A gombolyag fonálból szebbnél szebb alkotások születnek
Fotó: Facebook/Lil’Yarnies
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figurák nem csupán játékok: mindegyik darabban ott van a családi hagyomány, a gondos kézimunka és egy kislány ragyogó mosolya. Interjúnkban a Kolozsváron élő Szabó Anita arról mesél, hogyan lett a gombolyag fonalat jelentő gyermekkori élményből tudatosan épített, minőségre és egyediségre törekvő alkotói út.
2026. február 26., 13:582026. február 26., 13:58
– Hogyan kezdődött a horgolás iránti szenvedélyed? Mikor jöttél rá, hogy mi készíthető egy gombolyag fonálból?
– Egészen gyerekkoromig nyúlik vissza ez a szenvedély: anyukám és nagymamám gyakran kézimunkáztak, én kislányként csodálattal figyeltem, hogyan lesz egy gombolyag fonalból terítő, pulóver vagy éppen csipkés dísz. A 90-es évek elején, főleg falun, még természetes része volt az életnek, hogy a hosszú téli estéken az asszonyok összegyűltek, beszélgettek, és közben ki-ki a saját kézimunkáján dolgozott. Ez a hangulat, az együtt alkotás melege mély nyomot hagyott bennem. Gyerekként leginkább sálakat, hajpántokat kötöttem, vagy egyszerűbb kis virágokat horgoltam – óriási büszkeség töltött el, amikor elkészültek. Az iskolában is volt lehetőségünk rövid ideig kézimunkát tanulni, és bevallom, az egyik kedvenc órám volt.
– Kitől, mikor tanultad a horgolás művészetét?
– Az alapokat édesanyámtól és nagymamámtól tanultam. Tőlük lestem el az első mozdulatokat, az öltések ritmusát, és azt a türelmet, ami e kézműves világhoz elengedhetetlen. Akkoriban inkább kötni szerettem, kisebb ruhadarabokat készítettem, de a fonal és a tű világa már akkor közel állt hozzám. Az amigurumival és az összetettebb horgolási technikákkal csak néhány éve kezdtem komolyabban foglalkozni.
– Mikor és miért döntöttél úgy, hogy ezzel komolyabban is foglalkozol?
– A kislányom születése után fordult igazán komolyra a horgolás iránti érdeklődésem. Elkezdtem nézegetni az aranyos, horgolt figurákat – főleg mackókat és nyuszikat –, és megfogott az a világ, amit képviselnek. Elsősorban neki szerettem volna örömet szerezni, valami igazán személyeset, kézzel készültet alkotni számára. Ahogy nőtt, a kedvenc mesekönyvei és történetei is ihletni kezdtek, így több szereplőt is elkészítettem neki. E közös élmények – izgatottan várta, mi készül éppen – különösen megerősítettek abban, hogy ez több számomra, mint egyszerű hobbi.
Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy szeretném ezt az alkotói utat hosszabb távon is építeni.
Fotó: Facebook/Lil’Yarnies
– Van-e a családban hagyománya a kézművességnek?
– A kézművesség szeretete generációkon át jelen volt a családunkban. Édesanyám és nagymamáim is szívesen horgoltak és kötöttek: készültek többek között csipkés abroszok, pulóverek, mellények, zoknik, sapkák, sőt hímzett díszek is. Emellett kelim varrással, makramé terítők készítésével, szőttesekkel is foglalkoztak, sőt a régebbi időkben a kenderfonás sem volt idegen a családunkban.
Különösen emlékezetesek azok a darabok, amelyek ír csipke technikával készültek: előbb különálló, zsinórszerű elemeket horgoltak, majd ezeket mintára összeállítva rögzítették, így alakult ki a végleges motívum. E finom, aprólékos munkák mély tiszteletet ébresztettek bennem a kézimunka iránt.
– Milyen ajándéktárgyakat készítesz?
– A legkedvesebb munkáim a különféle horgolt állatfigurák – főként mackók és nyuszik. Még ha egy adott mintából indulok is ki, igyekszem minden darabot egyedivé tenni: átalakítom a részleteket, finomítom a formát, vagy teljesen újragondolom az elképzelést. Előfordult, hogy egy-egy figura mintáját heteken, sőt hónapokon keresztül terveztem fénykép alapján, amíg úgy éreztem, valóban az enyém lett. Különösen fontos számomra az egyediség. Saját tervezésű kiegészítőkkel – apró kötött pulóverekkel, ruhácskákkal, hajpántokkal – teszem személyessé a figuráimat. Szeretném, ha idővel egy jól felismerhető stílus alakulna ki, például egy visszatérő motívummal, mint a virág, amely gyakran megjelenik az állatkák ruháján. Az is célom, hogy egyfajta ruhatárat tervezzek számukra, így még inkább karaktert kapjanak.
Minden munkámnál arra törekszem, hogy ne csak ajándéktárgy legyen, hanem egy szerethető, maradandó darab.
Fotó: Facebook/Lil’Yarnies
– Hogyan születik egy-egy új ötlet?
