Az Erdélyi Magyar Szövetség kampányfőnöke szerint elszomorító az Erdélyben zajló gátlástalan választási kampány

És ez sajnos nem csupán a községi szintre, de a megyeire is vonatkozik. Meg kell mondanom, közel húszéves kampányszervezési tapasztalattal a hátam mögött is elkeserít az, ami ma Erdélyben zajlik. Sajnos lassan minden eszköz elfogadhatóvá vált, csak hogy egyesek a hatalmukat megtarthassák. A gátlástalan kampány terei lettek az iskoláink, a templomaink, a civil rendezvények és ma már az is teljesen elfogadott, hogy egyesek a politikai versenytársukat a sajtóból is megpróbálják kiszorítani, lásd a Bihar megyei helyzetet. Mégis azt gondolom, hogy minden anyagi nehézség ellenére üzeneteink eljutottak a választókhoz, hiszen jók és felkészültek a jelöltjeink és vannak azért olyan közösségek, amelyek merik hallatni a hangjukat és nem ijednek meg egy-egy önkényeskedő elöljárótól.

– Egyes vélemények szerint az erdélyi magyar közösség legnagyobb ellensége a közöny, sokan elfordultak a politikától és a közélettől. Miben látja ennek az okát?

– Az ok egyáltalán nem bonyolult. A politikusoknak nem kellene választásról választásra hazug kampányígéretek sokaságával bombázni a polgárokat, mert sokan vannak azok, akik nem felejtenek. A számos beteljesítetlen ígéret csalódottságot és közönyt okoz. Itt is egyenesen kell beszélni: az erdélyi vezető politikai osztály négy évről négy évre csupán a maga túléléséért küzd és semmilyen komolyan vehető jövőképet nem képes a választók felé kommunikálni. Valójában a legfontosabb erdélyi magyar kampányüzenet harminc éve csupán annyi, hogy el kell érni az 5%-ot. Szinte minden, amit a bűvös bejutási küszöb újbóli átlépése után meg kellene valósítani az oly hangosan sulykolt ígéretekből, a következő kampányidőszak indulásáig villámgyorsan a feledés és elhallgatás homályába zuhan.

Nincsen a mi hazai közpénzünkből fenntartott önálló egyetemünk (igaz egyesek már azt is megmagyarázzák, hogy az nem is lenne hasznos), a MOGYE ügye körül is csak mély hallgatás van, továbbra is üldözik a jelképeinket, egy évtizede semmilyen lépést nem tettünk előre nyelvhasználati jogaink bővítéséért, vagy legalább a meglévők érvényesítéséért, ezek helyett azonban van számos korrupt és rosszul működő önkormányzatunk és az azokat vezető basáskodó elöljárók. Csoda-e, ha a mintegy 850 ezer erdélyi magyar szavazó fele a közelébe sem megy a szavazófülkéknek?

tehát itt sem a szervezeti hasznot néztük a vonatkozó döntés meghozatalakor. Éppen ezért furcsa az számomra, hogy a másik párt részéről semmilyen kampányeseményre nem igényelték a megjelenését, hiszen ez elsősorban számukra lett volna hasznos.

– Az elmúlt években Bihar megyében durvult el leginkább a viszony a két politikai szervezet között. Önöket azzal vádolják, hogy a Nemzeti Liberális Párt helyi szekértolói lettek. Milyen esélyt lát az újbóli magyar-magyar együttműködésre Nagyváradon és a megyében?

