Család karácsony idején: hogyan változik a család fogalma a fiatal felnőttek szemszögéből

és már nem tudja azt az érzelmi támaszt nyújtani, amelyre szükség lenne, legfeljebb annak töredékét adhatja” – mondta a szakember. Hozzátette, mindez oda vezet, hogy a család fogalmának jelentése sok esetben a szülő-gyermek közötti, illetve párkapcsolatokra, összeházasodott fiatalokra korlátozódik.

Ez nemcsak gyerekkorban, hanem felnőttkorban is így van, hiszen az ember szükségletei állandóan alakulnak, a viszonyoknak pedig ehhez kellene igazodniuk. Az online térben fenntartott kapcsolatok azonban ritkán képesek erre a változásra” – fogalmazott.

A pszichológus arra is kitért, hogy a mindennapi túlterheltség, a folyamatos jelenlétkényszer és a munka–magánélet egyensúlyának felborulása szintén erőteljesen befolyásolja a családi kapcsolatok fenntartását. „Minél több időt tölt valaki munkával, annál kevesebb jut a családra.

Az elköteleződés dilemmái és a tehernek érzett kapcsolatok

Román Mónika szerint a család fogalmának módosulása szorosan összefügg a felelősségvállaláshoz való viszony átalakulásával is. Mint rámutatott, a jóléti társadalmakban felnövő generációk egyre később és kisebb mértékben szembesülnek valódi felelősséggel – nemcsak mások, hanem gyakran önmaguk iránt is, ugyanis a szülők sok esetben leveszik ezt a „terhet” róluk.

Hozzátette, ennek egyik következménye, hogy a felelősségvállalásra való nyitottság és készség csökken, ami kihat a párkapcsolatokra, a gyerekvállalásra és a családi kapcsolatok fenntartására is.

– fogalmazott.

Román Mónika szerint ugyanakkor mindez egy szélesebb körű tendenciába illeszkedik: a fiatal felnőttkorban természetes leválás sok esetben teljes elszakadást jelent az idősebb generációktól. „Ha nem alakul ki az a rutin, hogy rendszeresen találkozom az idős családtagokkal, és érzelmileg töltődöm ezekben a kapcsolatokban, később a velük való együttlét már nem örömforrásként, hanem teherként jelenik meg” – magyarázta.

Az ünnep mint érzelmi nagyító

Román Mónika szerint a családi kötelékek jelentősége az ünnepek közeledtével különösen felerősödik. Mint mondta, tapasztalatai alapján azok a fiatal felnőttek, akik gyerekkorukban pozitív családi élményeket szereztek, jellemzően örömmel és várakozással tekintenek az ünnepi együttlétekre. Ezzel szemben azok számára, akik egyszülős családban nőttek fel, vagy két dolgozó szülő mellett kevés közös időt éltek meg, esetleg ahol korábban is megterhelt volt a családi légkör, ott az ünnepek kifejezetten kellemetlenné válhatnak. Ilyenkor az együttlét elvárása önmagában is nyomást jelent, és felszínre hozza azokat a feszültségeket, amelyek a ritka találkozások miatt korábban nem oldódtak meg.

Az ünnepi időszakban leggyakrabban generációs feszültségek jelennek meg: a fiatalabbak változtatási igényei – akár a családi szokások terén – gyakran ütköznek az idősebb generációk konzervatívabb hozzáállásával.

„Ezek a közösségek sok esetben inkább figyelemelterelésként működnek: látszólag jelen van a befogadás és az érdeklődés, ám a mélyebb érzelmi szükségletekre nem adnak választ, a problémák pedig megmaradnak. A felszabadult, kiegyensúlyozott élethez elengedhetetlen, hogy az ember rendezze a viszonyát a saját családi gyökereivel” – mutatott rá.

Szeretetközösség, ahol az ember intellektuálisan, érzelmileg és szociálisan kiteljesedhet

A téma kapcsán megkerestük Rácz Norbert Zsoltot, a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség lelkipásztorát is, aki portálunknak elmondta, lelki vezetőként azt tapasztalja, a család alapja – a szeretetközösség, a mikroközösség – ma is ugyanolyan fontos a fiatal felnőttek számára, mint korábbi generációk idején.

„A család alapvető szerepe minden kultúrában és korban hasonló: a szerelemből születő alapközösség, ahol a gyerekek nevelkednek, és a szeretetkapcsolatok kibontakoznak. A család iránti vágy továbbra is él az emberekben, fiatalokban és felnőttekben egyaránt” – fogalmazott. Hozzátette, a mai társadalomban ugyanakkor több tényező is alakítja, módosítja az általánosan bevett családmintát. Ilyen például az anyagi bizonytalanság és a munkaerőpiac kihívásai, amelyek miatt sok fiatalnak nehézséget jelent önálló életet teremteni.

Mint fogalmazott, meglátása szerint a mai fiatalok felelősségvállalása nem feltétlenül csökkent a korábbi generációkéhoz képest: a társadalmi normák lazulása miatt azonban kevésbé érzik kényszernek a házasságot vagy a családalapítást, más területeken azonban – például környezetvédelem, egészség – sok esetben felelősségteljesebben élnek, mint elődeik.

Az unitárius lelkész arról is beszélt, hogy a nagycsalád együttélése – különösen városi környezetben – nehezebbé vált: míg korábban egy családban több generáció élt együtt, ahol a gyereknevelés és az idősek gondozása szerves része volt a mindennapoknak,

„A családon belüli felelősségvállalás, például a szülők és nagyszülők támogatása, főként belső motivációból, a szeretetkapcsolatokból fakad, nem pusztán kötelességből” – mutatott rá.

korábban írtuk

Csökkent, de még mindig magas a külföldön dolgozó szülők által itthon hagyott gyerekek száma

Az utóbbi évben jelentősen, 17 százalékkal csökkent a külföldön munkát vállaló szülők által rokonok gondozásában vagy felügyelet nélkül hagyott gyerekek száma – derül ki a ParentED romániai szervezetének csütörtökön közzétett elemzéséből.

