
Ötven százalék feletti győzelmével reformer politikus váltja augusztustól Mahmúd Ahmadinezsádot Irán elnöki székében. Haszan Rohani nem ismeretlen figura a politikában, az utóbbi húsz év alatt fontos tisztségeket töltött be a teheráni döntéshozásban, a nyugat mégis nagy reményeket fűz hatalomra kerüléséhez.
2013. június 27., 20:202013. június 27., 20:20
Váratlan és meglepő fordulatnak tartja a nyugati média Haszan Rohani győzelmét az iráni elnökválasztáson. Kampányígéretei nyitott és moderált embernek tüntették fel a politikust, akinek „újszabású” politikája garantálhatná az irániak személyes szabadságjogait, és kivezethetné az országot a nemzetközi elszigeteltségből.
Az urnazárást követő beszámolók zöme lelkesedéssel volt tele, utalva a Teheránban négy évvel ezelőtt elfojtott „zöldszalagos” tüntetésekre. A riportok eleinte szívesen időztek az utcára özönlő emberek ünneplésén, a nyilvános tereken alkoholt iszogató fiatalok győzelmi mámorán – az csak kevés sajtóorgánumon szivárgott át, hogy a vallási rendőrség az éjfél utáni órákban mégiscsak őrjáratra indult, gumibottal igyekezve józan mederbe terelni az „istentelenkedést”.
Az iráni nép döntése és lelkesedése a nyugati nagyhatalmakban inkább megkönnyebbülésként csapódott le, amit aztán egyfajta kijózanodás követett az eredményhirdetés óta eltelt napokban. Az angolszászok elsősorban a nukleáris béke kérdéskörében táplálnak reményeket az új államfővel kapcsolatosan, hisz Rohanit a tárgyalóasztalok mellől is jól ismerik az euroatlanti döntéshozók. A frissen megválasztott elnök ugyanis 2003 és 2005 között fő tárgyalópartnere volt az atomkérdésben vizsgálódó nemzetközi csoportnak, személy szerint bele is egyezett az urándúsítás leállításába, míg fel nem kellett adnia tisztségét. A Nyugat reményeit azonban némileg lehűti, hogy az iráni törvények alárendelik az államfői döntést az ajatollah és a vallási vezetés akaratának – amelyet történetesen „keményvonalasnak” könyvel el a világ. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezekben a körökben Rohani sem éppen kívülálló, hiszen több miniszteri, tanácsadói posztot és egyéb kulcspozíciókat töltött be olyan kormányok alatt is, amelyeket populizmus vagy éppen militáns idegengyűlölet fémjelzett.
Ennek ellenére nemcsak nukleáris téren, de a biztonság- és külpolitika alakulásában is sokat vár a világ Rohanitól. Iránnak kulcsszerepe van a szíriai kérdés megoldásában: az ország többezer fős hadsereggel látja el Aszad szír elnök csapatait. Rohani kezét nemcsak az ajatollah hatalma köti meg, de az is, hogy a hadi utánpótlásról állítólag még a választások előtt gondoskodott az előző kormány. Miután Teherán tágabb értelemben is a mérleg nyelve lehet a közel-keleti helyzet megoldásában, az ország kihasználhatja ezt bizonyos, számára kedvező kompromisszumok kikényszerítésére – állítják az elemzők. A kérdésben talán legszkeptikusabb németek szerint Irán tudatosan épít erre. A Die Zeit kolumnistája például óva intette a Nyugatot, hogy besétáljon ebbe a csapdába és megittasulva a reformista elemek győzelmétől, túl elnézővé váljon a teheráni vezetéssel szemben.
A közel-keleti államnak ugyanis jócskán elkelne a segítség. Az atomprogram miatti nemzetközi szankciók jelentős gazdasági válságot okoztak Iránban, amit leginkább a magas infláció és a bruttó hazai össztermék (GDP) csökkenése jellemez. A hivatalba lépő elnöknek rengeteg tennivalója lesz ezen a téren, amely egyébként az egyetlen, ahol szabad kezet kap. A gazdasági fellendülésen túl is fontosabb lehet azonban, hogy összefogja az ország igencsak polarizált politikai erőit, írta a The Washington Post, amely szerint Rohanit ebben egyaránt segítheti diplomáciai érzéke és két évtizedes törvényhozói munkája.
Az iszlám hagyományait tisztelő, az erre és ebből építkező reformigyekezetet a The Times merész hasonlattal illette: a lap vezércikkírója szerint az új elnöktől nem áll távol a gorbacsovi szellem. A jelek szerint Londonban bíznak a közel-keleti glasznosztyban.
Pénzügyi összeomlás fenyegetné Romániát, ha beigazolódna megannyi elemző félelme, és a nemzetközi hitelminősítők bóvli kategóriába sorolnák az országot. Az április óta tartó politikai instabilitás miatt számolni kell ezzel a sötét forgatókönyvvel.
Gran Canaria Európától jóval távolabb fekszik, mint Afrikától, a hódítások során azonban spanyol gyarmattá vált. Az Atlanti-óceánban elfoglalt stratégiai fekvése miatt Kolumbusz Kristóf is érintette a szigetet útjai során.
Afrika északnyugati partjai közelében találhatók a Kanári-szigetek. A Spanyolországhoz tartozó szigetcsoport egyik legnépszerűbb tagját, Gran Canariát kerestük fel. Megkapó hegyvidéki tájak, homokos partok és különleges régészeti emlékek fogadtak.
Már kisgyermekként tudta, hogy tanítónő szeretne lenni. Azóta harminchét év telt el, Komjátszegi Fábián Réka kezei közül pedig tanítványok százai kerültek ki. Ő ma is ugyanazzal a lelkesedéssel lép be az osztályterembe, mint pályája kezdetén.
Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval a búvárkodás veszélyeiről, vonzerejéről és az erdélyi lehetőségekről beszélgettünk.
A francia Nemzetgyűlés első olvasatban elfogadta a Korzika autonómiájáról szóló alkotmánymódosítást, amely élénk politikai vitát váltott ki Franciaországban és az Európai Parlamentben is.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
szóljon hozzá!