelében azt írta, a kárpótlási folyamat meggyorsítása érdekében a szervezet forduljon a törvényhozás tagjaihoz. A deportáltak szervezete ennek értelmében a Magyar Közösség Pártjának színeiben tevékenykedő akkori húsz magyar parlamenti képviselőhöz fordult – elsősorban a magyar érdekvédelmet ellátó felvidéki magyar párt akkori elnökéhez, Bugár Bélához és Csáky Pál miniszterelnök-helyetteshez.
pedig Bugár Béla pártelnök 2004. szeptember 24-i Komáromban elhangzott beszédében úgy fogalmazott, „amíg a politikai akarat nem érik be, a társadalmi szervezetek feladata történelmi lelkiismeretként számon tartani a témát, és a politika feladata a kormány és a parlament asztalán tartani a Beneš-dekrétumok ügyét”.
A DÁLESZ megkereste beadványaival az összes egymást követő szlovák kormányt, sőt nemzetközi támogatást is sikerült szereznie a jogos kérelemnek: számos európai parlamenti képviselő kérte számon a kárpótlás elmaradását a szlovák és cseh kormányokon. Szlovákia csatlakozási folyamatának során a deportáltak ügyében sem az Európai Unió döntéshozói, sem a szlovák kormány, sem a felvidéki magyar politikai képviselet nem teljesítette az áldozatok azon kérését, hogy – más szlovák állampolgári csoportokhoz hasonlóan – ők is törvényes kárpótlásban részesüljenek.
Az egymást követő Fico-kormányok nem utasították ugyan el a miniszterelnökhöz beadott kárpótlási kérelmeket, de érdemben nem tettek lépéséket egy jogi norma kidolgozására, amely megnyugtatóan rendezte volna a hét évtizedes igazságtalanságokat. A Miniszterelnöki Hivatal a kérést végül az Igazságügyi Minisztériumhoz továbbította. És itt a kör újra bezárult, mert Lucia Žitňanská miniszter asszony 2017 elején keltezett levelében azt írta a szövetségnek, hogy törvény hiányában a minisztériumának nem áll módjában kárpótlást fizetnie.
A DÁLESZ ismét időszerűnek tartja a kárpótlási ügy napirendre tűzését. A több évtizede folyó próbálkozás újabb állomásaként a szervezet megkereste a Szlovák Nemzeti Tanács (a pozsonyi parlament) minden tagját, a parlamenti pártok elnökeit és Peter Pellegrini miniszterelnököt, hogy a törvényhozás eddigi gyakorlatai szerint orvosolja a felvidéki magyarság múltbeli sérelmeit. A deportáltak érdekeit védő szervezet külön megkereste a Most–Híd vegyespárt magyar tagjait, illetve a független képviselőként tevékenykedő Simon Zsoltot is, hogy végre szülessen megoldás a túlélők, illetve a munkatáborokban elhunyt leszármazottak ügyében.
másrészt ellenzéki térfélen Igor Matovič és Richard Sulík pártelnökök az utóbbi időben tapasztalt nyitása a magyarok felé most kerülhetne ítélőszék elé: eldől, mennyire valós és őszinte szándék vezérli az eddig nem éppen magyarbarát politikusokat. Ugyanakkor a Robert Fico vezette Smer kormánypárt is megtalálhatja számítását egy közös fellépés keretében a kárpótlási törvény megszavazásához, hiszen erősödhetne a magyar kormány szlovákbarát politikája. Jól látható, hogy egy idő óta az ellenzéki pártok is több gesztust tettek a felvidéki magyarság rokonszenvének elnyeréséért. Tény, hogy a szlovák hatalmi elitben található Most–Híd részéről megbocsáthatatlan bűn lenne, ha a rendszerváltás óta húzódó magyar kárpótlás ügye ismét elhalna.
Krivánszky Miklós
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Pár napig még kitart a csapadékos, hűvös időjárás, húsvétra azonban kellemesen meleg, napos idő várható, 20 fok körüli csúcshőmérséklettel.
A bárányhúsból készült étkek sok erdélyi család húsvéti ünnepi menüsorozatának elmaradhatatlan alkotóelemei: ilyen a bárányfejleves, töltött bárány, vagy a belsőségekből készülő bárányfasírt.
Táj, zene és belső képek találkoznak Rácz Magda munkáiban. A Székelyföldről indult alkotó évtizedeken át rajztanárként dolgozott, miközben festett, grafikákat készített és szőtt.
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Tóth László kézdivásárhelyi újságíró halk szavú ember: székely lévén akkor szólal meg, ha van mondanivalója. Úgy tűnik, ez kissé zavarja is, s ha nem kívánja verbálisan közkinccsé tenni gondolatait, azokat papírra veti.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Feleségként biztosították a hátteret, ápolóként segítettek, fegyvert ragadva csatlakoztak a harcokhoz. Az 1848–49-es szabadságharc asszonyait a korabeli lapokból, a visszaemlékezésekből ismerhetjük. A Teleki Tékában kiállítással tisztelegnek előttük.
Az elmúlt napok kellemesen meleg tavaszias időjárását az előttünk álló egy hétben néhány fokos lehűlés váltja fel, a nappali csúcsértékek nem haladják meg a 11–13 fokot. Erőteljes felhőképződésre, elszórtan esőre, záporokra kell számítani.
Miközben Traian Băsescu volt államfő reálisnak tartja, hogy Irán beváltja fenyegetését, és megtámadja Romániát az amerikai katonai eszközök befogadása miatt, szakértők óvatosságra intenek a kérdésben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!