– Jelenleg még abban a szakaszban vagyok, amikor nem bombáznak folyamatos megrendelésekkel. De a felkérések mindig nagy örömöt és kihívást jelentenek. Ilyenkor figyelmemet az adott munkának szentelem, és igyekszem a lehető legtöbbet kihozni belőle. Ha éppen nincs konkrét kérés, akkor az ötletek egyszerűen csak megszületnek bennem. Sokszor az ünnepek közeledte ihlet: ilyenkor keresgélek, nézelődöm, hagyom, hogy megérintsen egy hangulat vagy motívum. Amikor alkotok, arra gondolok, milyen jó lenne, ha valakinek örömet szerezne, vagy milyen szép ajándék lehetne a családban. Számomra az alkotás elsősorban belső indíttatásból fakad – egy érzésből, hangulatból, szeretetteljes gondolatból. Talán éppen ezért minden darabhoz személyesen kötődöm.
– Mennyire egyediek a darabok?
– Bár előfordul, hogy egy alapmintából indulok ki, számomra nincs két teljesen egyforma darab. Minden figura készítése közben alakul egy kicsit: változhat az arckifejezése, a ruházata, egy apró díszítőelem vagy éppen a színvilág. Ezek az apró különbségek adják meg az igazi egyediségét.
Éppen ez a kézművesség lényege: minden darab hordozza annak a pillanatnak a hangulatát, amikor készült.
– Milyen anyagokkal dolgozol? Honnan szerzed be?
– Kiemelten fontos számomra a minőség és a biztonság, különösen azért, mert sok munkám kisgyermekekhez kerül.
OEKO-TEX Standard 100 minősítéssel ellátott fonalakkal dolgozom, amelyeket megbízható romániai webáruházakból szerzek be.
A tömőanyagok esetében is antiallergén, kifejezetten babajátékokhoz ajánlott alapanyagokat választok.
A részletekre is nagy figyelmet fordítok: a rögzítések megerősítettek, a biztonsági elemeket úgy építem be, hogy tartósak és stabilak legyenek.
Fontos számomra, hogy ne csak esztétikus, hanem valóban biztonságos darabok kerüljenek ki a kezeim közül. A zsenília, illetve plüss jellegű fonalból készült figuráknál mindig jelzem: hároméves kor alatt inkább szülői felügyelet mellett ajánlott a használatuk. A kisebb gyermekek természetes módon mindent a szájukba vesznek, ezért fontos az odafigyelés.
A horgolt virágok készítésénél például a tartósság érdekében inkább drótalapot használok a műanyag helyett, hogy formájukat hosszú távon is megőrizzék.
Fotó: Facebook/Lil’Yarnies
– Mennyire időigényes elkészíteni egy terméket?
– Ez nagyban függ a minta összetettségétől, a választott fonaltól és attól is, készülnek-e hozzá kiegészítők. A vékony pamutfonallal például jóval lassabban lehet haladni, mint a vastagabb jellegű szálakkal, amelyek puhább, gyorsabban formálható figurákat eredményeznek. Egy körülbelül 20 centiméteres mackó vastagabb fonalból akár három óra alatt is elkészülhet, míg ugyanez vékony pamutból lényegesen több időt igényel – különösen az arcrész kialakítása és a hímzett részletek miatt. Ha még ruhát vagy kiegészítőket is készítek hozzá, az sokszor tovább tart, mint maga a figura elkészítése. Pamutfiguráknál legalább egy hét szükséges, hogy elkészüljenek.
– Hogyan szervezed az otthoni munkát?
– Az alkotás számomra leginkább a csendesebb órákhoz kötődik. Általában akkor horgolok, amikor a kislányom alszik vagy óvodában van, mert ilyenkor tudok igazán elmélyülni a munkában. A kézimunka összpontosítást igényel, és fontos számomra, hogy odafigyeléssel készüljenek a darabok.
A család természetesen mindig az első, ám a horgolás számomra nem csupán hobbi, hanem feltöltődés is – olyan tevékenység, amelyből energiát merítek a mindennapokhoz.
– Melyek a legnagyobb kihívások az alkotásban és az értékesítésben?
– Az alkotásban számomra a folyamatos fejlődés jelenti a legnagyobb kihívást. Mivel nemcsak egyféle figurát készítek, mindig akad új technika vagy terület, amit szeretnék elsajátítani. Az apró, kötött ruhadarabok például hosszú ideig komoly kihívást jelentettek: hónapokon át bontottam vissza és kezdtem újra, amíg végül olyanok lettek, amilyennek elképzeltem. De éppen ezek a folyamatok visznek előre.
Emiatt különösen nehéz megtalálni a saját hangot és eljutni azokhoz, akik értékelik a kézzel készült, egyedi darabokat. Be kell vallanom, számomra az alkotás természetesebb terep, mint az önreklám. Inkább készítek, mint „tukmálok”. Ugyanakkor szeretném, ha a munkáim minél több emberhez jutnának el, és idővel megtalálnák a saját közönségüket.
– Hogyan találják meg a vevők a termékeidet?
