Svájci látkép: Genf szimbóluma, a Jet d’Eau. A háttérben a majdnem 2000 m magas Le Mole, amelyet sokan kevernek a Mont Blanc csúcsával. Jobbra a Saleve hegyvonulata („Genf erkélye”) rajzolódik ki
Fotó: Somogyi Botond
Erdélyből indulva még fagyos levegő kísért, Svájcban viszont magnóliák, pálmák és havas hegycsúcsok fogadtak. Genf, Bern és Montreux bebizonyította: az alpesi ország tele van meglepetésekkel – még januárban is. Turistaparadicsomként Svájc maradandó élményt nyújt az ide látogató vendégek számára.
2026. január 27., 08:002026. január 27., 08:00
Jóformán még le sem hullt a hó Erdélyben, s a fagy sem állt be, amikor Kolozsvárról már a magasba emelkedtünk a repülővel. Úticélunk ezúttal Svájc volt, ahova rokonom meghívására már nem első alkalommal utaztunk.
És részben a hidegnek sem. Alpesi ország ide vagy oda, a nagy kiterjedésű tó miatt a svájci város viszonylag enyhe éghajlatú, Genf tipikusan az óceáni (temperált) éghajlati övbe tartozik. Ettől függetlenül amikor reggel felkeltem, hihetetlenül kellemes érzés volt kitekinteni az ablakon és meglátni a várostól nem messze fekvő hófödte csúcsokat – több irányba is.
A várost a franciák által Lac Lémannak nevezett tó határozza meg, a település szimbóluma a híres vízsugár, a Jet d’Eau. Az óriási szökőkút a tó vizét nagy nyomással 150 méter magasra lövi fel, másodpercenként nagyjából 500 liter vizet pumpálva a levegőbe mintegy 200 km/órás sebességgel. 1886-ban eredetileg nem látványosságnak szánták, hanem egy hidraulikus rendszer biztonsági szelepeként szolgált. Ám annyira népszerű lett, hogy 1891-ben áthelyezték a tóba, s így Genf jelképévé vált. A part mentén egészen közel lehet menni hozzá, erős szélben pedig garantált a „vizes élmény”. Bár hideg volt, nem hagytuk ki a lehetőséget, a tavon rendszeresen közlekedő kis hajóval közelítettük meg.
A tó partján levő Jardin des Alpes parkban látható Sisi-szobor, amelyet a magyar királyné meggyilkolásának 100. évfordulójára állítottak
Fotó: Somogyi Botond
A város a tó déli csücskében helyezkedik el. A híres Mont Blanc-ponton egyik felén a nagy kiterjedésű tó kezdődik, a híd másik felén a tóból kifolyó víz pedig már a Rhone folyó forrását jelenti. Nem hiába nevezik a hidat s a közelében fekvő utat Mont Blancnak, hiszen a távolba tekintve egyesek a 4800 méteres hegycsúcs körvonalait vélik felfedezni. Ám a 70 km-re fekvő hegyóriás nem látható, helyette a Saleve-hegység csúcsai magasodnak a közelben.
A tóparton körben világhírű cégek székhelyei, bemutatóüzletei, valamint ötcsillagos szállodák és bankok sorakoznak. Az ember csak kapkodja a fejét a Rolex, Hublot, Omega, Longines, Cartier (hogy csak néhány híres óramárkát említsek) vagy a Dior, Gucci, Carlton-Ritz, Louis Vuitton nevek olvasása közben. A Patek Philippe-óramúzeumba be sem mentünk, egyrészt a csokornyakkendőben és öltönyben álló őrök miatt, másrészt azért, mert nem volt kedvünk milliófrankos órákat nézegetni. Megelégedtünk a tó partján fekvő Angol Kertben (Jardin Anglais) látható, virágokból álló órával, amely előtt mintegy harminc évvel ezelőtt is készítettünk már fényképet.
Ugyancsak
Erzsébet királynét 1898-ban a tóparti Mont Blanc-sétányon gyilkolták meg, amikor felszállni készült a Genf és Montreux között közlekedő gőzhajóra.
