Erdélyben is drasztikusan visszaesett a gyerekvállalási kedv
A legtöbb európai nemzet lélekszáma évről évre zsugorodik, és a népességfogyás jelensége alól nem kivétel a magyarság sem: az erdélyi magyarság lélekszáma három évtized alatt mintegy 40 százalékkal csökkent. A számottevő népességfogyás egyik fő oka a gyerekvállalási kedv drasztikus visszaesése: egyre kevesebb a házasság, és sok ember életmódjába már a gyermek sem fér bele. Lengyelné dr. Püsök Sarolta református lelkipásztorral, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Karának docensével a kiváltó okokat vettük számba, és arra kerestük a választ, mit tehet az egyház e riasztó jelenség megfékezéséért.
2026. január 17., 18:092026. január 17., 18:09
2026. január 17., 18:142026. január 17., 18:14
– Miközben arról beszélünk, hogy Erdélyben (is) egyre kevesebb gyerek születik – és ezzel párhuzamosan elöregedik a lakosság –, a trend valójában Nyugat-Európából szivárgott be hozzánk. Egyes vélemények szerint az 1968-as mozgalmak oldalvizein megerősödő „szexuális forradalom” mért komoly csapást a házasság intézményére: fellazultak a társadalmi normák, újraértelmeződtek a nemi szerepek. Egyházi szempontból mennyire tekinthető „ősbűnnek” ez az időszak ?
– A lazulás jelei jóval korábban megmutatkoztak, az viszont tény, hogy 1968-ban az ifjúság lázadása és az azt követő tüntetéshullámok robbanásszerű átalakulást hoztak a nyugat-európai és az amerikai társadalmakban. A szociológusok meghatározása szerint ekkor kezdődött el a posztmodern korszak, amelynek egyik fontos jellemzője az emberközpontúság, és ezzel párhuzamosan az egyénközpontúság felerősödése. Az emberközpontúság jóval régebben jelen van a különböző kultúrtörténeti irányzatokban – gondolok itt a reneszánsz kori humanizmusra, majd a felvilágosodás korára –, ám
Egy szakértő a posztmodern társadalom embereit úszó szigetekhez hasonlítja: nem képeznek egységet, és nincs stabilitásuk.
– Az elmúlt években számos hazai és nemzetközi konferencián vett részt, ahol a család szerepéről, jövőjéről és a keresztény gyökerek megőrzéséről osztották meg véleményüket a szakemberek. Az elmúlt ötven évben mennyiben változott meg a családi kötelék szerepe?
– A legszorosabb emberi kötelék, a házasság intézménye is megingott, elbillent az egyensúly. Felborult az a rend, ahogyan korábban a jogot és a kötelességet értelmeztük. Teológiai nyelven szólva: a házasságban áldást és megbízatást kapunk Istentől, amelynek teljesítését kötelességünknek érezzük. Ez a jog-kötelesség viszony mára jelentősen fellazult: megjelent az az embertípus, aki köszöni szépen, jól elvan az adott lehetőségek között.
– Mennyire játszik ebben szerepet az, hogy napjainkban a fiatalok a korábbi korokhoz képest sokkal később „válnak le” a szülői házról?
– Az úgynevezett „mamahotel-szindróma” miatt sok fiatal kevésbé érez késztetést arra, hogy időben családot alapítson. Ezt a jelenséget nálunk is a jólét erősítette fel. Anyagi megfontolásból sok fiatal számára a legkényelmesebb megoldás, hogy ameddig csak lehet, a szülők mellett maradjon. Egy-két gyermek esetében ez a szülők számára sem túl megterhelő, ráadásul sokszor ők maguk is rájátszanak erre: „legalább együtt vagyunk az édes kislányunkkal vagy kisfiunkkal”. Pár emberöltővel korábban, amikor Erdélyben a sokgyermekes családmodell volt a jellemző, ez anyagilag kivitelezhetetlen lett volna.
Lengyelné dr. Püsök Sarolta szerint az egyháznak megvannak az eszközei, hogy megszólítsa a fiatalokat
Fotó: Lengyelné Püsök Sarolta/Facebook
– Milyen további trendek késleltetik vagy akadályozzák napjainkban a gyermekvállalást?