– Izgalmas kérdés, hogy ki kinek a szekértolója, főként Biharban, ahol a kampány elmúlt hetei világosan megmutatták, milyen szerves és egyébként rendellenes együttműködés létezik a helyi PSD, USR és RMDSZ között. Illetve azt is érdemes tudni, hogy az RMDSZ megyei vezetésének számos próbálkozása volt már az elmúlt időszakban arra, hogy rendezzék az egyébként önkezűleg elrontott viszonyukat a megyét vezető liberálisokkal, sikerrel azonban nem jártak. Ehhez adódik hozzá, hogy ezzel párhuzamosan az EMSZ működőképes párbeszédet alakított ki a megyei és nagyváradi vezetéssel, és ez a helyzet rettenetesen zavaró azoknak, akik nem csupán a magyar szavazókat kezelik monopóliumként, hanem a román pártokkal való kapcsolattartást is. Itt is

És akkor ezzel egyidőben az RMDSZ bukaresti partnerválasztási gyakorlatát már részletesebben nem is hoznám fel. Ami azonban a Körös-parti magyar-magyar együttműködést illeti, nem vagyunk túl jó helyzetben, hiszen elég nehéz mit kezdeni azzal a helyi RMDSZ-szel, melynek megyei ügyvezető elnöke nemrégiben kártevő rovarokhoz hasonlította az EMSZ támogatóit, illetve amelynek parlamenti képviselői és polgármesterei hivatalos levélben kérték a másik magyar párt kiszorítását a helyi sajtóból, hogy a korrupciós ügyeikről már ne is beszéljek.

– Több erdélyi magyar liberális közéleti személy megkérdőjelezi az etnikai alapú politizálás szükségességét Erdélyben. Mi erről a vitáról a véleménye?

– A képlet egyszerű. Az erdélyi és a nemzetközi liberális elit között nincsen különbség. Ami Nyugaton a nemzetállamok eltörlését jelenti, az nálunk az etnikai szavazás megszüntetését.

Kommunista elődeik még csak nyelvi, nemzeti, felekezeti identitásától, illetve a szülőföldhöz és társadalmi gyökereihez való kötődéseitől akarta megcsupaszítani az egyént, jelenkori kollégáik ennél már tovább mennek és ennek következménye a genderőrület. Ez zajlik Erdélyben is és ennek része az etnikai alapú politikai identitás szétrombolása is. Azt nem tudom, hogy ezek az erdélyi emberek a tudatosság milyen állapotában teszik, amit tesznek, azt viszont meggyőződéssel vallom, hogy a mi jelenkori kommunistáink nemzetközi munkájának célja ugyanaz, mint elődeiké, jelesül a valamikor az önvédelem és önszerveződés képességével rendelkező közösségeink kiszolgáltatott egyének egymáshoz való kötődés és identitás nélküli egyénhalmazzá alakítása.

– Hogyan tekintenek a következő választások elé, amikor parlamenti és szenátusi képviselőket, valamint államfőt választ az ország?

– Aggodalommal. A két erdélyi magyar párt az év elején kötött egy megállapodást, mely értékként definiálta a politikai pluralizmust, a helyi versenyt, az országos együttműködést és a tisztességes, méltányos politikai kommunikációt. Ehhez képest

egyoldalúan nyilvánították semmisnek a helyi koalíciók megkötésének lehetőségét, majd az önkormányzati jelöltállítás időszakában meg kellett tapasztalnunk a fenyegetésekkel és zsarolásokkal kicsikart helyi „összefogásokat”, nem egy helyen a negatív kampányt és a sajtó befolyásolását. A magam részéről én úgy értékelem, hogy az RMDSZ a tavaszi megállapodást felrúgta és emiatt a választásokat követően az EMSZ országos testületeinek össze kell ülniük annak eldöntésére, hogy mi történjen az év második felében.

korábban írtuk

Összefogást akarnak, nem beolvadást – Zakariás Zoltán EMSZ-elnök a választásokról a Krónikának

A négy évvel ezelőtti megmérettetéshez képest idén kevesebb erdélyi településen indított jelölteket a június 9-ei, az európai parlamentivel egy időben tartandó helyhatósági választáson az Erdélyi Magyar Szövetség. Interjú Zakariás Zoltán EMSZ-elnökkel.

korábban írtuk

Választások: nem a győzelmi esély, hanem a magyar–magyar küzdelem teszi „frontvárossá” Nagyváradot

Bihar megyében és Nagyváradon ugyan jelentős arányban van jelen a magyar közösség, azonban arra nem esélyes, hogy megszerezze a megyei közgyűlés, illetve a megyeszékhely vezetését.