A Városháza épületegyüttese. Itt írták alá 1864-ben az első genfi egyezményt
Fotó: Somogyi Botond
A tópart mellett emelkedő dombon helyezkedik el az óváros, amely ódon (de gyönyörűen karbantartott) épületeivel, macskaköves, szűk utcáival, hangulatos teraszaival és vendéglőivel a múltba repít vissza. Egyik nevezetessége a St. Pierre katedrális, mellette látható Jean Calvin (Kálvin János) auditóriuma. A reformátor itt tartotta a 16. századbeli polgároknak az istentiszteleteket. Ő volt az, aki Genfet a protestáns Rómává tette. Befogadta a protestánsokat a városba, szigorú erkölcsi, jogi és társadalmi szabályokat vezetett be, amely a település ipari és kereskedelmi fejlődéséhez vezetett. A református egyház törvényeinek szellemében ispotályokat, bankot és iskolákat alapított, a várost erős, független köztársasággá alakította. Így a város korának egyik legmeghatározóbb európai központjává vált.
És ha már Kálvin és Genf:
Közvetlenül az óváros alatt helyezkedik el, a domb túlsó oldalán. A kőből épült hosszú emlékfal középen Jean Calvin, Guillaume Farel, Théodore de Bèze és John Knox alakjai láthatók, az alkotók szerint ők voltak a reformáció kiemelkedő alakjai. Az emlékmű nemcsak személyeket, hanem történelmi eseményeket és helyszíneket is megjelenít, látható többek között Bocskai István egészalakos szobra is. Az emlékmű felirata: Post Tenebras Lux (Sötétség után világosság), ez Genf jelmondata is.
A reformáció emlékműve, amelyet 1917-ben avattak fel
Fotó: Somogyi Botond
És még valami. A katedrálistól nem messze található Genf kanton parlamentjének székhelye. Az épület 15–18. századi részekből áll, többször alakították át, híres a belső csigalépcsője, amely lovasok számára is járható volt. Az épület történelmi jelentőségű: 1864-ben itt írták alá az első genfi egyezményt, amely a sebesült katonák védelméről szólt. Ez megalapozta a nemzetközi humanitárius jogot. Ennek nyomán jött létre a Nemzetközi Vöröskereszt szerepének jogi elismerése (a szervezet egy közeli, másik épületben született meg).
A város különben ma is jelentős szerepet tölt be nemcsak Svájc, hanem az egész világ politikai-gazdasági életében. Több mint 40 nemzetközi szervezet székhelye található itt. Például az ENSZ, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) és a Nemzetközi Vöröskereszt székhelye – amelyeket meg is látogattunk.
A város a diplomácia, a humanitárius segítség, az egészségügy, a nemzetközi együttműködés egyik legfontosabb központja. Mintegy 180 állam állandó képviselettel rendelkezik a városban, így nem csoda, hogy lakosságának kb. 40 százaléka külföldi (a gazdasági bevándorlókról, vendégmunkásokról nem is beszélve).
A berni híres óratorony. Az út két oldalán láthatók az árkádos sétányok, középen a szökőkút szoborral
Fotó: Somogyi Botond
Genfhez egy futamodásnyira található a francia határon Cern. Lehet, a névről nem sokan hallottak, de ha a Nagy Hadronütköztetőt (LHC) említem, talán már többen. Cern (Conseil Européen pour la Recherche Nucléaire, magyarul Európai Nukleáris Kutatási Szervezet) a világ egyik legjelentősebb részecskefizikai kutatóközpontja. 1954-ben alapították, több mint 100 ország kutatói dolgoznak benne. Célja az anyag legalapvetőbb elemeinek és az univerzum keletkezésének, működésének megértése.
2012-ben itt fedezték fel a Higgs-bozont (ez segít megérteni, miért van tömege az anyagnak), amiért később a kutatóknak (Peter Higgs, François Engler) Nobel-díjat ítéltek oda. Különben itt került kidolgozásra 1989-ben a World Wide Web (www). Számos kémiai elemet fedeztek fel, és jelentős eredményeket értek el az orvostudomány és a mesterséges intelligencia terén is.
Az Aare folyó körülöleli az óvárost, amely a világörökség részét képezi
Fotó: Somogyi Botond
A CERN látogatóközpontja ingyenesen tekinthető meg, a múzeum számos fizikai kísérleten keresztül mutatja be a különböző anyagokat, a hangot, a világegyetem részeit stb. Az interaktív kiállítást különleges élmény volt megtekinteni.
Mint ahogy nagy élményt jelentett meglátogatni az alpesi ország fővárosát, az alig 122 ezer lakosú Bernt is. A Genftől mintegy másfél-két órányira fekvő városba vonattal utaztunk. Amint elhagytuk a Genfi-tó vidékét és emelkedni kezdtünk a hegyekbe, megjelent a hó is, csodás tájakon haladtunk végig, míg végre megérkeztünk Bernbe. Ahol már szinte tavasz fogadott.
