Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök nem tud azonosulni a a Református Egyházak Világközösségének teológiai irányával
Fotó: Haáz Vince
„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról, az egyháznak a politikától való távolságtartásáról, a magyar református diaszpóra gondjairól és a Kárpát-medencei egység megőrzésének tétjéről is beszél.
2026. február 08., 09:022026. február 08., 09:02
– Kolumbán Vilmos József tavalyi, püspöki beiktatásakor hangsúlyosan beszélt az igére való odafigyelés fontosságáról. Mennyire sikerült ezt a gyakorlatban megvalósítani?
– Amit a beiktatási igehirdetésben elmondtam, nem egy egyéves mottónak szántam, hanem egy egész püspöki ciklusra érvényes iránytűnek. Olyan világban élünk, amelyben az identitás egyre inkább veszélybe kerül, ezért különösen fontos, hogy megerősítsük református önazonosságunkat. Ezt hangsúlyoztam a belmissziós szervezetekkel folytatott egyeztetéseken, a vizitációk során, az iskolalelkészekkel való találkozásokon, és az oktatási intézményekben is.
– Korábban célként fogalmazta meg, hogy a püspöknek a gyülekezetekben kell jelen lennie. Hogyan valósult ez meg a gyakorlatban?
– Statisztikát nem vezettem, de márciustól decemberig, néhány kivételtől eltekintve, szinte minden hétvégén gyülekezeti alkalmon szolgáltam: templomszenteléseken, évfordulós ünnepeken, hálaadó istentiszteleteken. Ezek számomra rendkívül sokat jelentettek, és remélem, a gyülekezetek számára is. Úgy gondolom, ez a püspöki szolgálat egyik legszebb része.
– A tavalyi év gazdasági nehézségei mennyire befolyásolták az egyház életét?
Ehhez a gyülekezetek és az egyházmegyék aktív részvétele is szükséges. A 2026-os év várhatóan még nehezebb lesz gazdasági szempontból, de bízunk benne, hogy a meglévő kereteket sikerül megőrizni.
– Elkészült az egyházkerület missziói terve. Melyek a konkrét célkitűzések?
– A missziói stratégia legfontosabb alapja változatlan: Jézus Krisztus az, amire építeni kell.
Ebben a munkában aktív szerepet vállalnak a nőszövetség, az IKE és a Presbiterszövetség is.
Csak akkor válik sikeressé, ha nemcsak az egyházkerület vezetősége, hanem az egyházmegyék és a gyülekezetek is azonosulnak vele, megértik a következő évek legfontosabb kérdéseit, és közösen keresik a válaszokat.
Szerintem a Biblia mint Isten szava, eddig és ezután is eligazítást fog nyújtani. Ha betartjuk, amit eleink vállaltak és leírtak hitvallásainkban, akkor a misszió sikeres lesz. Ez a stratégia tehát egy irányvonal: azt jelzi, merre kívánunk tovább haladni, miközben megőrizzük hitünk és közösségünk alapjait.
Kolumbán Vilmos József: Szerintem a Biblia, mint Isten szava, eddig és ezután is eligazítást fog nyújtani. Ha betartjuk, amit eleink vállaltak és leírtak hitvallásainkban, akkor a misszió sikeres lesz.
Fotó: Haáz Vince
– A Generális Konvent elnökségi ülésén a Református Egyházak Világközösségének teológiai iránya is szóba került. Hogyan látják ezt a kérdést?
– A Generális Konvent elnökségi ülésén több fontos kérdés került napirendre. Ezek közül kiemelkedett a Református Egyházak Világközösségének teológiai irányvonala, amely az utóbbi időben egyre inkább progresszív irányba mozdult el. Emiatt komolyan felmerült a kérdés: érdemes-e részt vennünk egy olyan közösség munkájában, ahol a megjelenő teológiai tartalmak ennyire szembe mennek hitvallási meggyőződésünkkel?
A klasszikus reformátori fogalmak háttérbe szorultak, helyettük olyan modern terminológiát használnak – például a bibliai emberképről szóló kérdésekben –, amely az erdélyi, illetve a kelet-közép-európai reformátusság számára elfogadhatatlan. Egyes dokumentumokban, amelyekben a világtanács például a nők abortuszjoga mellett foglal állást,
Emellett számos olyan anyaggal találkozunk, amelyekkel nem tudunk azonosulni, vagy egyszerűen nem értjük, miért szükséges egyáltalán foglalkozni velük. Ilyen például az úgynevezett „birodalom elleni küzdelem” kérdése.
Ezekben az anyagokban gyakran megjelenik, hogy harcolni kell a birodalom ellen, ugyanakkor nem derül ki, mit értenek birodalom alatt.
Az egész gondolatmenetnek sokszor marxista ízű felhangja van. Nem az a gond, hogy valami baloldali, vagy jobboldali. Ugyanis egyetlen egyházi szervezetnek sem lenne szabad politizálnia.