– A „mamahotelnél” is súlyosabb jelenség a 2000-es évektől az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában hangsúlyossá vált társadalmi-életmódbeli trend, a DINK (Double Income, No Kids – két kereset, gyermek nélkül). Ez a jelenség azért különösen aggasztó, mert nemcsak „kitolja” a felelősségteljes családalapítás idejét, hanem sok esetben tudatosan el is utasítja a gyermekvállalást. Természetesen nem azokra gondolunk, akik egészségügyi okokból nem lehetnek szülők.
A marketingesek hamar felismerték, hogy az ilyen felnőttek számára lehet a legkönnyebben értékesíteni a luxusnyaralásokat, a drága berendezési tárgyakat vagy az exkluzív lakásokat.
– Vajon ez az embertípus idős korában sem érzi a gyermekek hiányát?
– Nem, mert az új típusú életbiztosításoknak köszönhetően az élet utolsó szakaszát is biztonságban tudják. Idejében megvásárolják, biztosítják maguknak az idősgondozást is. Ha egy párnak kettős jövedelme van, és gyermekekre nem kell költenie, akkor ezen a téren is előnybe kerül másokkal szemben. Erről közgazdasági tanulmányok is születtek: a mai államnak nincs igazán hatékony eszköze arra, hogy népjóléti intézkedésekkel – gyermekvállalási adókedvezményekkel, GYED-del, GYES-sel, CSOK-kal stb. – megfordítsa ezt a terjedő trendet.
Hozzáteszem azonban: ez kizárólag egyéni szempontból igaz, egyházi és társadalmi nézőpontból viszont óriási veszteség.
– Ha gazdasági szemszögből vizsgáljuk, miért jelent veszélyt egy társadalom számára a DINK-életforma terjedése?
– Mert ellene szól szinte minden racionális érv. Egy társadalom akkor lehet stabil, ha annyit „veszünk ki” belőle, amennyit „be is teszünk”. Ez az egyensúly alapja. Ha mindenki hozzájárul a közöshöz, akkor erős szociális háló alakul ki, amelyből biztosíthatók a nyugdíjak, megmarad a vásárlóerő, és elkerülhetőek a gazdasági kilengések. Így jut forrás arra is, hogy a nehéz sorsú csoportokat felzárkóztassuk, és senkinek ne kelljen létminimum alatt tengődnie.
– Mennyire alakítható ki neveléssel a fiatalokban az a szemlélet, hogy a párkapcsolat és a gyermekvállalás hosszú távon mindenki számára érték?
– A társadalom jelenleg is keresi erre a választ. Az egyetemeken egyre több karon indul humánerőforrás-szakemberképzés, és számos területen modulként oktatják a csapatmunkát, az együttműködési készségeket. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, mi tesz egy közösséget jól működővé, milyen szerepek szükségesek egy csoporton belül. Az egészséges pedagógusképzésből ez nem maradhat ki, és a közoktatásban is egyre inkább látszik, hogy működőképes. Öröm látni, amikor a gyerekek projektmódszerrel dolgoznak, kisebb-nagyobb csoportokban tanulnak meg együtt gondolkodni és együtt élni.
Sokan a saját jólétük miatt nem tartják opciónak a gyerekvállalást
Fotó: Orbán Orsolya
– Mintha két véglet között élne a társadalom: a jólétben élők körében egyre kevesebb gyermek születik, míg a mélyszegénységben élők gyakran sok gyermeket vállalnak…
– Valóban ez a két véglet jellemzi napjainkat. A mélyszegénységben élők sokszor az „úgyis minden mindegy” szemlélet mentén vállalnak gyermeket – náluk gyakran a felelősségtudat hiányzik. A másik oldalon pedig az egyén érdeke és jóléte kerül végletesen előtérbe, az „éljünk a mának” jelszó jegyében.
Legnagyobb hibája, hogy Istent és a másik embert egyaránt háttérbe szorítja: csak az számít, ami az enyém. Az ilyen rendszerek előbb-utóbb összeomlanak – ezt száraz matematikai adatokkal is igazolni lehet, hiszen ha nem születnek utódok, mások fogják elfoglalni a helyünket.
A karácsony a családi együttlétek ideje, ám a fiatalok számára gyakran árnyaltabb a kép. Pszichológus, lelkipásztor és fiatalok tapasztalatai alapján közelítjük meg, miként élik meg a családi kötelékeket a távolság és az önállósodás kihívásai mellett.
– Hogyan tekint az egyház a napjainkban terjedő, mondhatni hedonista életmódra?
