Nemcsak csíp, de karakteres ízt is kölcsönöz az ételeknek a torma – akár húsos étkek mellé fogyasztjuk, akár pár hozzávalóval együtt salátafélét készítünk belőle.
Bár névrokona a krumplinak, a nálunk is egyre több helyen kapható, Dél-Amerikából származó, de szerte a világon közkedvelt és elterjedt édesburgonya ízbeli, tápértékbeli és kulturális szempontból is nagyban különbözik a „pityókától”.
A narancs, a sokak által kedvelt napsárga citrus sokkal gazdagabb kulturális múlttal és sokkal változatosabb gasztronómiai szereppel bír annál, mint amit a modern háztartások többsége megenged neki.
A szilveszteri asztal összetétele sosem pusztán gasztronómiai megközelítésű kérdés: az év utolsó napján elfogyasztott ételekhez a legtöbb kultúrában jósló jelentést társítanak: amit eszünk (vagy nem eszünk), hatással lehet a következő év bőségére.
Az ünnepek után sok háztartásban hasonló a kép: a hűtő zsúfolt, a dobozok egymásra tornyozva őrzik a karácsony bőségének emlékét, miközben egyre sürgetőbb a kérdés: mi legyen a maradékkal? A válasz szerencsére nem föltétlenül a kidobás.
Az alma talán az egyetlen gyümölcs, amely minden kultúrában fontos szimbólumként jelenik meg – és közben mindennapi, elérhető, mégis elképesztően sokoldalú alapanyag.
A téli hónapok gasztronómiája nehezen képzelhető el savanyú káposzta nélkül: aki nem maga teszi el, az megvásárolja a piacon vagy a nagyáruházakban. A sokoldalúan felhasználható, méltán népszerű vitaminbombát a világ számos pontján ismerik.
Nem a burger, nem a pizza, és még csak nem is a shaorma vezeti a kiszállítási toplistákat Romániában. 2025-ben egy klasszikus hódított: a miccs.
Az ételrendelés ma már az erdélyi mindennapoknak is része lett, nem csak a nagyobb városokban, de megannyi vidéki településen is elérhetőek az ételkiszállítással foglalkozó cégek szolgáltatásai, vendéglők, pizzázók kínálnak házhozszállítást.
Nemcsak édes ételekhez, süteményekhez tehetünk mézet, a nagyvilág számos gasztronómiájában társítják a méz ízét a sós, savanyú, fűszeres ízekkel. A különböző kultúrák óriási kreativitással használták fel az évszázadok során.
Gyula neve ma már nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl is széles körben ismert: a történelmi fürdőváros gasztronómiája, hungarikumai, kézműves termékei és vendégszeretete egyre több erdélyi látogatót vonzanak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A konyha ma már nem csak a hagyományos női szerepek terepe – legalábbis a felszínen. Csakhogy a statisztikák azt mutatják, hogy a valós mindennapi főzés továbbra is elsöprő többségben női feladat. Ez nem vélemény, nem empirikus tapasztalat: ez adat.
A hagyományos erdélyi gasztronómia elsősorban a húsleves elmaradhatatlan összetevőjeként ismeri a zellert. A jellegzetes ízű aromazöldséget azonban Indiától Amerikáig és a Közel-Keletig szinte mindenhol fogyasztják.
Nagyanyáink mézzel társítva, orvosságként adták a betegnek az egész télen hozzáférhető fekete retket. Jó tudni, hogy más népek gasztronómiájában levest, salátaféléket is készítenek belőle. Hetente gasztronómiai cikkel jelentkezik a Krónika.
Az elmúlt hetekben újra és újra ugyanannál a témánál kötöttem ki, pedig nem foglalkoztam vele, csak az események sodortak bele. Az egyik esemény a Taste of Transylvania gasztrofesztivál, a másik egy kürtőskalácsfesztivál. Közös bennük az erdélyi konyha.
A belvárosi nyüzsgés közepén, a kolozsvári egykori Bocskai téren (ma Avram Iancu) működik a Refo Café, amely egy különleges tér a város vendéglátóhelyei között.
Az ősz beköszöntével a diákok is visszatérnek az iskolapadokba. Ismét elkezdődik egy tanév, amelyre a tanszerek beszerzését követően a tízórai elkészítésével is fel kell készülnünk.
A gasztronómia mellett a magyar tájak, hagyományok és közösségek értékes pillanatait mutatja be az Ízőrzők, a Duna gasztroműsora, amely nemcsak kulináris élvezeteket, hanem kulturális értékeket is közvetít.
Látogatottsági adatok