– Jelenleg elsősorban a közösségi médián keresztül találnak rám. A Lil’Yarnies nevű Facebook-oldalamon osztom meg rendszeresen, éppen min dolgozom és milyen új darabok készülnek. Igyekszem nemcsak a kész figurákat, hanem az alkotás folyamatát is megmutatni. Emellett néhány anyukás és kézműves csoportban is bemutattam már a munkáimat, nemrég pedig Instagramon is jelentkeztem. Munkáim főként ajánlások és megosztások útján jutnak el az érdeklődőkhöz – apró, de őszinte lépésekben építkezve.
– Tapasztaltál-e különleges visszajelzéseket, történeteket vevőktől?
– Igen, főként anyukás csoportokban kaptam már kedves visszajelzéseket, volt, aki ajánlott is másoknak. Amikor ajándékba készítek figurákat, mindig megható látni a gyerekek mosolyát és azt, milyen természetességgel ölelik magukhoz az új kedvencüket.
– Bekapcsolódik-e a család a munkába?
– Ez alapvetően az én alkotói világom. Szeretem végigkísérni a folyamatot az első szem horgolástól az utolsó simításig, egészen a fotózásig. Jó érzés, hogy minden részlet az én elképzelésem szerint formálódik. Természetesen a családom jelenléte és támogatása fontos, de a tervezés és a kivitelezés az én csendes, elmélyült időm.
Fotó: Facebook/Lil’Yarnies
– Mennyire fontos, hogy a készítés hangulatát megőrizd, és ne „üzemi termelés” legyen?
– Számomra az alkotás nemcsak munka, hanem lelki feltöltődés is. Éppen ezért nem szeretném, ha „üzemi termelés” jellegűvé válna. Idő és energia is szükséges hozzá, és a kézművesség számomra a figyelemről, türelemről és az örömről szól. Az időm is korlátozott, és a fizikai terhelés is számít – hosszabb horgolás után a kezem és a hátam is jelzi: pihenésre van szükség. Inkább kisebb, de stabilabb vevői körnek örülnék, ahol valódi kapcsolat alakul ki az alkotó és a vásárló között.
– Mi a legnagyobb öröm számodra e munkában?
– Az, hogy a saját ízlésemet, látásmódomat is belevihetem minden darabba. Szeretem, hogy ennyire változatos figurákat készíthetek, és mindig találok valami újat, ami megihlet – egy részletet, hangulatot, amelyet szívesen megvalósítanék. Néha csak az idő szab határt az ötleteknek.
Ha pedig a kislányomnak készül valami, az még inkább megsokszorozza az örömöt – az ő lelkesedése számomra a legnagyobb ajándék.
– Mit üzensz azoknak, akik szeretnének otthonról egyedi termékekkel jelentkezni?
– Azt, hogy a szeretet önmagában fontos kiindulópont, de nem elég. Ha valamire büszkék vagyunk, meg kell találni a módját annak is, hogy másokhoz eljusson. Ez tanulási folyamat: figyelni kell a piacot, ihletődni más alkotóktól, tapasztalatot gyűjteni, és nem feladni az első néhány próbálkozás után. Ma már nem elegendő „csak” egy szép figurát elkészíteni – meg kell találni azt az apró többletet, amely megkülönböztet, egyedivé tesz. Ugyanakkor fontos, hogy közben önmagunk maradjunk, és ne veszítsük el azt az örömöt, amiért elkezdtük.
– Van-e olyan álmod, amelyet szeretnél megvalósítani?
– Szeretnék továbbra is a baba- és gyerekvilág vonalán maradni, mert ez áll hozzám a legközelebb. Jelenleg is kísérletezem saját mintákkal, hogy egyre inkább egyedi, felismerhető stílus alakuljon ki, és ne „tucatdarabok” kerüljenek ki a kezeim közül. Fontos számomra, hogy akik megkapják a munkáimat, bizalommal vegyék kézbe őket – érezzék, hogy gondosan, minőségi alapanyagokból, odafigyeléssel készültek. Hosszabb távon olyan alkotói világot szeretnék felépíteni, amelyben a szerethetőség, a biztonság és az egyediség egyszerre van jelen.
Az utóbbi évek tapasztalata szerint keresettebbek a természetes, kézzel előállított termékek, mint a különféle olcsó bóvlik. A kézművesmesterség szépségeiről a szilágysági születésű Papp Geraldine Réka beszélt lapunknak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.
Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.
A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac
Nem csak a román társadalom, hanem az erdélyi magyarság egy része is elégedetlen az RMDSZ támogatását is élvező kormány munkájával, egyre többen bírálják a megszorító intézkedéseket. Zakariás Zoltánt, az Erdélyi Magyar Szövetség elnökét kérdeztük.
Az európai nemzetek lélekszáma évről évre csökken, a népességfogyás jelensége alól nem kivétel a magyarság sem. Lengyelné Püsök Sarolta református lelkésszel, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem docensével készült interjúnkban a kiváltó okokat vettük számba.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Kevés olyan ember van, akinek életútja ennyire szervesen fonódik össze Erdély kultúrájával, közéletének kihívásaival, az orvoslás és a pedagógia szolgálatával. Ábrám Zoltán története a hivatás, a hit és a közösség, a makacs kitartás és a csendes csel
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!