Svájc egyik legeredetibb óvárosát, amely az UNESCO védelme alatt áll, a Münster-katedrális uralja. A székesegyházat a 15. században építették, Svájc legnagyobb gótikus temploma, amely a reformáció óta a reformátusoké, noha bent katolikus stílusjegyeket (kereszt, ikonok, gyertyák) lehet felfedezni.
A Münster-katedrális és a platánfákkal tarkított park
Fotó: Somogyi Botond
A középkori városszerkezet szinte érintetlenül maradt fenn. A belváros fő utcájának két szélén a járdákat hosszú árkádos sétányok helyettesítik (Lauben), a széles boltívek alatt sétálva számos üzlet, vendéglő várja a turistákat. A macskaköves úton nyugodtan bámészkodók mellett néha el-elhalad egy villamos vagy trolibusz alig hallhatóan. Az utcáról csapóajtókon keresztül lépcsőkön a pincékbe lehet lemenni, ahol szintén boltok, manufaktúrák kínálják portékáikat.
Az utca közepén vasráccsal lefedett kis csermely folyik végig, amelyet egy-egy szökőkút látványa szakít meg. A városban látható több mint száz történelmi szökőkút egy része a 16. századból maradt fenn, festett szobrok díszítik, egykor ivóvízforrásként is szolgáltak. A víz különben – mint ahogy az összes svájci tóé vagy folyóé – mindenhol kristálytiszta, szerintem most is nyugodtan lehetne inni bármelyikből.
Jellegzetes kép Montreux-ből. A tóparti sétány mellett szállodák, háttérben az Alpok több mint 3000 méteres csúcsai
Fotó: Somogyi Botond
A fő sétányon látható a Zytglogge (Óratorony), Bern legismertebb jelképe, amely egy 15. századi csillagászati óra. Állítólag minden órában mozgó figurák (kakas, bolond, medvék) jelennek meg, mi sajnos egyet sem láttunk. Érdemes megtekinteni a Bundeshaust, a svájci parlament és kormány épületét, mellette a Svájci Nemzeti Bankot, valamint az Einstein-házat (januárban zárva van), amely ma múzeumként szolgál. Einstein 1902–1909 között élt Bernben, itt dolgozta ki a relativitáselméletet (1905).
A város neve különben a legenda szerint a német Bär (medve) szóból ered. Az Aare partján az egyik történelmi híd közelében található a BärenPark, ahol a látogatók tavasztól őszig medvéket láthatnak. Ottjártunkkor bezzeg hibernáltak. Ettől függetlenül rengeteg macit láttunk, hiszen ajándéktárgyak, címerek, szobrok, zászlók, szökőkutak nézelődése közben állandóan „medvébe botlottunk”.
A Chillon-kastély mintegy ezer éve épült a tó partján a savoyai család számára
Fotó: Somogyi Botond
Hazautazásunk előtt tettük fel az i-re a pontot, ugyanis elhatároztuk, hogy a tó déli partjáról felvonatozunk az északi részre, azaz Genfből Montreux-be utazunk. A településről vajmi keveset tudtunk, ám az egynapos látogatás után nyugodtan ajánlom mindenkinek: aki Svájcba utazik, ne hagyja ki az üdülővárost.
Néhány szökelléssel a tóparti sétányon teremtünk, ahol az embernek lélegzetelállító látványban van része, amikor a tó túlsó partján megpillantja a több mint 3000 méteres havas hegycsúcsokat. A széles Promenádon modern luxusszállodák várják a pihenni és gyönyörködni vágyókat. Érdekes a kaszinó épülete, amelyben a Queen együttest bemutató múzeum is helyet kapott. Itt tartózkodott ugyanis hosszabb ideig Freddie Mercury és a legendás rockzenekar tagjai, akik az épületben berendezett stúdiójukban írták dalaikat és vették fel világhírű slágereiket.
És ha a zenénél tartunk:
B. B. King, Aretha Franklin, Quincy Jones, Ray Charles, Carlos Santana, Ella Fitzgerald – ők mind szorosan kapcsolódnak a dzsesszfesztiválhoz vagy a város zenei életéhez. Montreux-ben élt hosszú ideig Charlie Chaplin is, akinek a szomszédos Vevey-ben (a tó partján néhány kilométerre fekvő másik üdülővárosban) látható a múzeuma. Ugyancsak ott található a Gogol- és az Eminescu-szobor, valamint a Nestlé csokoládégyár székhelye is.
