A Sebastian-villa főbejárata. Kívülről keveset árulnak el a fehérre festett falak
Fotó: Csermák Judit
A tunéziai hammameti várostörténet sokat köszönhet egy dúsgazdag embernek, George Sebastiannak, aki az 1920-as években villát építtetett itt. Lakói között a világ leghíresebb embereit is felfedezhetjük.
2020. március 29., 19:332020. március 29., 19:33
George Sebastian román műépítész származásáról legendák keringenek: kalandor volt, vagy csak szeretett utazni? Erre nehéz utólag választ adni. Mindenesetre nevét Tunézia tengerparti városában, Hammametben nagy becsben tartják. A források szerint 1923-ban érkezett az akkor még provinciálisnak számító észak-afrikai településre, s kinézte magának a városka legszebb telkét. Nem messze a római romoktól, az antik villák maradványaitól, egy 16 hektáros területen építkezésbe fogott, s egy igazi kis édent teremtett magának a tengerparton. Hammamet fejlődésének nagy lökést adott Sebastian, példáját követve gombamód szaporodtak az üdülőépületek.
A milliomos által építtetett házról Frank Lloyd Wilde amerikai építész azt írta: „ez a legszebb villa, amit valaha láttam.” Véleménye mértékadó lehet, mivel az úgynevezett szerves építészet képviselőjeként – miszerint az épületnek összhangban kell lennie a környezetével, a körülvevő tájjal – ítélte meg a hammameti villát.
A kapun belépve szép világ tárul elénk. Az arányos átrium méretes uszodát fog közre a belső udvaron, partján különlegesség a fekete márványasztal, amely mellett népes vendégsereg hűsölhet. Az épületben ízléses szobák tekintenek a tengerre. A bútorokat a berber hagyományok ihlették, az ülőgarnitúrákban is a keleti kényelem dominál. A konyha mérete és felszereltsége is az egykori pazar vendéglátásokról árulkodik.
Igazi kuriózumba, a feketemárvány-fürdőszobába az őr csak kacsintás után engedett fel bennünket, értettük a célzást, baksis csúsztattunk a tenyerébe. Megérte.A zuhanyzó, a tükörfalak, a jakuzzira s ókeresztény fürdőmedencére emlékeztető süllyesztett kis medence, a fekete márványkád a luxuslakók kényelmét szolgálta.
Kilátás a Sebastian-villából a tunéziai tengerre
Fotó: Csermák Judit
Visszarepülve az időben könnyű elképzelni, ahogyan az emeleti erkély kerevetein elnyújtózva az esti tengeri szélben kényeztették magukat a lakók.
Hammametet illusztris vendégek keresték fel, például Paul Klee, a híres festő hosszasabban időzött itt.
A második világháború alatt is nemzetközi „vendégekkel” büszkélkedhetett a ház. Rommel tábornok, az afrikai hadműveletek „sivatagi rókája” itt rendezte be főhadiszállását, majd a hadiszerencse változásával a szövetségesek, Montgomery és Eisenhower tábornokok is megfordultak a házban. A legenda szerint Sir Winston Churchill e falak között írta emlékiratainak egy részét.
Sebastian némi narcisztikus tulajdonságára utal, hogy mellszobrai a ház legkülönbözőbb részein bukkannak fel.
A kertről külön érdemes szólni. A bejáratnál – úgy tartják számon – a világ legnagyobb lakk freskója található. A mozgalmas, színes alkotás az ország sűrített történelmét ábrázolja. A parkot öt földrész mintegy száz botanikai érdekessége díszíti. Szépen rendben tartott kis ösvényeken kanyaroghatunk, többek között a trópusi és egzotikus, a színek és illatok kertrészekben. A növények eredetét táblák mutatják, elszórva egy-egy modern szobor látványa lepi meg az embert.
A világ legnagyobb lakk freskója a kert bejáratánál
Fotó: Csermák Judit
A román nábob építményével iskolát teremtett, formája, stílusa a később épült villákban is fellelhető. Ő tette divatossá a várost, ami napjainkban is a tunéziai és a nemzetközi elit kedvelt üdülőhelye maradt. A dúsgazdag román örökös nélkül halt meg, vagyona a tunéziai államra szállt. Az épületegyüttes igazi funkcióját 2001-ben találta meg, Hammamet Nemzetközi Kulturális Központ néven színházi bemutatóknak, koncerteknek, balettelőadásoknak, kiállításoknak ad helyet, a Hammamet Fesztivál színhelye.
Csermák Judit
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!