Ugyancsak visszatérő téma a fehér felsőbbrendűség és a gyarmatosítás elleni küzdelem, amelyek a kelet-európai ember számára többnyire idegenek és nehezen értelmezhetők. Kérdéses az is, hogy miért foglalkozik a világtanács ennyire hangsúlyosan politikai kérdésekkel, amikor számos más, valóban sürgető téma is lenne: például a szegénység elleni küzdelem vagy a keresztényeket érő atrocitások a Közel-Keleten és Afrikában.
Meghökkentő bejelentést tett hétvégén Kolumbán Vilmos, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke: megfontolják vagy elgondolkodnak azon, hogy kilépnek a Református Egyházak Világközösségéből, vagy pedig felfüggesztik tagságukat.
– Mi a helyzet a diaszpórával?
– Idén nyáron Balatonszárszón kerül sor a Diaszpóra Konferenciára, amelynek célja, hogy megoldásokat találjunk a Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban élő magyar reformátusok lelkigondozására. A diaszpóra egyik folyamatos problémája a lelkészutánpótlás, amelyre mielőbb választ kell adnunk.
Emellett új missziós területek megnyitása is szükségessé válhat, különösen azokban a nagyvárosokban, amelyekben eddig nem működött gyülekezet. Statisztikai adatokból tudjuk például, hogy London környékén mintegy tízezer magyar él, miközben rendszeres református istentiszteletet eddig nem tartottak – ezen a téren mindenképpen lépni kell.
Mindez persze nem egyetlen egyházkerület feladata. A kérdés a Generális Konvent elnökségének, valamint a magyar kormánynak a közös felelőssége is.
– Idén Magyarországon parlamenti választásokat tartanak. Az ottani eredmény mennyire befolyásolhatja az egyház mindennapi életét?
– Nehéz előre megmondani, mi történik majd áprilisban. Amennyiben kormányváltásra kerül sor, ez sok tekintetben ismeretlen terep lenne számunkra, hiszen az eddigi ellenzéki oldallal nem alakult ki kapcsolat, és nem láttunk világos programot sem arra vonatkozóan, hogyan viszonyulnának a határon túli magyar közösségekhez.
Egy dolog biztos: nem szabad visszatérni ahhoz az állapothoz, amikor a Kárpát-medencei magyarság párhuzamos társadalmakban élt. A választások eredményétől függetlenül nekünk arra kell törekednünk, hogy megőrizzük a Kárpát-medencei református egységet. Az anyaországnak felelőssége van a határon túli magyar közösségek iránt. Egy több mint ezeregyszáz éves állam történetében a határon túli magyarság ugyanúgy hozzájárult az ország fejlődéséhez, mint az anyaországban élők.
Rendkívül hálásak vagyunk a jelenlegi magyar kormánynak az elmúlt másfél évtized támogatásáért. Ennek köszönhetően újulhattak meg egyházi iskoláink és templomaink. Olyan épületeket újíthattunk meg, amelyekhez a román állam nem biztosított forrásokat. Ezáltal megfelelő infrastrukturális környezetet tudunk nyújtani gyermekeinknek, fiataljainknak, és a kisebb gyülekezetek anyagi ereje is felszabadulhatott közösségi életük erősítésére.
Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű a kettős állampolgárság intézménye. Ez nem elsősorban a mindennapokban hoz gyakorlati változást, hanem lelki megerősítést jelent: azt az üzenetet hordozza, hogy az anyaország a határon túli magyarokra is sajátjaként tekint. Mi olyan nemzetpolitikát tartunk kívánatosnak, amely ezt az összetartozást erősíti, és amelyben a Kárpát-medencei magyarság valóban megélheti az egységet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.
A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac
Nem csak a román társadalom, hanem az erdélyi magyarság egy része is elégedetlen az RMDSZ támogatását is élvező kormány munkájával, egyre többen bírálják a megszorító intézkedéseket. Zakariás Zoltánt, az Erdélyi Magyar Szövetség elnökét kérdeztük.
Az európai nemzetek lélekszáma évről évre csökken, a népességfogyás jelensége alól nem kivétel a magyarság sem. Lengyelné Püsök Sarolta református lelkésszel, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem docensével készült interjúnkban a kiváltó okokat vettük számba.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Kevés olyan ember van, akinek életútja ennyire szervesen fonódik össze Erdély kultúrájával, közéletének kihívásaival, az orvoslás és a pedagógia szolgálatával. Ábrám Zoltán története a hivatás, a hit és a közösség, a makacs kitartás és a csendes csel
Gyermekként még a nagymama kötényében prédikált, ma már református lelkipásztorként és teológiai tanárként szolgál. Éles Éva számára a hit nemcsak tan, hanem életforma: a szolgálat, az oktatás és a család szeretetében válik teljessé.
Látogatottsági adatok
1 hozzászólás