A Montreux Palace előtti parkban számos dzsesszhíresség szobra látható
Fotó: Somogyi Botond
A parton mi nem Vevey felé, hanem ellenkező irányba indultunk el. Félórai séta után jutottunk el a Chillon-kastélyhoz, amely közvetlenül a Genfi-tó partján áll, mintha „úszna a vízen”. A helyszín már az 1100-as évek előtt stratégiai szerepet töltött be, valószínűleg akkor kezdték építeni. Az ablakokból festői panoráma nyílik a tóra és a szemközti Alpokra is.
Az erődítmény kőből épített, gótikus formája a 12–16. században alakult ki. Svájc egyik legismertebb és leglátogatottabb történelmi műemléke Lord Byront is megihlette, egyik költeményének címe A chilloni fogoly. Érdekes volt felmászni a bástyákra, bepillantani az egykori termekbe, a kápolnába vagy éppen a kínzókamrába, a gyerekek játszószobájába, amelyekben korabeli bútorokat és eszközöket tekinthettünk meg.
Délután a montreux-i pályaudvar felé sétálva a Promenade-on megnéztük Freddie Mercury szobrát, majd néhány méterrel tovább tábla jelezte, hogy az Eurovízió első élő műsorát 1954-ben éppen a montreux-i virágfesztiválról közvetítették. És ha már virágokról esett szó: a januári télben meglepő volt számunkra, hogy a tóparton sétálva virágzó árvácskákat, magnóliát és hibiszkuszt láttunk, de a platánfák és fenyőfák között látható nyírfák, olajfák és pálmafák látványa sem volt mindennapos. ,,Ha ilyen télen, vajon milyen lehet nyáron?” – tettük fel a kérdést. És erre csupán egyetlen választ tudtunk adni: kénytelenek leszünk nyáron visszatérni.
Egy konferencia miatt vezetett az utam Skóciába, s ha már így hozta a sors, egy kis vakációzással toldottam meg a rendezvényt. A kirándulás egyik kiemelt célállomása az ország észak-nyugati felének kevesek által ismert gyöngyszeme, a Skye-sziget volt.
A Fekete-tenger keleti partján elterülő ország több évezredes, változatos történelmébe magyar szálak is beleszövődtek. Grúziai turistaútjainkon ezeket a gyökereket is megkerestük.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Aktív közösségi élet, tudatos gyermek- és ifjúsági szolgálat jellemzi a Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközséget. Tolnay István parókus lelkipásztorral a gyülekezet összetartó erejéről, a jövő kihívásairól beszélgettünk.
Országszerte feltűnést keltett Bánffyhunyad polgármesterének a döntése, miszerint több mint másfél évtizedes közigazgatási tevékenység után lemond tisztségéről a kormány által kilátásba helyezett átszervezés jelentette népszerűtlen intézkedések miatt.
Azúrkék víz, csipkézett part menti sziklák, népszerű bulizóhelyek, elegáns szállodák. A legtöbbeknek ez jut eszébe Ciprusról, a Földközi-tenger több mint 9 ezer négyzetkilométeres szigetéről.
Gyula történelmi belvárosában áll egy ház, ahol nemcsak a falak, hanem a bútorok, a könyvek, a személyes tárgyak és a családi dokumentumok is mesélnek. A Ladics-ház egyedülálló módon enged bepillantást a 19–20. század fordulójának polgári életformájába.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Rácsok mögött, nagy kifutókban élnek az állatok a marosvásárhelyi állatkertben, ahol idén is szeretnék elérni tavalyi, bűvös háromszázötvenezer látogatószámot. Szánthó Jánossal, az állatkert igazgatóval a tervekről és az álmokról beszélgettünk.
„Krisztus a jövő, mi együtt követjük őt” – mottóval szervezték meg szombaton Debrecenben a református egység napját, amelyen több ezren énekeltek, imádkoztak, közöttük sokan Erdélyből is.
A több évezred óta lakott kicsiny Káli-medence sok látnivalót kínál. A terület túraútvonalak mentén, gyalog is bejárható. Itt található a kékkúti ásványvizek forrása is. A medence településeit a múlt titkait fürkésző turista szemével jártuk be.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!