– Ez az életforma egyértelműen szembemegy azzal, amit a Szentírás tanít. A Biblia nemcsak azt mondja, hogy nem jó az embernek egyedül lennie, és hogy ketten lesznek egy testté, hanem Krisztus később világosan rámutat: anya helyett anyát, apa helyett apát, testvér helyett testvért kapunk. Vagyis a másik ember, a felebarát ugyanolyan fontos számunkra, mint önmagunk – ez a valódi koinónia (a koinónia görög szó a Bibliában fordul elő, jelentései a következők: közösség, hasonló dolgokban osztozni, bensőséges lelki kapcsolat, felekezet – szerk. megj.).
Erre épül a keresztény értékrend.
– Van-e ereje ma az egyháznak ahhoz, hogy irányt mutasson azoknak, akik eltávolodtak a keresztény tanításoktól?
– Ez a világi „fertőzés” már kisgyermekkorban elkezdődik: sokan idejük jelentős részét számítógép és okostelefon előtt töltik. A gyerekek azt látják, amit a környezetükben élők tesznek, és ezt követik. Számunkra is kihívás, miként szólítsuk meg ezt a nemzedéket, de vannak eszközeink.
Nem szabad letargiába esnünk, és azt mondanunk, hogy az egyháznak már nincs szava. Stabil intézményként megvan az infrastruktúránk és az emberi erőforrásunk is. Hisszük és valljuk, hogy nem vagyunk egyedül ebben a küzdelemben: számíthatunk Isten csodálatos együttmunkálkodására.
– Ha egy lelkipásztort megkérdeznek, miért jó gyermeket vállalni, mi erre a válasza?
– Nem véletlen, hogy a magyar nyelv gyermekáldásnak nevezi: a gyermek születése olyan megismételhetetlen áldás, amely csoda az ember életében. Aki ebből kimarad, valóban nem tudja, miről mond le. A gyermek érkezése újragondolásra késztet minden szempontból: az élet nem gazdasági befektetés, és nem arról szól, mit hagyok magam után. A gyermek érkezése olyan örömöt és áldást hoz, amely mással nem pótolható. Minden gyermek születése önmagában csoda – a család és a tágabb közösség számára egyaránt. A gyülekezeti közösségben is azt tapasztalom, hogy őszinte öröm kíséri minden egyes gyermek érkezését.
A meddőségi szakorvosi rendelőkben gyermekáldásra váró párok országszerte abban reménykednek, hogy az orvostudomány segítségével elősegítik a baba érkezését. Most induló videós egészségügyi sorozatunkban egy kolozsvári meddőségi klinikára látogattunk el.
Jóllehet az Európai Unió nyugati felében a magyar családtámogatási modell különösebben nem érdekli a politikai elitet, az összetett családtámogatási csomag máris több kelet-közép-európai ország szakembereinek és politikusainak keltette fel a figyelmét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Kevés olyan ember van, akinek életútja ennyire szervesen fonódik össze Erdély kultúrájával, közéletének kihívásaival, az orvoslás és a pedagógia szolgálatával. Ábrám Zoltán története a hivatás, a hit és a közösség, a makacs kitartás és a csendes csel
Gyermekként még a nagymama kötényében prédikált, ma már református lelkipásztorként és teológiai tanárként szolgál. Éles Éva számára a hit nemcsak tan, hanem életforma: a szolgálat, az oktatás és a család szeretetében válik teljessé.
Mi tart életben egy ifjúsági konferenciát egy évszázadon át? Hogyan tud a hagyomány megújulni? A konferencia múltjáról, céljairól és különleges légköréről Magyari Zita Emese, az ODFIE elnöke, és Széles László teológus, a rendezvény főszervezője mesélt.
Évek óta dúl a háború Ukrajnában, amely a viszonylagos nyugalomban élő Kárpátalját is érinti. A térségben élő magyar közösség mindennapjait a bizonytalanság, ugyanakkor a helytállás is jellemzi. A Kárpátalja című hetilap főszerkesztőjét kérdeztük.
Közösséghez tartozunk, közös Atyánk van, aki szeret és kegyelmes, akihez vissza lehet és kell térni – ezt üzeni ma a reformáció, amit október 31-én ünneplünk – vallják beszélgetőtársaim, akikkel a kálvinista ember jellemvonásairól is elmélkedtünk.
A nemzetpolitika célja ma is változatlan: megerősíteni a külhoni magyarságot és összekötni a Kárpát-medence magyar közösségeit – hangsúlyozza Nacsa Lőrinc nemzetpolitikai államtitkár az Erdélyi Naplónak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!