Család, gyerekvállalás, jövőkép

A hazai születések számának drasztikus csökkenése rég el kellett volna gondolkoztassa a román kormányt arról, hogy e folyamat megállítását abszolút prioritássá tegye. Miközben gazdaságélénkítő programokról, fizetésemelésekről és minden más tetszetős dologról politikai vita folyik, éppen az a jól átgondolt családtámogatási csomag hiányzik a bukaresti politizálásból, amelyet nemcsak kelet-európai, hanem uniós követendő példaként fogadott el a magyar kormány. Jóllehet az Európai Unió nyugati felében a magyar családtámogatási modell különösebben nem érdekli a politikai elitet – amely azzal van elfoglalva, hogyan büntesse meg Magyarországot, illetve a magyar kormánypártot –, az összetett családtámogatási csomag máris több kelet-közép-európai ország szakembereinek és politikusainak keltette fel a figyelmét. Az Európa-szerte rohamosan elöregedő lakosság és a csökkenő gyereklétszám már több ország nemzetileg elkötelezett kormányában kongatta meg a vészharangokat, így többen is behatóan érdeklődnek a magyar kezdeményezés iránt.
Persze nem könnyű a mai Európai Unióban átfogó családvédelmi kezdeményezésben gondolkodni olyan körülmények között, amikor több nyugat-európai politikus számára az aktív lakosság pótlása körülbelül annyit jelent, mintha banánt vagy cukornádból készült cukrot importálna: ha nincs elegendő munkáskéz, behozza migránsok formájában a Közel-Keletről vagy Észak-Afrikából. Az ezzel járó következményeket senki nem gondolja végig, mégis sok politikus számára első látásra ez tűnik a legészszerűbb és legolcsóbb megoldásnak. Nehéz tehát az ilyen mentalitások mentén megosztott Európában közös nevezőre hozott családvédelemről, családtámogatásról, közös demográfiai jövőtervezésről beszélni. A „politikailag korrekt” gondolkodásra épülő európai trendből ezért lóg ki az „ósdi” magyar kezdeményezés, amely keresztény hagyományokra, illetve sok évszázados nemzeti tapasztalatokra alapoz.
A magyarság Kárpát-medencei megmaradásának és megerősödésének lehetőségét támogató új csomag azonban egyértelműen jövőépítő kezdeményezés, pozitív hatásait pedig a következő években és évtizedekben fogja megérezni a nemzet. Az utódállamokba rekedt magyarság számára kidolgozott családtámogatási formák nyilván nem lehetnek annyira bőkezűek, mint az anyaországiak, de ezen a területen is jelentős előrelépést hozhat a szorosabbra fűzött közép-európai együttműködés, amelynek hajtómotorja éppen a magyar kormány. Talán sikerül rávenni Romániát is arra, hogy családpolitikája kerüljön prioritáslistára, különben aligha lehet mérsékelni az elvándorlás ütemét és serkenteni a gyerekvállalási kedvet.
Szakemberek szerint a gyökeres változáshoz azonban nemcsak anyagi támogatás, hanem mentalitásváltás is kell. Amihez nélkülözhetetlen oktatási rendszerünk „érzékennyé tétele”, családcentrikussá válása, hogy az iskola padjaiból kikerülő fiatalok – akár a rossz szülői példa ellenére is – fogékonyak legyenek a család jelentőségének elfogadására. Ha mindez adott, akkor a Kárpát-medencében a jövő nekünk dolgozik.