Magyar honvédek a második világháborúban (Képünk illusztráció)
Fotó: Archív
A felvidéki Vihorlát hegységben 1944 őszén partizánok lőttek agyon fogságba került 150 honvédet. A mészárlásról évtizedekig hallgattak a csehszlovák hatóságok, és csupán a rendszerváltás után engedett fel a dermedségbe szorult emlékezet. A Vihorlát mártírjai címmel Havasi János budapesti újságíró készített dokumentumfilmet a történtekről.
2023. január 15., 19:332023. január 15., 19:33
2023. január 15., 20:322023. január 15., 20:32
Az újesztendő első napjaiban a német-francia Arte tv-adó Az 1005-ös kommandó címmel dokumentumfilmet sugárzott az SS-alakulatok egykori tánykedéseiről. A filmes történet a tömeggyilkosságok áldozatairól szól, akiket a náci rendszer megpróbált eltűntetni. A film a nyomokat tárja elénk. Hasonló történetet dolgozott fel Havasi János A Vihorlát mártírjai című dokumentumfilmjében, amely 150 lemészárolt felvidéki honvédfoglyoknak állít emléket egy magyar és egy szlovák szereplő visszaemlékezései nyomán.
Közös múltunk sötét oldalait a kommunista időszakban hosszú évtizedekig tilos volt említeni, a rendszerváltás után pedig lassan engedett fel a dermedtségbe szorított emlékezet.
A történetet egy 1946. március hatodikán keltezett, Rozsnyóról Kiskemence lelkészének Bruck Gyula által írott levél nyitja meg, amelyben tájékoztatást kér testvére sorsáról, aki a partizánok fogságába került. Választ nem kapott, de több évtizednyi lappangás után a falu templomának tornyából előkerült levél feleletre ösztökélte az utókort az uzonpanyiti Lehotai Aladár és a kiskemencei Ján Kormucik személyében. A levélből kiderül, hogy 1944 őszén a felvidéki Vihorlát térségében fogságba került magyar katonákat tömegsírokba lőtték az orosz és szlovák partizánok.
A történtek feltárásával húsz éve foglalkozó Lehotai Aladár a dokumentumfilmben elmondja, hogy a szlovák államhatalom nem a történelmi valósághoz híven tárta a nagyközönség elé a partizánok ténykedését. A kor ideológiájához idomítva propagandacélokra használta fel a partizánok tetteit. Az általuk elkövetett rémtetteket viszont tilos volt felemlíteni.
A távolban a Vihorlát hegység a mai Szlovákia területén
Fotó: Wikipédia
1944 őszén a szovjet előrenyomulás elérte a mai Szlovákia keleti hegyvonulatait. A német és magyar védvonalak mögött orosz és szlovák partizánegységek tevékenykedtek, amelyek ellen a magyar hadvezetés hegyivadászokat vetett be. A II. Hegyi dandár feladata volt a partizánok felkutatása és ártalmatlanítása. A dandár 1944. áprilisa óta vett részt a harcokban, őszire azonban kimerült egységnek számított. Az öt hegyivadász zászlóalj legénysége túlnyomóan kárpátaljaiakból tevődött össze hegyvidéki bevetésre.
A fogságba esett hegyivadászok sorsával foglalkozó Lehotai Aladár nem akadt szavahihető szemtanúra, a történteket hallomásból ismerőkre viszont igen, de azok is másod-, vagy harmadkézből szereztek tudomást a tragédiáról. Ján Kormucikhoz egy ismerőse révén jutott el, aki gyerekként szüleitől és idős felnőttektől hallott a történtekről. A Kiskemencén élő földhivatali alkalmazott,
A kutatásokat nehezíti az a tény, hogy jelenleg is zárt katonai területtel van dolgunk, segítségével azonban a dokumentumfilm készítőinek sikerült belépést kapniuk a helyszínekre.
Az egyik helyszín, ahol harminc hegyivadásszal végeztek a partizánok, Ján Kormucik szerint egy szikla alatt található. Neki egy volt partizán mesélte el a részleteket. A magyar katonákat félrevezették – bográcsot, krumplit adtak nekik, hogy ételt készíthessenek –, és amikor csoportba verődtek, orvul legyilkolták őket. A tetemek a háború végéig temetetlenek maradtak: az odaérkező csehszlovák alakulatok temették el jeltelen sírba a kivégzett katonák földi maradványait. Egy környékbeli katona – akinek sebesülten sikerült elmenekülnie –, a háború után felfedte a történteket.
A második színhely a lőtérként használt terület kútjánál található, ahol huszonöt magyar katona lelte halálát. Hogy életüket mentsék, négyen szökés közben beugrottak a kútba, a partizánok azonban kézigránátokat dobtak utánuk. A háború végén kiemelték a holtesteket: a beazonosító fémlapok alapján kiderült, hogy az egyik áldozat a környékbeli Hazsin községből való Kuharszki nevű honvéd, akinek családja malmot működtet a faluban. A hozzátartozók az 1946-ban tartott csehszlovákiai választások után kivizsgálást kezdeményeztek, mivel azokban az időkben a volt partizánok még nem dicsekedtek azzal, hogy felkelőként vettek részt a harcokban.
A helyszínen vörös homokkal kiírták, hogy ,,tisztelet a partizánoknakʺ.
A harmadik helyszín egy tisztás, ahova az apja gyerekkorában vitte ki Ján Kormucikot. Az apa ezen a helyeb bukkant rá harminc magyar katona holtestére a szlovák németellenes felkelés leverése után. A térségben négy partizáncsoport tevékenykedett, az egyik a Krivány nevet viselte, parancsnoka Jozef Fogl tüzéralezredes volt. A kivégzések oka a mai napig tisztázatlan. A kutatások szerint a hegyivadász alakulatok 1944. október 15-e utáni feltételezett dezertálásával összefüggésében kell értelmezni a történteket.
A II. Hegyi dandár parancsnoka, Rumi Lajos ezredes kapcsolatban volt a Krivány partizán csoport parancsnokával, akitől azt kérte, hogy szolgáltassa vissza a birtokába került magyar fegyvereket, felszereléseket és engedje szabadon a fogva tartott magyar katonákat, ellenkező esetben kénytelen lesz három települést felgyújtatni. Ez idő alatt a németek nagyrészt felszámolták a partizán alakulatokat. Feltéltelezhetően ennek következtében
akik között helyi illetőségű szlovák és ruszin nemzetiségű honvédek is voltak.
Lehotay Aladár szerint, ha a gyilkosoknak lehet emlékműve, akkor az áldozatoknak is illő volna.
Krivánszky Miklós
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!