Rácz Norbert Zsolt kitért arra is, hogy az ünnepek alatt különösen érzékelhető a szétszakított családok, a külföldön dolgozó szülők és a fiatalok közötti távolság. Mint mondta, bár a digitális eszközök – telefon, videóhívás, online találkozások – segíthetnek a kapcsolattartásban, a személyes találkozás élményét nem tudják helyettesíteni.

– mondta a négy gyereket nevelő lelkész. Megjegyezte, a helyzet enyhítésében szerepet kaphat a közösség és az érzelmi támogatás is: a lelki felkészítések, a vezetett programok és a virtuális találkozók segíthetik a kapcsolatok fenntartását és a család iránti kötődés erősítését, de a személyes együttlétet nem tudják teljes mértékben pótolni.

Hangsúlyozta,

„A család nem csupán gazdasági vagy praktikus szerveződés, hanem elsősorban szeretetközösség, és egy olyan alap, amire az ember építheti az életét. Az ünnepet, a társas együttlétet a család keretein belül lehet a legteljesebben megélni, ezek elválaszthatatlanul összefonódnak” – fogalmazott.

Fiatal felnőttek a család és az ünnepek közegében: önállóság, felelősség és kapcsolódás

A témát illetően kíváncsiak voltunk a következő generáció szemszögére is, arra, hogy húszas-harmincas éveikben járó felnőttek miként gondolkodnak a családról különösen az ünnepek közeledtével. A huszonéves, pszichológia szakot végzett Zilahi Viola megkeresésünkre elmondta, jelenleg életének abban a szakaszában van, hogy kezdi megtapasztalni és élvezni az egyre nagyobb önállóságot.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezáltal eltávolodom a családomtól, mert ugyanúgy számíthatunk egymásra, és megnyugtat a gondolat, hogy mindig ott vannak nekem. Inkább csak azt érzem, hogy nem függök már annyira tőlük. Úgy gondolom, ez segít abban, hogy az együtt töltött idő minőségibb és meghittebb legyen” – fogalmazott.

Azt az űrt próbáltam betölteni, amit a nagyszüleim hagytak, ami természetesen nem lehetséges, de néha nagyon jól tud esni az empátia és az egyszerű kedvesség, amit tapasztalok az idős generáció részéről” – mondta. Hozzátette, az ünnepeket ma már másként éli meg: kevésbé az ajándékozás vagy a tökéletesség, inkább a lassulás, a családdal és önmagával való törődés, a közös idő minősége a fontos.

Zilahi Viola úgy látja, generációja általában véve nem fél a hosszú távú elköteleződéstől; sok huszonéves ismerőse már jegyben jár, sőt néhányan már házasok is. „Sokkal inkább a gyerekvállalás az, ami bizonytalanságot kelt, és dilemmák elé állítja a fiatalokat.

– fejtette ki. Hozzátette, ugyanakkor azt is tapasztalja, hogy az idő múlásától való félelem, valamint a közösségi médiában látott „fiatal éveink teljes kihasználása” szintén kétségeket ébreszt benne, amikor elköteleződésre kerül sor. Ennek ellenére úgy gondolja, legyen bármilyen trend aktuális, az ő generációja számára is ugyanúgy fontos a valódi, mély kapcsolódás, a biztonság érzése, a családalapítás és a közös, hosszú távú jövő építése, mint évtizedekkel korábban.

korábban írtuk

Egyre magányosabbak az emberek, ragaszkodni kellene a kisközösségekhez

Nőtt Romániában azoknak a száma, akik magányosnak érzik magukat, nincs, akihez fordulniuk, ha gondjuk van – derült ki egy friss felmérésből. Az elmagányosodás lelki következményeiről, hátteréről Román Mónika kolozsvári pszichológust kérdeztük.

Márton Gabriella Mária kolozsvári egyetemi hallgató tapasztalatai is jól szemléltetik, hogyan változik a fiatal felnőttek kapcsolata a családjukkal az önállósodás és a személyes fejlődés időszakában. Az egyetemista lány elmondása szerint a családjával való viszonya jelentősen átalakult azóta, hogy elköltözött otthonról.

Ennek ellenére majdnem mindennap beszélünk, és általában minden számomra fontosabb történésről azonnal beszámolok neki, vagy véleményt kérek tőle. Mióta az az igényem ki van elégítve, hogy elvonulhatok, a saját háztartásomban a saját szabályaimat érvényesíthetem, sokkal jobban értékelem a családom támasznyújtó jellegét, mint előtte, amikor úgy éreztem, hogy túl kevés az autonómiám ahhoz képest, amennyire szükségem lett volna” – mesélte. Hozzátette, bár a családi közeg érzelmi biztonsága továbbra is meghatározó,

Megjegyezte, továbbá azt tapasztalja, hogy a háborús konfliktusok és a bizonytalan politikai helyzetek is óvatosságra intik generációját az elköteleződés, hosszú távú tervezés terén.

Elmondta,

Nagymamája fontos szerepet tölt be az életében, és mivel egy városban élnek, lehetősége van gyakran találkozni vele.

A karácsonyt igyekszik minél nyugodtabban és kellemesebben megélni. Mint mondta, törekedik arra, hogy a tanulmányi kötelezettségeivel időben szembenézzen, így mérsékelve az ünnepekkel járó stresszt.